Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. millió pengő 460 millió pengővel haladta fe; lui az előző évi, még; az egészen trianoni Csonka-Magyarországra szóló költségvetés öszszegét. A második költségvetés, amelyből kiviláglik az országgyarapodás további fokozata, a most letárgyalt költségvetés, amelynek 3256 millió pengős összeg© a 93.000 négyszögkilométer területű trianoni Magyarországgal szemben már — mint a pénzügyminiszter úr ntalt rá — 160.000 négyszögkilométer területű, de Nagy-Magyarországnak még mindig csaknem egészen felével felérő országterületre vonatkozik. T. Ház! A költségvetés szerkesztése ellen már a múltban is tettem észrevételt emiatt, hogy abból nem állapítható meg, hogy az emelkedett kiadási hitelösszegekből és a nagyobb összegben előirányzatt bevételekből mennyi az, amennyi az országgyarapodással áll kapcsolatban, mennyi az az összeg, amely az ország gazdasági életének fejlődése, erősödése, terebélyesedés© következményeképpen volna feltüntethető, mennyi az, amely az ország gazdasági életének változását tekintve, a múlthoz képest valóságos áldozathozatalt, az életnívó leszállását, életnívócsökkenést jelent. A költségvetésnek legalább az indokolási részében fel kellett vona tárni ezeket, mert a helyzet megítéléséhez ez minden vonatkozásban feltétlenül szükséges lenne. Mélyen t. Ház! Meg kell állapítani — és ezek nélkül az adatok nélkül is könnyű megállapítani — azt, hogy a magyar nemzet mai generációja összehasonlíthatatlanul nagyobb terhet visel, nagyobb áldozatot vállalt magára, mint amennyit a világháború előtt viselt a magyar nemzet. A magyar állam utolsó békeköltségvetése 2264 millió aranykorona volt, ami 2626 millió pengőnek felel meg. Ezt a költségvetést, amely a 325.000 négyzetkilométer területű Magyarországra vonatkozott, a 160.000 négyzetkilométer területű mai Magyarország költségvetése már 25%-kal múlja felül. Ha pedig azt nézzük, hogy a közvetlen teher, a közjogi bevételek összege mennyi, azt találjuk, hogy Magyarország utolsó békeköltségvetésében 1003 millió aranykoronát, vagyis 1117 millió pengőnek megfelelő összeget tett ki a közjogi bevétel, ezzel szemben a mai költségvetés már 1830 millió pengő összeget irányoz ülő. A tényleges terhet azonban ez az 1830 millió pengő nem mutatja. Különösen nem tekinthetem ennyinek a tényleges terhet akkor, ha figyelembeveszem az utóbbi évek zárószámadási eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy 1936/37-ben 92 millióval. 1937/38-ban 85 millióval, 1938/39-ben 139 millióval és 1939/40ben 290 millióval haladta meg a tényleges bevétel az előirányzatot. Egészen kétségtelen, hogy ebben a most következő költségvetési évben ez a növekedés csak hatványozódni fog és ha hozzáveszem azt, hogy a beruházási hozzájárulás egyévi öszszege 120 millió, az ugyancsak külön tételként szereplő nép- és családvédelmi adó 28 millió pengő, akkor kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a mai Magyarország már legalább kétszeresét viseli annak a tehernek, amely a világháború előtt Magyarországot terhelte. Mindnyájan tudjuk, hogy ez természetes következménye annak a világtörténelmi eseménynek, amely mint világháború játszódott le előttünk és amely olyan szerencsétlenül végződött reánk nézve. De hogy ez a teherviselés valóságos és nem az értékeltolódások következménye, azt mutatja a termelés adatainak statisztikája. ülése 19

H november 28-án, pénteken. 185 1914-ben 32 millió métermázsa búza és 50 millió métermázsa tengeritermés volt, 1940-ben a sokkal nagyobb teher mellett 20 millió métermázsa volt a búza és 30 millió métermázsa a tengeri. Ha pedig az ország állatállományát nézzük — amelynek visszafejlődésére már a mai napon is történt utalás — azt találjuk, hogy Magyarország 7-3 milliós szarvasmarhaállományával szemben ma 2'6 millió, a régi 7:5 millió sertéssel szemben 45 millió, a 2'5 millió lóval szemben 900.000, a 85 millió juhval szemben 17 millió darabot tesz ki az az állomány, amelynek hozadékából, amelynek a tenyésztésétől előállt bevétel'ből kell ezeket a sokkal nagyobb kiadásokat fedezni. A gyáripari termeles tekintetében sem taláunk kedvezőbb helyzetet, annak ellenére sem, hogy a 3578 millió aranykorona, vagyis 41 milliárd pengő értékű békebeli gyáripari termeléssel ma már 4.300 millió pengő termelési érték áll szemben. Nyilvánvaló, hogy éppen a gyáripari termelés cikkeinek árában olyan nagymérvű eltolódás következett be, hogy ez a néhányszáz millió pengő többlet javakban való többlettermelésnek nem igen tekinthető. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kicsivel több hallgatóságot is megérdemelne egy ilyen nívós beszéd! Nem lojális dolog a túloldaltól! — Gr. Festetics Domonkos: Az egész pártjukból három ember van itt! Mi többen vagyunk itt, mint a saját pártjából!) Elnök: Csendet kérek. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem ártana, ha meghallgatnák! — Gr. Festetics Domokos: Mi többen hallgatjuk!) Bajcsy-Zsilinszky urat kérem, ne zavarja a szónokot, Festetics képviselő urat pedig szintén kérem, maradjon csendben. (Tildy Zoltán: Aránylag it vagyunk többen! Ez 33 százalék! — Derültség.) Vásáry István: T. Ház! Amikor a teherviselésnek ilyen nagymértékű emelkedését kell megállapítanom nem vonom kétségbe azt, hogy a terhek nagy részét a vagyonosabb rétegek hordozzák, az azok közterheinek emeléséből előállt bevétel szolgál fedezetül, de azt i& meg kell állapítanom, hogy nincs ennek a nemzetnek egyetlenegy polgára, aki a teher növekedésének súlyát ne érezné. Érzik azok is, akiknek semmi egyebük nincs, mint a munkaerejük és két kezük keresménye. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A komoly beszédet nem hallgatják meg!) Ha másban nem, viselik a forgalmiadókban, de viselik még az egyenesadókban is. Hogy egyebet ne említsek, viselik a házadóban, amelynek összege Nagy-Magyarország 51 milliójával szemben ma 92 millió, viselik a cukoradóban, amelynek összege Nagy-Magyarország 69 milliójával szemben ma 90 millió, különösen viselik az ásványolajadóban, amelynek összege a békebeli 18 millióval szemben ma már 55 millió, viselik a dohányjövedékben, amelynek békebeli 185 milliója ma már 280 millióra növekedett. A maélő nemzedék tehát igen súlyó» áldozatokat visel igen siílyos terheket hordoz és ha ezeket türelemmel hordozza és az egyszermásszor jelentkező ztígolódás mellett végeredményben mégis jószívvel viseli, annak — megállapítom — legfőbb, vagy talán egyetlen indoka az, hogy látja, hogy ez a teherviselés minden téren nem volt hiábavaló, nem volt hiábavaló akkor, amikor Magyarország területi épségének legalább részben való helyreálítását lehetett elérni. (Ügy van! Ügy van! a. jobb- és a baloldalon.) Mélyen t. Ház! Ezt a nagy erőfeszítésit a kormány politikája fokozott mértékben tulaj-