Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
18Ö- Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 19$1 noventber 28-án, pénteken. donképpen az 1938—39. évtől kezdődően vette igénybe. Annak az évnek költségvetési kerete ugyan még csak 67 millióval volt magasabb az előző évinél, a zárószámadás eredménye azonban már több mint 300 millióval nagyobb tehernek a viselését, az ország erejének ennyivel. nagyobb igénybevételét mutatja. Mutatja az emelkedést az is, hogy egyik évről a másikra szokatlan mértékben emelkedett fel az egy főre- eső közteher mértéke, t. i. 136 pengőről 145 pengőre emelkedett . T. Ház! Az 19S7—38. évi zárszámadás tárgyaláisa során az előző előadó úr szinte nagy önérzettel utalt arra, hogy az 1933. évtől kezdődően megszűnt az a korábbi éveket jellemző állapot, hogy az államadósság évről-évre 70—100 millió pengővel emelkedett. Akkor bátor voltam rámutatni hogy ez magában véve még nem eredmény, még pedig azért nem, mert ha el is maradt az államadósságnak ez az emelkedése, bekövetkezett viszont a közterheknek legalább ilyen Összeggel való emelkedése, « nagyon vitatható, hogy melyik helyesebb, hoszszabb időre osztani el a terheket, vagy ©gy esztendőre hárítani és a nemzettől fokozott, talán elviselhetetlen erőkifejtést kívánni. Mélyen t.. Képviselőház! Meg kell állapítanom» hogy az akkor az előadó úr által kedvezőnek leitüntetett állapot is igen lényegesei! megváltozott .azóta. (Boér Ágoston: Zsilinszky kiment! — ïlldy Zoltán: Majd visszajön!) Az 19<J8. évtől kezdődően a terheknek olyan nagymérvű emelkedése következett be, amilyennek példáját legalább is a mi gazdasági életünkben nem találjuk. Az előbb említett fejenkinti 145 pengős közjogi teher az 1942. esztendőre a legoptimisztikusabb számítással is meg fogja haladni a fejenkinti 200 pengőt. Az a kérdés, hogy ha ilyen nagymérvű áldozathozatalt, kívánunk a nemzettől, megtettünk-e minden intézkedést arra, hogy ennek a kívánlomnak az ország gazdasági élete mégis tudjon felelni! A pénzügyminiszter úr a költségvetést beterjesztő beszédében arra utalt, hogy a nemzet áldozatkészségét három főcél szolgálatára igényli: a honvédség további megerősítésére, a szociális gondoskodás kiterjesztésére, a termelés fejlesztésére és szervezésére. A Ház minden oldalán egyhangú lekesedéssel találkozott a pénzügyminiszter úrnak ez a kijelentése, nyilvánvalóan mutatva, hogy e célok szolgálatában a parlament, illetőleg az általa képviselt nemzet minden rétege egyformán kész az áldozatra. Rá kell azonban itt mutatnom arra, hogy részleteiben is milyen terheket jelent, az áldozat viselésében milyen mértéket jelent ßz, hogy az államadósság összege például a területek visszacsatolása következtében emelkedett. • ; Ha ennek részleteit méltóztatnak vizsgálni, kiderül, hogy a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolása következtében 649 millió, a keleti és erdélyi részek visszacsatolása következtében ezideig 295 millió pengő teher állott elő. Ezt nem azért hozom fel, mintha e pillanatban kifogásolnám ezeket az összegeket és panaszt emelnék az ellen, hogy eme területek visszacsatolása kapcsán ilyen terheket vállaltunk magunkra. Annak illusztrálására vagyok bátor ezt megemlíteni, hogy a visszacsatolt részek lakossága láthatja, hogy nemcsak egyszerűen érzésekkel, a boldogság, az öröm, az öszszekapcsolódás, a közös határokon belüli együttélés érzéseivel és boldogságával fogadtuk, hanem hajlandók és készek vagyunk az ő í javukra és további boldogulásukra igen súlyos áldozatok viselésére is. (Ügy van! Ügy van!) És amikor ezeket az áldozatokat vállaljuk, nem teszünk különbséget a visszacsatolt részek lakosai között faji, nemzetiségi szempontból, ezeknek előnyeit egyformán élvezi mindenki. Joggal elvárhatjuk tehát, hogy a visszacsatolt részek nem magyar lakossága is ,a magyar nemzeti eszme, a nagy magyar célok szolgálatában minden rezcrváció nélkül áll velünk együtt sorompóba (Helyeslés) és kész viselni minden áldozatot, amelyet a nemzeti célok a nemzet, tagjaitól megkívánnak. (Helyeslés és taps a jobb- és a balolailon.) — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kivétel nélkül minden nemzetiség!) A nemzet áldozatviselésének van azorban egy olyan tere is, amely téren az áldozatviselést én — egészen őszintén megvallom — már nem tudom — hogy úgy mondjam — a megelégedettség ilyen érzésével tudomásul venni. Ez az áldozat viselés a külkereskedelmi forgalom adataiból derül ki. (Halljuk! Halljak!) Ha vizsgálat tárgyává teszem azt, hogy 1929-ben — amely esztendő az 1922-től emelkedő és javuló helyzet csúcspontján van — milyen mennyiséget milyen mértékben szállítottunk ki és összehasonlítom azt a következő években kiszállított mennyiségekkel és az azokért befolyt értékekkel, akkor meer kell állapítanom, hogy igen szomorú adatok jönnek ki % Ismétlem:^ az 1929. évi mennyiséget és az azért befolyt értékeket véve az összehasonlítás kiindulási pontjául, azt találom, hosry 1930-ban 98°/o-át kantuk meg annak az értéknek, amelyet az 1929. évi arányában mesr kellett volna kapnunk. 1931-ben 80%-ot, 1932-bem 69%-ot. 1933-ban 57°/o-ot, 1934-ben 68%>-ot, 1935ben 70°/o-ot, 1937-ben 64%-ot. 1938-ban 68°/o-ot, 1939-ben 70%-ot és 1940-ben 63°/<>-ot tett ki ez a százalékarány. És ha ugyanakkor megvizsgálom, hogy hogyan szerezhettük be az 1929. évi eredményekhez képest azt, amire szükség-ünk volt, de amit maerunk nem tudtunk előállítani, akkor azt állapítom meer, boe-y 1930-ban 106%-kal, 1931-ben 103 D /«-kal, 1932-ben 98%-kal, 1934-ben 110%, 1935-ben 92%-kal, 3936-ban 90»/okal, 1937-ben 84%-kal. 1938-ban 89%-kal. 1939ben 86%-kal és 1940-ben 107 d /o-kal vásároltuk meg azokat az árukat, amelyeket az előző évek arányában 100%-kaT kellett volna mesrvásárolnunk. Pengőre átszámítva ez azt jelenti, hoery 1930-ban 14, 1931-ben 118, 1932-hfm 131, 1933-bnn 251. 1934-bpn 171, 1935-bpr, 121. 19^6-ban 243, 1937-ben 258 ; 1938-ban 204, 1939-ben 414 és lOir^ben ??o millió pern-ővel kevpopbKet, kantunk a kiszállított áruk mennviséerééH. mint amennyit az 1929. év arányában kapnunk kell°tt volna. (Mozgás baj, felől ) összesen tehát 2164 billióval kövesebbet az említett é^ek alatt. Ugyanezen évek alatt a behozott áruknál 1930hRu 4R TniTKóval. 1<í31-ben 19 millióval. 1^ban 30 millióval. 1939-ben 32 millióval és 1940ben 77 millióval többett fizettünk, mint amenynyit az 1929. év aránvában fizetnünk kellett. öi^c^isen tehát 207 millióval többet; a hi^nvzó években — ezeket nem részletezem. — viszont ?8 millióval kevesebbet: összesen tebát 76 millióval űzettünk kevesebbet, mint fïrMxti Vollett volna az 1929-es arányban. (BaVsy-^silin»»líy ^ndre; Ezek a realitások! — Gr. FPSc«etics Domonkos: Egészen más idők voltak! Most háború van!) Vpsztesécrünk tebát a métermázsákban nyilvántartott árukban az elmaradt bevétel és a megtakarítás figyelembevételével 208S millió pengő. Veszteségünk azonban más téren is ?
