Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

184 As .országgyűlés képviselőházának 227, Imrédy képviselőtársunk által errevonatkozó­lag mondottakkal, mert ez tökéletesen meg felel annak, ahogyan Teleki Pál ezeket a kér­déseket rendezni kívánta és ahogyan az ő ál­láspontját ebben a kérdésbea leszögezte. (Benes Zoltán: Nagyon helyes!) Itt csak egy részletet szeretnék felolvasni abból az alkotmánytervezetből, amely vázla­tosan maradt meg Teleki Pál hagyatékában és amely majdnem azonos szavakkal fejezi ki errevonatkozó véleményét, mint ahogy Imrédy Béla ezt kifejezte. (Halljuk! Hall­juk!) Azt mondja: (olvassa): »Ma egy alkot­mányreformnak vannak világtörténeti és ßuropa-törteneti okai: a világ, a fehér em­beriség és Európa óriási anyagi, szellemi és lelki átalakulása, amelynek kezdetén vagyunk. Anyagi életünkben alkalmazkodnunk kell a kor újszerű anyagcseréjéhez. Szellemi téren törés nélkül egyeztetnünk kell a magunk fej­lődését az emberiség jelen t korának eszme ­hareaival, hangulataival, értékeivel.« Egy má­sik részben pedig ezt mondja (olvassa): »Mert az állam és az állampolgár, az ember egymás­hoz való viszonya az utolsó félszázadban lé­nyegesen megváltozott, az individualizmus koreszméjét a közösség koreszméje váltotta fel mint eszme, érzés és szükséglet.« Teleki Pál az államigazgatás és a kormány feladatát igazgatásban és kormányzásban je­lölte meg elsősorban és a társadalom vállaira kívánta ruházni a feladatok megoldásának oroszlánrészét. Ügy érezzük, hogy a sajátosan magyar kívánalmak figyelembevételével nem lehet másképpen célhoz jutni, minthogy éljen hatalmával a kormányzat és az igazgatás, de használja fel a ma nagymértékben parlagon heverő társdalmi erőket is. hogy pedig: a ma; gyarság alkalmas az ilyenirányú társadalmi munka végzésére, azt a 22 éves kisebbségi éle­tünkben mi tényekkel láttuk bizonyítva. Ma még háborúban állunk, a nemzet nagy meg­próbáltatások és erőfeszítések előtt áll, míg a háborús nehézségeken átjuthatunk. A nagy nemzeti erőfeszítés azonban a nemzetet alkotó egyének nagy tömegének a teljesítményén alapszik, ehhez pedig tudatosítani kell, a leg­szélesebb rétegekbe is be kell vinni azt a nagy nemzeti gondolatot, aminek érdekében mindez történik. Itt megint vissza kell térnem egy sokszor hangoztatott dologra és pedig a belső propa­ganda ügyére, amelyet mi hiányosnak tar­tunk. (Ügy van! Ügy van! a középen. — Hall­juk! Hcdljuk!) Ennek azonban két része van. Az egyik része az, amit Lukács képviselőtár­sam is említett, hogy arról sincsen eléggé fel­világosítva a közvélemény, hogy a kormány hol, milyen vonalon és mit végzett. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) De van ennek egy másik része is éspedig az, hogy azokat a célokat, amelyek felé haladunk, amelyeket el akarunk érni s meg akarunk valósítani, és ezt a magyar nem­zeti gondolatot minden egyes ember, a nem­zetnek minden egyes dolgozó, küzdő alkatré­szébe sokkal jobban, sokkal hathatósabban kell belevinni (Helyeslés jobbfelől és középen, — és a szélsőbaloldalon.) és azt a munkát, amelyet ma talán a nemzetpolitikai szolgálat végez ezen a téren — azt hiszem, így mondta a miniszterelnök úr — sokkal hathatósabbá. sokkal fokozottabbá kell tenni, mert igenis úgy látjuk, hogy sokkal nagyobb szükség van ennek a belső propagandának a fokozására és a legalsóbb néprétegben annak tudatosítására, hogy ő miért dolgozik, miért küzd és hogy mik a nemzeti céljaink, amelyeket meg aka­ülése 19íl november 28-án, pénteken. runk valósítani. (Ügy van! Úgy van! — Taps jobbfelől és középen.) Fokozottabb mértékben gyakorlatias, ma­gyarabb politikát követelünk! Sohasem aka­rom ezzel azt mondani, hogy a mai nem ma­gyar politika, de az állami igazgatás és az én nek alátámasztására megszervezett társadalmi megmozdulások középpontjába még fokozot­tabban a magyar gondolatot kívánjuk állí­tani. Kétségtelen, hogy itt nyitott aj ókat dön­getünk, mert hiszen ez mindenki koncedálja és elismeri, de ha a magyar gondolat érvényesül is politikánkban, fokozzuk és erősítsük azt és indítsuk meg ennek a gondolatnak a jegyében az ország újjászervezését, mert ha ezen az ala­pon szervezzük újjá Magyarországot, akkor szolgáltuk legjobban fajunk érdekét, akkor tettük lehetővé Magyarország szoros beillesz­kedését az új szociális Európába és akkor váltottuk tényleg valóra azt a gondolatot, amelyet a miniszterelnök úr olyan tömören fejezett ki itt elmondott expozéjában, hogy t. i. itt ezen a földön ezeket a feladatokat csakis mi láthatjuk el és senki más! Ügy van! Ügy van!) Én bízom abban, hogy a kprmány megta­lálja az ehhez vezető eredményes utat, foly­tatja és nagymértékben fokozza megindított politikáját. A költségvetést pártom nevében elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik. — Mester Miklós: Okos beszéd!) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? Zeöld Imre Péter jegyző: Vásár y István. Elnök: Vásáry István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: T. Képviselőház! Az állam költségvetése tükörkép az állam gazdasági helyezetéről, az állampolgárok teherviselésé­ről, áldozathozataláról, erőfeszítéséről; mu­tatja azt, hogy az állam életét vezető kor­mányzat milyen célokat tűz maga elé, mint legközelebb megvalósítandó célokat. Nekünk a legelső célunk több mint két évtizede, a világháború befejezése óta Magyarország te­rületi épségének helyreállítása volt. Ennek a célnak a szolgálatában hozott a nemzet nagy áldozatokat és megállapíthatjuk, hogy az az erőkifejtés, amelyet e célok szolgálatában ma­gára vállalt és teljesített, ezideW eredményte­lennek nem tekinthető. Igazolódott az, hogy eredményeket erőfeszítés, áldozathózatal nél­kül nem lehet elérni. Mélyen t. Ház Felszólalásomban az áldo­zathozatalnak és az erő kifejtésének mértéké­ről szeretnék egy nagyon vázlatos és csak tá­jékoztató képet adni. Foglalkozni szeretnék azzal a kérdéssel, hogy miután nekünk e téren még tennivalónk van nemzeti céljaink eme legnagyobbikának elérése érdekében, történ­tek-e és milyen intézkedések történtek erre, és hogy az ország erőkifejtését, gazdasági erejét, áldozatra való képességét a kormány intézke­dései szolgálták-e olyan mértékben, amilyen mértékben megítélésünk szerint szolgálni kell azért, hogy elérhessük és teljessé tehessük a Nagy-Magyarország visszaállításában álló cé­lunkat. , Az utóbbi években a költségvetések azt mutatják, hogy bizonyos mértékben elértük céljainkat: a költségvetések számsorainak összege mutatja az országgyarapítást. Az első Költségvetés, amely errevonatkozó adatokat mutat, az 1939/40. évi költségvetés volt, amely­nek másfélévi összegéből egy évre eső 1794

Next

/
Thumbnails
Contents