Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

im Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 19Ul november 28-án, pénteken. lásánál és különösen részletesen a külügyi tárca bizottsági tárgyalásánál, még pedig a külső propagandánk kérdéséről. Ezek a tények, amelyeket az előbb említettem, teszik szükségessé azt, hogy külső propagandánkat a legnagyobb mértékben felfokozzuk ós a tényekre rámutassunk. (Igaz! Úgy van! a középen.) Tudjuk azt, hogy a külügyminisztériumban egy tájékoztató ügyosztály végzi ezt a feladatot. Mi azonban úgy érezzük, hogy ez a tájékoztató ügyosztály nem tudja eléggé teljesíteni azt a feladatot, még pedig azért, mert mint a neve is mutatja, ez tájékoztat. Tájékoztatja azokat, aikik tájékozódni akarnak, már pedig nekünk arra van szükségünk, hogy ne ellentétes, hamis beállítású híreket, tényeket cáfoljunk, hanem igenis a valóságra előzetesen hívjuk fel a figyelmet. (Igaz! Ügy van! — Egy hang a középen: Antecedens propaganda! • — Mester Miklós: Offenzív propaganda!) Ezzel kapcsolatban mégegyszer vissza kell térnem a nemzetiségi kérdésekre. Minket legközvetlenebbül a velünk együttélő románok érdekelnek. Pártunk pro^rammjában — felolvasom — a következőkép fogalmazta meg erre vonatkozó álláspontunkat (olvassa); »A magyar állameszmét magáévá tevő román nép számára biztosítani kívánjuk nyelvhasználatát a -.. közoktatásban, közigazgatásban és a bíróság előtt; egyfházai megbecsülését, a munka szabadságát, nemzetiségi érzése védelmét, politikai jogai gyakorlását, de mindezeket olyan mértékben, amilyenben a romániai magyarság e jogokkal rendelkezik.« (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Mi nem helyeseljük a mai eldurvult retorzió és viszonttorzió gondolatát és álláspontját. Mi nem követelünk retorziókat, ez a magyarság magasabb kultúrájához nem is méltó, (Ügy van! a jobboldalon.) de igenis, amennyiben mi már előlegezzük ezt a bánásmódot az illető románságnak, meg kell követelnünk, hogy ellenŐrzés mellett tartsuk őket és hogy ezzel az enyhe bánásmóddal senki ne éljen vissza és ne minősítsék ezt tendenciózusan propagandisztikusan gyengeségnek, ahogy ez ma történik (Élénk helyeslés és taps.) Biztosítsuk nekik az összes jogokat, de abban a pillanatban, amikor ezzel visszaélnek, amikor a határon át propagandát hoznak ide be, híreket hordanak oda ki, tessék az állam érdekében az állam legnagyobb szigorával a bűnösök és csakis a bűnösök ellen eljárni. Nem következik ebből, hogy általánosítsunk. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Visszatérek azonban a belpolitika kérdéseire. Mi felszabadult erdélyiek, úgy hiszem, 2% év szörnyű tanulságai következtében a legerősebben érezzük az öncélú és tudatos ^magyar belpolitika szükségességét Nem kívánok itt kitérni a háború előtti korszak bűnös mulasztásaira, amelyek nálunk voltak a legsúlyosabbak, azaz nálunk bosszulták meg magukat a legjobban, hiszen a 22 éves megszállás idején is, amely Dél-Erdélyben még most is tart, őseink bűneiért, a múlt századok, de legfőkép az 1848—1914-ig eltelt idő magyar kormányainak bűneiért kellett vezekelnünk. A kisebbségi élet küzdelmes éveiben azonban megtanultuk azt, hogy mit jelent olyan társadalom-, olyan gazdaság- és szociálpolitika folytatása, amely, öntudatosan és öncélúan a magyar faj céljait szolgálja. Természetes, hogy áz

/ egyetemes magyarság politikájának irányításánál a kisebbségi szemléletnek csak leglényegesebb tanulságai érvényesíthetők, de hogy az egész magyar belpolitika minden ágazatában, vagyis a társ^dtdompolitikánkban, a gazdaságpolitikánkban, szociálpolitikánkban és kultúrpolitikánkban megalkuvás nélkül magyar szempontoknak kell érvényesülniök, ezt olyan követelménynek kell tekintenünk, amely alapvető és döntő tényezője minden magyar politikának. (Ügy van! Ügy van! —- Taps jobbfelől és a középen.) Ha ma magyarabb politikát követelünk, akkor ez nem a jelenlegi helyzet feletti kritik,a akar lenni, hanem a jövőre nézve így követeljük a sajátságosan magyar szempontóknak még a mainál is fokozottabb érvényesítését, hivatkozva a múlt hibáira ós .az ismeretlen jövőre. A költségvetést különféle szempontokból lehet nézni. Lukács képviselőtársam három szempontból nézte ezt a költségvetést. Én más három szempontból szeretném nézni és szeretném ennek alkalmazását hangsúlyozni. Az első a legalitás, a törvényesség szempontja, hogy a törvényeknek mennyire megfelelően hajtják végre, a másik az erkölcsi, morális szempont, hogy mennyire morális a felhasználás, tehát hogyha valami, mondjuk, mutatós nagy épületet vagy más közintézményt létesítünk, mennyire vetünk számot azzal, hogy ezeket adófillérekből építjük, hogy kisemberek verejtékes adóját fordítjuk oda, tehát az mennyire közérdekű. A harmadik pedig az, hogy a nemzeti szempont mennyire érvényesül. M_ ezt a nemzeti szempontot szeretnők a költségvetés felhasználásának egész vonalán érvényesítve látni. T.^Ház! A kormánynak ma, szerintünk, hármas feladata van. Elsősorban átvezetni az országot a mai háborús nehézségeken, másodszor megszervezni az országot, harmadszor pedig ezt a megszervezett országot szervesen beilleszteni az új Európába. Ezeket a feladatokat azonban nem lehet egymástól mpg sorrendben sem elválasztani. Tudniillik nem állja meg a helyét nézetünk szerint az, hogy a háború ideje a szervezésre nem alkalmas (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és hogy nem most van az ideje a reformok megvalósításának. Hazánkat a Gondviselés csodálatos kegye megkímélte a hadszíntér borzalmaitól, épp ezért a háború idejét kell felhasználni, hogy ezt az átszervezést elvégezzük, (Mester Miklós: Nagyszerű!) amikor a háborús rendszabályok, a korlátozások, a gazdasági verseny kikapcsolása ezt lényegesen megkönnyíti. Most kell erre felkészülnünk, hogy a háború utáni feladatokra készen álljon a megszervezett ország. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalún.) Tudjuk azt, hogy a kormány foglalkozik ezekkel a gondolatokkal és tudjuk, hogy történnek bizonyos lépések ebben az irányban, (Szöllősi Jenő; Gondolkoznak!) az az érzésünk azonban, hogy ezeket a lépéseket lényegesen gyorsítani kellene (Helyeslés a szélsőbaloldaTon.) éppen annak érdekében, hogy a háború végére az átszervezés is be legyen fejezve. (Helyeslés a középen és a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy sokkal nagyobb teret kell biztosítani az érdekképviseleti rendszernek. (Helyeslés és taps a középen és a szélsőbaloldalon.) Az az érdeklődéshiány és részvétlenség, — nem akarom az unalom szót használni — amely a most folyó parlamenti ülésszakot is jellemzi, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) legjobb bizonyítéka parlamenti rendszerünk elavult voltának és - egy mielőbbi álkotmáinyreform szükségességének! (Helyeslés és taps a középen és a szélsőbaloldalon.) Ezzel azonban, azt hiszem, nem mondottam semmi újat, mert hiszen» Teleki Pál nagy mi-