Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. uisz ter elnökünk volt az, aki ezt a leghatározottabban kijelentette, sürgette és tudom, hogy ezen a kérdésen dolgozott is. Azt kell azonban kérnem a kormánytól hogy ebben az irányban tovább is haladjunk, illetve necsak haladjunk, (Rapesányi László: Cselekedjünk!) hanem mielőbb közelítsük meg a megvalósulás stádiumát. Az érdekképviseleti rendszer kiépítését mátr most nagy léptekkel lehetne előbbre vinni. A termelés amúgy is, szükséges megszervezésével kapcsolatban nem akarok itt részletekbe menni — a felhatalmazás további vitája során módja lesz még pártomnak ennek a kérdésnek néhány részletét kifejeteni — csak a hozzám legközelebb álló mezőgazdaságra vonatkozólag szeretnék néhány dolgot felemlíteni (Halljuk! Halljuk!) és szeretném kérni a földmívelésügyi miniszter urat, hogy azon», az úton, amelyen elindult, nagy lépésekkel haladjon tovább és a mezőgazdaságfejlesztő törvénnyel párhuzamosan a lehető legsürgősebben valósítsa meg a. mezőgazdaság egységes, átfogó megszervezését. (Helyeslés.) Én ennek nemcsak lehetőségét és alkalmas idejét, hanem legjobb idejét látom. E nélkül a miniszter úr által jelzett és rövid időn belül beterjesztendő mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslatnak végrehajtása, illetve a magyar mezőgazdaság fejlesztése sem lehetséges. (Úgy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy erre a legkönnyebb azonnal, rátérni, mert hiszen mindnyájan ezt kívánjuk, ezt kívánják az érdekképviseletek, ezt kívánja a mezőgazdasági társadalom. Három nagy kérdést kell párhuzamosan, karöltve és egymásra való tekintettel megoldani. Ez a három kérdés: a mezőgazdaság egységes megszervezése, a mezőgazdaság fejlesztése erre a szervezett mezőgazdaságra alapítva és ugyanakkor a mezőgazdasági ingatlan-örökösödés rendjének, illetve a birtokpolitikának végleges rendezése. Ezt a kérdést tartottuk mi szem előtt Erdélyben, amikor a kormányt arra kértük, — és igen nagy örömünkre szolgál, hogy megértésre találtunk — hogy ne hozza be Erdélybe a jelenleg itt fennálló mezőgazdasági káoszt addig, amíg nem létesített itt új szervezetet és csak az új szervezetet hozza be. (Helyeslés. — Mester Miklós: Igaz beszéd!) Az a meggyőződésünk, hogy valamennyi felszabaduló területen más kérdésekben is, — nem akarok részletekbe bocsátkozni — helyes elv lett volna az itteni be nem vált rendszereket — nem általánosítok, csak egyes olyan dolgokról beszélek, amelyekről a miniszter < urak hangoztatják, hogy nem váltak be és újítások szükségesek (Szöllősi Jenő: És amit mi hangoztattunk!) — be nem hozni, hanem igenis, a kidolgozott programmok alapján — bár nem akarom ezeket a területeket kísérleti területeknek kijelölni — egyes újításokat megvalósítani, hatásukat ott tanulmányozni és a szerint a centrum félé haladni velük. Igen nagy örömünkre szolgál, hogy ez bizonyos kérdésekben, egyes területeken megtörtént, így például a kultuszminiszter úr a szórvány iskolákat és a tanügyi decentralizálást nálunk tervezte megvalósítani. Ez részben meg is történt, (Helyeslés a középen.) kérjük azonban, hogy ezt a legnagyobb eréllyel folytassa, hogy teljes mértékben megvalósuljon. Helyeslés és taps a középen. — Közi Horváth József: A tanügyi közigazgatás decentralizációja is bevált. — Halljuk! Halljuk!) T. -Ház! Arról beszéltem az imént, hogy a költségvetést három szempontból akarom vizsillése 19

H november 28-ÓM pénteken. 181 gálni. Az első két szempont megvalósítása ban bízunk, tudjuk, hogy ez meglesz, azt is tudjuk, hogy a harmadik szempont megvalósítása is ki van tűzve, azt szeretnők azonban, hogy a költségvetés végrehajtásánál a legnagyobb mértékben érvényesüljenek a magyar nemzeti szempontok, a társadalompolitikai szempontok, így a társadalmi rétegek közötti ellentétek sürgős felszámolása és ezáltal a magyar falu népének társadalmi felemelke désére, a magyar milliók szellemi, lelki, társadalmi felszabadítására irányuló törekvések. (Helyeslés és taps a középen.) Kultúrpolitikánk pedig ennek a nagymérvű társadalmi átalakulásnak lehetőségeit egyengetheti azáltal, ha iskolapolitikánkban lehetőséget biztosít a magasabb végzettség megszerzésére a magyar falú szegénysorsú tehetségeinek. (Helyeslés.) Művelje szakiskolákkal, alsóbbrendű iskolákkal, falusi népünk millióit és mindig a magyar nemzeti szempont legyen ebben is a döntő. Itt domborodik ki hatalmasan a magyar felekezeti iskolák nagy feladata. (Élénk helyeslés és taps.) Különösen hansúlyozni kívánom azt, amit itt egyszer már elmondottam pártuuk programmjának bejelentése alkalmával, hogy igenis, mes- vagyunk arról győ ződve, hogy a nemzetiségi területeken, különösen pedig Erdélyben az igazi nemzeti szel lemben történő magyaros nevelést elsősorban, ha nem kizárólag — mondjuk, elsősorban — a felekezeti iskolák tudják megadni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nagyon kérem a kultuszminiszter urat, akiben lentjártakor nagy megértést tapasztaltunk ezek iránt a kérdések iránt, hogy most már hozza ezeket a végleges megvalósulás stádiumába és méltóztassék — amint kilátásba helyezte, nagy örömmel vettük tudomásul — alkalmat adni, hogy ezeket a kérdéseket a folyó évben letárgyalhassuk (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a letárgyaltakat minden vonalon megold hassuk. ' (Hóman Bálint vallás- és közoktatásagyi miniszter: A legnagyobb örömmel állok rendelkezésre !) T. Ház! A kongrua kérdésére nem kívánok most rátérni. Pártunk sokszor eljárt ebben. Olyan nagy horderejű kérdés ez, hogy még lokálisan távoli pártok figyelmét is felhívta és nemzeti kérdéssé vált. Bízom benne, hogy a legrövidebb idő alatt máris megoldást nyer ez a kérdés, mert ki kell jelentenem, hogy a kérdés ma még nincs megoldva — nein elvileg, hanem gyakorlatilag értem ezt, de viszont a gyakorlat a fontos. Szóval társadalmi politikánknak és kultúrpolitikánknak legyen nyíltan bevallott célja a magyar származású szegény rétegek lelki és szellemi felszabadítása. Gazdaságpolitikánkban új kereskedő réteg teremtésével, szövetkezeti mozgalommal, — mindig az önsegély és öntevékenység szem előtt tartásával — szövetkezeti iparral szolgálhatjuk ugyanezt a gondolatot, de mindig csak dolgos, produktív, nemzeti elem előtérbe juttatásával. Megdöbbenve kell néznünk ugyanis azt a katasztrofális helyzetet, amely a strómanok és érdemtelen jogosítványosok előtérbejutásával jelentkezik. (Ügy van! Ügy van! a középen és a szélsőbaloldalon.) Ez szerintünk még nagyobb veszélyt rejt magában, mintha a kérdést — legalább is ilyen módon — meg sem oldanánk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) mert amíg a zsidó van ott azon a helyen, addig mindig fennáll az eltávolítás lehetősége, de kérdem, hogy ezt a, korrumpált és prostituált keresztény társaságot, (Ügy van! Ügy van!) — természetesen csak 25* v