Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. szolgálniuk. Ez biztosítja nekik a jogot arra, hogy népi kultúrájukat, nyelvüket megőriz­zék, azt szabadon használhassák és művelhes­sek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ugyanakkor azonban, amikor az itt élő és a magyar állameszmét magukévá tevő idegen nemzetek szabadságjogait biztosítjuk, gondoskodnunk kell a leghathatósabban arról is, hogy a közöttük elszórtan élő magyarságot ne fenyegethesse a nemzettől való elvonásnak, a felszívódásnak a vészese. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a szélső­baloläalon.) A kormánynak a feladata arról gondoskodni, hogy ennek a szórványmagyar­ságnak minden eszközzel való megerősítésével és azzal, hogy számolva a fiatalabb, primití­vebb népek természetes nagyobb szaporaságá­val, megteremtse a társadalmi feltételeit an­nak,^ hogy a magyarság is teljes mértékben kifejthesse a benne rejlő életerőt és szaporodó képességet. (Ügy van! Ügy van!) Egészen különös feladat jut ennél a kér­désnél a családvédelemnek, mert hiszen a tár­sadalmi lehetőségek megteremtésénél, a fize­tések stb. megállapításánál mindenütt a csa­ládalapítás, a gyermekáldás eltarthatósága van előtérben, ezt kell biztosítani. Itt utalni sze­retnék arra, hogy nem szabad a. meglévő sza­bályainkat éppen erre/való tekintettel túl mű­revén kezelni. Az Országos Családvédelmi Alap egyik előírása, hogy négy gyermeknél kezdi a gondozást. Vannak helyek, különösen â^ mi szórvány területeinken, ahol ettől el kell térni, mert ott az első feladat a meglévőt megőrizni. (Ügy van! a középen.) Természetes, hogy igen helyes intézkedés ez ott azokon a magyar vi­dékeken, ahol akár erre, akár arra jut a gon­doskodás, mindig magyar embert érint. Itt azonban, ahol ezek a részben izolált szórvá­nyok szaporaságban elveszítették verseny­képességüket az őket körülölelő nemzetiségek­kel szemben, ott az első, feladat ezeknek a megtartása, azután kiegészítése, felfrissítése és akkor térhetünk át majd a gyermek arány­nak a fokozottabb figyelembevételére. (Helyes­lés és taps a jobboldalon, a középen és a szélső­baloldalon.) Nagy örömmel ' hallottuk tagnap este ; a pénzügyminiszter úrtól r annak bejelentését, fiögy a fizetések rendezésénél fokozattabban kívánják a családvédelmet figyelembe venni. Nekünk az a kérésünk, hogy ezen a téren olyan rendezést eszközöljenek, amely komoly családvédelmet jelent, (Ügy van! a középen.) amely elsősoiban a családalapítást teszi lehe­tővé, másodszor pedig a gyermekek eltartását és nevelését. Tudjuk, hogy ma is van bizo­nyos családi pótlék, gyermekpótlék, azonban ezt inkább csak szimbolikusnak szeretném ne­vezni. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a 10 és 20 pengők, amelyeket ilyen címen folyósítanak, nagyon jól tudjuk, sem a feleség, sem gyer­mekek eltartására nem megfelelő összegek. (Szöllősi Jenő: Álnevük van.) A magyar élettér kitöltésére azonban nem elég a Kárpátok medencéjén belül élő ma­gyarságot erősíteni, hanem múlhatatlanul szükség van azoknak a magyaroknak a vissza­hozatalára, akik a liberális korszak súlyos mulasztásai folytán nem tudtak itthon meg­élhetéshez jutni, hanem kénytelenek voltak azt külföldön keresni, akkor, amikor az ak­kori kormányzat elnézte minden idegen be­telepedését, tudatosan segítette azt elő ; (Zaj.) Az Összes magyarokat haza kell telepíteni a Kárpátok medencéjén kívülről. Egy szólal meg kell emlékeznem Lukács KÉPVISELŐHÁZI MPLO XII. ülése 1941 november 28-án, pénteken. 179 képviselőtársamnak arról a megjegyzéséről, hogy milyen szomorú dolog a magyarságnak a földi ől való menekülése. Én azt hiszem, hogy ez a kérdés nem olyan tragikus és meg­oldásának előfeltétele bizonyos társadalmi kérdések megoldása és azután az, hogy oda­hassunk, hogy a föld azoknak a földszerető embe­reknek a kezébe kerüljön, akiknek ma még nem volt módjuk ehhez hozzájutni. Utalok itt a székely túlszaporodás veszélyességére és a volt csonkamagyarörszági, szatmári és csong­rádi területekre. (Szöllősi Jenő: És a Csaná­dira!) Meg vagyok győződve arról, hogy ezen az úton, ez a földtől való menekülés a leg könnyebben megoldható lesz. Nagy örömmel hallgattuk a miniszterel­nök úrnak a külügyi tárca költségvetési vitája keretében elhangzott expozéját. Annak minden mondatát aláírjuk és magunkévá tesszük. Különös súlyt helyezünk két kiemelkedő ré­szére. Az egyikben azt fejtegette a miniszter­elnök úr, hogy tudjuk, érezzük, milyen, örök hálával tartozunk a nagy német birodalom ve­zérének azért, hogy az Európát és így legköz­vetlenebbül minket is fenyegető bolsevizmus rémét elhárította azzal a győzelmes hadjárat­tal, amelyben a német hadsereg mellett hon­védségünk is hűséggel és magyar önfeláldozás­sal teljesítette kötelességét. A másikban pedig arra a tagadhatatlan helyzetre mutatott rá a miniszterelnök úr, amelyben délerdélyi testvé­reink élnek és arra a módra, ahogyan minden elnyomó törekvést az odaáti államhatalom re­torziónak kíván beállítani, és nem létező indo­kokra való hivatkozással (Ügy van! Ügy van!) igazolni szeretne olyan ténykedéseket, amelyek pedig csak a 22 év óta fajtánkkal szemben kö­vetett elnyomó és felmorzsoló politika felfoko­zottabb és eldurvultabb formái. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ezt nem tűrhetjük tovább és kérjük a miniszterelnök és egyben külügyminiszter urat, hogy találja meg a legsürgősebb módját annak, hogy testvéreink elnyomása, zaklatása és mindenféle élettől, jog­tól való tudatos elzárása azonnal megszűnjék. (Élénk helyeslés és taps a Ház mindenik olda­lán. — Mester Miklós: A sajtó pedig ne hall­gasson, hanem írjon róla! ;— Nagy László: A cenzúra engedje!) • . • :'••'-• Ez az állam, amelyet említettem, délerdélyi testvéreinket ma is még Trianon jogán tartja rabságban (Ügy van! Ügy van!) és tudjuk, hogy milyen módon és az 1914—-18-as nagy há­borúban milyen magatartással szerezte meg ezt a jogot. (Egy hang a középen: Árulással!) Tudjuk, hiszen közvetlen közelből magunk is figyelhettük 22 éven át, hogy Trianon óta 1940 végéig az Európát megújító két nagy nemzettel szemben és a liberális-demokrata­bolsevista hatalmak mellett milyen magatar­tást tanúsított. (Ügy van! Ügy van!) Ez az ál­lam eljátszotta még vélt jogát is # az ezeréves birodalmunkból, a Kárpátok karéjában legha­tározottabban kirajzolt ősi jussunkból kiszakí­tott területre. (Ügy van! Ügy van!) Tudjuk, hogy egy év előtti felszabadulásunkat, hazaté­résünket elsősorban a bécsi döntésnek köszön­hetjük, a két nagy baráti állam igazságérzeté­nek, a versaillesi és a trianoni jogtiprások el­törlésére irányuló eltökélt szándékának. A tria­noni szégyenparancsból vannak azonban még áruló nyomok, Dél-Erdély a legkirívóbb és a legkiáltóbb. Mi bízunk benne, hogy a nagy nemzetek igazságérzete ezt is el fogja törölni. (Éljenzés és taps.) Meg kell itt emlékeznem egy kérdésről, amelyet megvitattunk a külügyi tárca tárgya-

Next

/
Thumbnails
Contents