Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
174 Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 194-1 november 28-án } pénteken. hogy a földkérdésben ma rosszabbul állunk, mint évekkel korábban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rosszabbul állunk, mert amíg évekkel korábban csak harcoltunk a gondolatért, hogy győzelemre vigyük az eszmét és kikényszerítettük — nem akarok a kormányzattal szemben nagy hangon beszélni, de mondhatom, hogy az egész magyar társadalom közvéleményének nyomásával kikényszerítet tük — a földkérdést rendező i örvényeket, ma pedig ott tartunk, hogy amikor rendkívüli viták után, sok engedmény után megszületett egy törvény és boldogan vártuk a végrehajtását, a végrehajtás vonalán a teljes esődbe ju tettunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion. — Maróthy Károly: Ez igaz! — Böres János: Konkrét bizonyítékokat hozunk!) Én is szóváteszem itt* amint Imrédy kép viselőtársam is tette, felírtam magamnak és most elmondom — a miniszterelnök úr nem volt itt, tehát jó lesz, ha most itt meghallja —. hogy amikor követeltük és sürgettük ,a, földtörvény végrehajtási utasításának kiadását, akkor a földmívelésügyi miniszter úr azt mondotta nekünk válaszában, hogy nincs elég sze mélyzetem, majd ha lesz, akkor kiadom, addig pedig közönséges demagógia ennek sürgetése. (vitéz Lipcsey Márton: Nem így volt az! Nem lehet ezt mondani! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Megtörtént! — Rapcsányi László: A naplóban benne vau! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a demagógia! — Az elnök csenget.) Ez megtörtént, ezt nem tagadhatja le senki, T. Ház! Nem azért kívántam ezeket felem legetni, hogy kellemetlenségeket okoizzak, hanem, hogy hangsúlyozzam, hogy mi nem kívánunk semmi mást, mint a végrehajtási utasí tás kiadását és ezáltal a földkérdés megoldásának biztosítását. És tiltakoznom kell az ellen is, mert sok évvel korábban a földkérdés ben folytatott harcomban mindig küzdöttem ajz ellen, hogy a magyar földkérdés megoldását kizárólag a zsidó birtokok elintézésének vonalára csúsztassák. (Szöllősi Jenő: Ott tartunk!) Ma egészen úgy hangzik, mintha erről volna csak szó és a miniszteri válaszokból is ez derül ki, sőt előttem felszólalt t, képviselőtár sam, a Mép. elnöke is hangsúlyozta a zsidó birtokok kérdésének rendezéséi, (vitéz Lipcsey Márton: Elsősorban! — Maróthy Károly: Kívánja tőlünk! — Zaj a szélsőhaloldalon. — Az elnök csenget) Teljesen helytelen tehát kizárólag erre a vonalra terelni a kérdést, Igenis a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásán is hangsúlyoztam, hogy a hitbizomány intézménye sem tartható fenn egyszerűen azért, mert a magyar falvakat és a magyar parasztságot fojtogatja és a magyar parasztság éppen ott pusztul el, ahol a kötött birtokok óriási területei terjeszkednek. (Börcs János: Onnan importálják a földigén y löket máshova!) Ha nemzeti szocializmusról beszélünk, szabad itt is egy pillantást vetnünk akár Róma, akár Berlin felé= Németországban a hitbizomány intézményét nem hosszú vita után azonnal eltörölték. (Rassay Károly: Mikor törölték el?) Körülbelül három évvel ezelőtt. (Rassay Károly: Nem régebben?) Nem! Három évvel ezelőtt a nemzeti szocializmus agrárpolitikájának végrehajtása során törülték el. (Maróthy Károly: Eltörölték! Végre eltörölték!) Ott teljesen más örökösödési rendet teremtettek, amely a parasztságot földhöz köti és számára a földet biztosítja. Olaszországban pedig, a latifundiumok hazájában, a latifundiumokat felszámolták és a parasztságot erősítik meg a volt nagybirtokok területével a fajvédelem gyakorlati útján. T. Ház! Nálunk is elodázhatatlan ez a kérdés és amikor éhben a kérdésben szavunkat felemeljük, tiltakozunk az ellen, hogy csak zsidó kérdést csináljunk ebből az ügyből. De amellett be kell számolnom arról is, hogy amikor a közérdeklődés figyelmét tragikus módon csak a zsidó birtokra irányították, mert csak erről lehet beszélni, ugyanakkor a zsidó birtokok vonalán a megoldás éppen úgy nem halad, mint másutt. (Egy hang a szélső' baloldalon: Nulla!) A miniszter úr válaszára kénytelen vagyok e részben felelni, mert ő azt mondotta, hogy 400.000 hold zsidó birtokra nézve az eljárás megindult. (Maróthy Károly: Folyamatban van!) Ez nagyon szépen hangzik, azonban maga a Mép. elnöke hangsúlyozta most, hogy kellene olyan intézkedés, hogy a zsidók birtokon kívül fellebbezhessenek a táblához, mert a kérdés megoldása nem tud előbbre jutni. Én most csak azt kérdezem, vájjon tőlünk kívánják ezt a rendeletet 1 ? Nyilván nem. (Sigray István: Majd megcsináljuk! Bízza ránk!) Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök úr itt van, mert én a földkérdést sohasem tekintettem táreakérdésnek és majdnem minden interpellációmat a miniszterelnök úrhoz jegyeztem be. A földkérdés általános nagy kérdés és a kormányzati kérdéseknek is az elseje. A miniszterelnök úrnak is tudomásul kell tehát vennie, hogy ebben a kérdésben sürgős intézkedésre van szükség, mert egyenesen tarthatatlan, hogy ma is több mint félmillió hold föld zsidók tulajdonában legyen. A földmívelésügyi miniszter úrnak a napokban egy kormánypárti képviselő interpellációjára adott válasza még jobban felháborít. Abból kisült, hogy a háró Schossberger-birtok ügyében az lett az eredmény, hogy az illetőnek egyenes leszármazottja, zsidó leánygyermeke egy skóthoz menvén feleségül, a birtok igénylése elmaradt ós csak bérleti formában osztották ki. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ezt mondotta a földmívelésügyi miniszter úr. (Maróthy Károly: Igen, a skót mentesíti a birtokot! Nagyon jó!) Kérdezem, kik védik meg ezt a nemzetet és ezt az országot, (Maróthy Károly: A skótok!) a skótok és a zsidók, vagy pedig a magyarság, avagy talán a Kereskedelmi Bank, amely ma földet vásárol? (Maróthy Károly: A zsidó hitközség!) Meg vagyok róla győződve, hogy a miniszterelnök úrnak fogalma sincs (Egy hang a középen: Nincs fogalma?) — ezekről a részletkérdésekről, képviselő úr, — mert nem is kívánhatjuk, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzék, amikor a nagy kérdéseket intézi és főleg a külpolitika f terhes ügyeit viszi. Nyilvánvaló, hogy ilyen részletkérdéseket nem ismerhet, de éppen ezért említem fel, hogy tudomása legyen róla. A földmívelésügyi miniszter úr ugyanis válasz nélkül hagyta ezt a kérdést. Én mint égbekiáltó bűnt említettem fel három héttel ezelőtt és most is, hogy a Kereskedelmi Bank ez év őszén ötezerholdas birtokot vásárolt Esterházy Antal herceg birtokából Ozora község határában. A miniszter úr a szerződés jóváhagyását .aláírta. (Maróthy Károly: Hallatlan!) Ezt a gazdák küldöttségének meg is mondották. Üjra fel kell hívnom a nemzet lelkiismeretét, helyes-e kereskedelmi bankoknak birtokot adni örök tulajdonba 1 ? (Zaj a jobboldalon.) Az a meggyőződésem, hogy nem lehet köztünk magyar ember, aki
