Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 2% azt vallaná, hogy a magyar földet, a magyar hazát esak ,a magyar parasztság és a magyar nép védi és nem a Kereskedelmi Bank. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Maróthy Károly: Mi ez, nem így van? — vitéz Lipcsey Márton: Válaszolt és nem is hagyta jóvá! Ez az igazság!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Matolcsy Tamás: Nem írta alá? — Zaj.) Matolcsy Mátyás: Ezek feltétlenül idetartozó, nagyhorderejű kérdések és ha az eredményeket nézem, akkor meg kell állapítanom, hogy a kormánypárt padsoraiból felszólalt Jurcsek képviselőtársunk a napokban mondta el, hogy 35.000 hold birtok került zsidó bérletbe most, ezekben az időkben miniszteri jóváhagyással. (Zaj a szélsőbaloldalon. —• Sigray István: Nem sokáig lesz már! Türelem! — Füssy Kálmán: A pozsonyi káptalan birtoka is zsidó kézben van!) Elnök: Csendet kérek, Füssy képviselő úr! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igazat mondóit!) Matolcsy Mátyás: Amikor arról számolok be, (hogy a birtokpolitika teljes szégyenére 84.000 hold föld került bankok és részvénytársaságok birtokába örök tulajdonba a hivatalos megállapítások szerint, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, hogy a Kereskedelmi Bank vagy egyéb ipari vállalatok nyugdíjpénztárainak a birtokvásárlása... (Matolcsy Tamás: A névtelen zsidók!) tehát a névtelen földesurak szaporodása nem magyar érdek és nem kívánatos. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezzel kapcsolatban még esak annnyit szeretnék megemlíteni, hogy a földbirtokkérdések rendezésének teljes ferde irányát látom. Állandóan követelem és követeltem a r nagybirtokrendszer megszüntetését és az egészséges kisbirtokrendszer kiépítését. Ugyanakor azt tapasztalom, hogy a zsidó birtokok igénybevétele kapcsán éppen azért, mert helyenkint óriási földéhség nyilvánul meg, &gy- és kétholdas parcellákra hasítják a földet, amelyeken magától értetődően sokkal rosszabb a termelési eredmény. Ez világos. De amikor a zsidó birtokokból letöredező darabokból ilyen, nadrágszíjföldeket hasítanak ki, ugyanakkor a másik oldalon pesti ügyvédek és olyan a konjunktúrát kihasználni akaró emberek vásárolnak földet, akik ellen a szavunkat fel kell emelnünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a kérdésnek a megvilágításánál meg kell állapítanom, hogy itt is jelentkezik a kormányzat teljes tervnélkülisége és a rendszeres átfogó munka megindításának a hiánya. De miért van az, hogy a zsidóbirtokoknak egy-két holdas parcellákra való felosztása megy végbe? Egyszerűen azért, mert az abban a községben földet követelő népi tömegeket nem tudják átadni azoknak a területeknek, ahol a népsűrűség alig éri el a 30-at, 40-et a Dunántúlon. Itt van a minisztérium hivatalos kiadványa a mezőgazdasági munkapiacról. Felháborító tény, hogy még ma is 58.589 munkavállaló vándorol egy év alatt az az ország legkülönbözőbb részeiből, — főleg Borsod, Heves és Zala megyéből — veszi kezébe a vándorbotot kora tavasszal és esak késő őszei tér vissza családi fészkébe. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, amikor látjuk, hogy ezek az emberek vándorolnak Fejér, Somogy, Tolna és Veszprém megye nagybirtokaira, akkor fel kell vetnünk a kérdést vájjon nem volna-e egészséges dolog ennek a magyarság'. ülése 1941 november 28-ém

} pénteken. 175 nak otthont biztosítani. (Úgy van! Úgy van! helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) azokon a birtokokon, ahol dolgoznak? (Zaj és eltenmondások jobbfelől.) ííagyon csodálom a képviselő urakat, hogy ilyen könnyelműen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, mert rendkívüli problémákról van szó. (Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy képviselő urat pedig figyelmeztetem, mérsékelje magáit, mert kénytelen leszek más renctiszabályo&noz nyúlni. (Matolcsy Tamás: Kényes kérdések ezek! És kellemetlenek!) Matolcsy Mátyás: Ezek olyan nagy horderejű kérdések, hogy ezeknek tárgyalása során bennünk méltán nagy íeináboroaást vált ki a kérdésnek olyan kezelése, íiogy mein tekintik ezt az ügyet komolynak. De amikor ezeket az eredményeket es a tervszerúuenséget látom, meg keli kérdeznem a kormányzattól, milyen moaon kívánja végre ezt a nagy kérdést renp dezni? Mert na a nemet vagy olasz viszonyokat vizsgáljuk azt látjuk, tiogy nagy, átíogó tervek alapján rendeztek ezt a kérdést. Magyarországon a Dunántúl, a Dráva-parton,, a határmemen új falvak saatzainak kellene epülniök, hogy a magyarság őrt álljon azokon a végeken, ahol leggyengébbek a magyarság sorai. (Ügy van! Vgy van! a szélsőba^olaaton.) En nem látok semmiféle tervet nem latok semmüéle törekvést, akarást ezen a téren, hanem egyenesen azt látom, hogy a jelenlegi rendszer ezer és ezer kötöttsége, valamiféle ero lekötözi a földkérdés megoidláisa terén a kormányzat kezét, úgy, hogy a megoldások lehetetlenné válnak. (Matolcsy Tamás: Gátlásai vannak a kormánynak!) A költségvetési vita során kormánypárti padokból is sokszor felmerültek ezek a gondolatok és nyilvánvaló, hogy megkérhetem ezekután akár a kormány elnökét, akár a tárca miniszterét, hogy nyomozzuk ki, bogozzuk ki az okokat, mert az egész magyar társadalom követeli, az új Európa pedig előírja a kérdések megoldását. Tudnunk kell, hogy kik akadályozták meg e kérdés megoldását, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert veletlensfégoől ez nem történik. Azt se mondja senki, hogy nincs elkészítve az illető osztálynak a megfelelő rendelkezése. Tudomásom van arról, hogy készen i vannak a rendelkezések, csak ki kell adni őket, de hogy ezek az íróasztal fiókjából nyilvánosságra kerüljenek, ahhoz a mozdulathoz nincs meg az erő, mert nagyon nagy fékező erők hatnak. Rá kell mutatnunk a jelenlegi rendszer száz és száz kötöttsége közül egyre. Az első helyen szerepel — itt is megmondom újra — megítélésem szerint egész politikai és társadalmi felépítettségünk és az a politikai berendezkedésünk, hogy ennek a törvényhozásnak a felsőházában olyan tagok ülnek, akiknek a kézién összesen 1,050.000 hold föld, nagybirtok van. (Tóth János: Ezek nem kívánnak földreformot.) Nem tudom elképzelni, hogy ezek az érdekeltek valamiféle megmozdulást is helyeselnének. (Zaj.) Azt hiszem, ilyen messzire és ilyen mélyre jut el az ember ennek a kérdésnek a fejtegetésénél, ha a lényeget kutatja. T. Ház! Röviden foglalkozni kívánok most a munkásság kérdésével is, miután a szociális kérdés és a földkérdés átfogó rendezésének hiányára rámutattam. Itt meg kell állapítanom, hogy a munkásság szervezése terén a kormányzat ezideig semilyen gyakorlati eredményt nem tudott felmutatni, Ennek egy szőr-