Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

160 Az országgyűlés képviselőházának 221 másra használtatott fel. A kereskedelemügyi < miniszter úr azt mondja, hogy el voltak mar készítve az ő tervei, ennek a ruhaakciónak vagy egységes népruházati gondolatnak a megvalósítására, de akkor a hatásköréből kikerült ez az ügy és átkerült a közellátási miniszter hatáskörébe. Közben eltelt egy esztendő, a terv egy jókora verset aludt és mire felébredt, addigra a textilgyárak másra használták fel a nyersanyagot. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hasonló a helyzet az építési anyagnál. Azt látjuk, hogy az építési anyagok szűkös volta ellenére, amikor az árvízkárosultak házainak felépítésénél is előáll éuből kifolyólag bizonyos késlekedés, amikor nem tudunk munkáslakásokat kellő számban építeni, amikor a bányászság száma szaporodik és nem tudunk számukra kellő lakásról gondoskodni, nyakra-fóre folynak a főváros külső, egészségesebb, szebb részem luxusépítkezések, kétszáz pengős havibérú garszonlakás okkal. (Igaz! Ügy van! a szetsöbatoldalon.) T. Ház! A textilügyre visszatérve, nem lehet felelőssé tenni a kereskedelemügyi miniszter urat, akinek a legjobb szánüék&ai megvoltak a tervei, de kivették kezéből az ügykört, nem lehet A közellátási miniszter urat sem^ aki egy új hivatal élérl elvégre egyszerre nem foglalkozhat minden kérdéssel, a gyárakat sem lehet felelőssé tenni, mert ha nem mondják meg nekik, hogy mit termeljenek, akkor egész nyilvánvalóan azt lógják előállítani, ami az ö technikai felszerelésüknek és a piaci helyzetnek legjobban megtelel. Ezzel azonban nem lehet elkerül i.i a felelősség kérdését, mert 1'eJelősség igenis van és ez a felelősség, minthogy szervezési hibáról van szó, az Összkormányt, az összkormány valamennyi tagját terheli* (Igaz! Ügy van! — Taps a szélsöbatoldalon.) T. Ház! Amennyire csak lehetett, figyelmesen végighallgattam az elhangzott miniszteri beszédeket. .Nem akarok nagyon kemény szavakkal élni, mert akkor bizonyára kapnék néhány kellemetlen közbeszólási, azért inkább arra szorítkozom, hogy a túloldal egy igen tisztelt és illusztris szónokának a miniszter által megköszönt beszédéből idézzek néhány szót. A túloldalnak ez a szónoka a termelési anarchia bekövetkezésének lehetőségére utalt és az árpolitikával kapcsolatban szórói-szóra azt mondta, hogy »nem a birtokososztály és nem a magyar munkás az, aki akár szabotál, akár nem tud termelni, hanem az a rendszertelenség és az a kapkodás, amelynek állandóan tanúi vagyunk, okozza ezt a helyzetet«. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jurcsek!) T. Ház! Ezt a kritikát mi szórói-szóra aláírjuk és ebben egyezünk a túloldal igen t. szónokának megállapításával. Az előbb már felhozott két példa mutatja azt, hogy nemcsak a földmívelésügyi síkon van ez így, hanem így van egész gazdaságpolitikánk síkján. Aki képviselőtársaim közül végighallgatta a költségvetés bizottsági tárgyalásait, az a végén nem tudta, hogy a külkereskedelmi ügyek intézése kinek a hatáskörébe tartozik, a kereskedelemügyi miniszter úrnak, vagy a közellátási miniszter úrnak hatásköréhe-e, minthogy mind a kettő magáénak vindikálta. Sehol nem látjuk annak felismerését, ami minden irányított gazdálkodásnak alfája, hogy az irányítás hatékonnyá tétele céljából meg kell szervezni — még pedig egységes elvek szerint kell megszervezni — az egész gazdasági életet, mezőgazdaságot, gyáripart, kézművesipart, kereskedelmet, szállítási hálózatot, hitelszervezetet egyaránt, hogy az irányításból valóban élet le'. ülése 194-J. november 2S-dn

f pénteken. gyen, ne pedig bürokráciába fulladó etatizmus. Ugyanakkor pedig azt látjuk, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megerősíti az állami végrehajtási apparátust, több különböző ponton ezt csinálja igen nagy mértékben a közellátási miniszter úr is, tehát növelik a bürokráciát, ugyanakkor a kereskedelemügyi miniszter úr, mint kereskedelemügyi miniszter, a szabad érdekképviseleteket állítja elgondolásai tengelyébe, igaz, hogy megfejelve miniszteri biztossal, mint iparügyi miniszter pedig a nyersanyagellátást éppen most kiveszi a magángazdaság képviseleteinek kezéből és etatizálja, de ugyanekkor — ugyancsak mint iparügyi miniszter — egy egészen modern szervezési elv alapján a munkaadó és munkavállalói érdekeket egybefoglaló munkakamara felállításának tervévei foglalkozik és ezt akarja a törvényhozás elé terjeszteni. T. Ház! Itt a legkülönbözőbb szervezési tervek és elvek olyan összevisszaságával találkozunk, amelyből jó nem származhatik. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Csak a csőd!) Ugyanakkor hiányzik azonban az a felismerés is, hogy áruhiány, áruszüke esetén a termelés és az elosztás folyamatát néni lehet egymástól elválasztani és egymástól függetlenül felelős szervekre bízni, mert ebből a határkérdésekben csak felelőtlenség származhatik ; ezért nem véletlen az, hogy a miniszter urak elhangzott beszédeikben hol egymással szemben, hol pedig Önmagukkal szemben állítanak fel kívánalmakat. T. Ház! IM evezhetjük irányított gazdálkodásnak a mai textiiszegény világoan azt, hogy három év alatt 50%-kal csökkenjen juhtenyésztésünk és ugyanakkor egy 150 milliós földmívelésügyi költségvetésben csak 350.000 pengő legyen előirányozva a tökéletesen leromlott juhtenyésztés támogatására? (Meskö Zoltán: Szegény birkák!) M evezhetjük a gazdasági miniszter úr által említett koordinált együttműködésnek azt a különös és jellegzetes körülményt, amely minden magyarázat ellenére előttem és jónéhányunk előtt teljesen érthetetlen, hogy tudniillik az alig 50 kilométert kitevő déda—szeretfalvai vasút megépítése késlekedik. A földmívelésügyi miniszter úr, Erdély fia szerint két alagút megépítése az oka ennek, a kereskedelemügyi miniszter^ úr pedig ugyanakkor a földmunkák nehézségével indokolja a késedelmet. (Mozgás.) Azt is mondotta a földmívelésügyi miniszter úr, hogy most megtalálta a módját annak, hogy a földmunkákat hogyan lehet meggyorsítani. Kérdem szeretettel, nem lehetett volna ezeket a gyorsítási metódusokat valamivel hamarabb is megtalálni, amikor ugyancsak maga a kereskedelemügyi miniszter úr állapítja meg, hogy enélkül a vasútig összeköttetés nélkül Erdély gazdasági kérdéseit szerves kezelésbe venni egyáltalában nem leheti! Állítom^ hogy nagyon erős akarattal, erős kezdeményező készséggel és a technikai munkaerők teljes mértékben való felhasználásával meg lehetett volna találni a gyorsabb építés módját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Oláh György: A németek 12,000 kilométeres vasutat építettek rövid idő alatt!) A mai háborús, műszaki és közlekedési teljesítmények világában nem lehetett egy 50 kilométeres távolságot vasútvonallal áthidalni

1

? Persze ehhez rendkívüli eszközökre, rendkívüli akaratkifejtésre lett volna szükség, amit őszintén szólva, nem is várok a mai helyzetben. De amiért ezt a kérdést még egyszer részletesen idehoztam, a kereskedelemügyi mi-