Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
Az országgyűlés képviselőházának 227. niszter úr .legmegdöbbentőbb mondata: azt mondotta, bízik abban, hogy ez a vasút a jövő esztendő folyamán megépül. (Mozgás a szélsőbaloldalon,) Én ebből a bizalomból szörnyű bizonytalanságot vélek kiolvasni, mert alig merem végiggondolni, hogy a székely megyéket esetleg még egy harmadik télnek ereszszűk neki vasút nélkül. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. A németek 12.000 kilométeres vasutat építettek!) T. Ház! Legalább százszor elmondottuk már ezekből a padokból, hogy az irányított gazdálkodás nem jelent etatizmust, (Kunder Antal: Ügy van!) hanem az irányelvek, a keretek megjelölését jelenti, koordinálást jelent, és ezen belül a keretek kitöltése, a végrehajtás, a megvalósítás a magángazdálkodás feladata; tervszerűséget jelent tehát és ebbe a tervszerűségbe beletartozik az anyaggazdálkodás éppen úgy, mint a termelési apparátus fejlesztése és racionalizálása, az úgynevezett keresztmetszetek egymásra hangolása, hogy kongruens legyen az ipar felépítése és beletartozik a munkaerőgazdálkodás is. Erről az utóbbiról szeretnék néhány szót szólni, mert amit gazdasági politikánkban, sőt egész nemzeti politikánkban leginkább hiányolok, az a magyar nemzet munkaerejével való gazdálkodás megszervezésének teljes hiánya. (Ügy van! Ügy von! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ném egyszerű kérdés a mai világban iparunk életkéue« fejlődési irányainak kijelölése, amint a kifejlődőben lévő európai gazdasági politikához való szervesebb, bensőbb odasímulásunk igényelné ezt. De akármilyen irányban jelöljük is ki, bizonyos, hogy a gazdasági munkahadsereg megszervezésére alig fordítottunk gondot és különösen nem fordítottunk gondot, — hogy egy katonai hasonlattal él^k — az altiszti és a szubaltprn, az alacsonyabb tiszti rétegek megerősítésére, értve ezalatt számuk megnövelését, képzettsétrnk fejlesztését és a természetes előlépés, a természetes fejlődés biztosítását, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lili képviselőtársam: rámutatott itt felszólalásában éery igen érdekes, df, r'prcze az itt térjen erő közönyben elveszett gondolatra, arra t. i., hogy milyen nagy szükségünk vau a művezetőkre és a nem általáiin<3 jnórnöVi dir>lr>rnával. h^n^m egyszerű szakmérnöki képzettséggel rendelkező • mérnökökre és ebhez b^onlo közepes képesítésű másgaz^ dasági szakemberekre, hogy miiven n n gy hiányunk van ezekben és hn<rv hoe-van lehetne eV,t a hiányt szerves fejlődés útján pótolni. Nem arra van nekünk szükséorünk, hogy fölösleges számban legvenek olyan mérnökeink, akik akár rádiót, akár traktort, akár gőzturbinát tudnak konstruálni, viszont, ha odaállítják őket egv megakadt traktor mellé, akkor azt nem tudják megreparálni, hanem szükségünk van a gazdasági munkahadseregben olvan, a szűkebb értelemben vett eeyes szakmákban kikérzett műszaki emberekre, akik például csak a földeknek felméréséhez, — ez a tagosítás szempontjából fontos — vagy csak a textiliparban, vagy csak a bőriparban, vagy csak a nyomdaiparban használatos gépekhez értenek, de ennek azután tökéletesen ismerik egész gépi szerkezetét s bár maguk nem konstruktőrök, azt javítani és fejleszteni tudják. ßppen így szükségünk van kénzött szakmunkásokra, akiknek megvan a kellő elméleti tudásuk, amelv nem általános, hanem a szakma teljes átértéséhez szükséges gyakorlati ismereteket kiegészítő elméleti képzettség. Tudomásul kell vennünk, hogy a technika korában élünk és a nemietek gazdasági versenyében ülése 1941 november 28-án, pénteken. 151 azok a nemzetek fognak felülkerekedni, akiknek belső gazdasági és társadalmi struktúrája olyan, hogy a megfelelő, szakembereknek mindenféle fokával kellő számban rendelkeznek. Mint jogász és humanisztikus műveltségű ember, merem állítani, hogy a műszaki műveltségre, annak megbecsülésére és a műszaki embereknek; a gazdasági élet irányításába való beállítására sokkalta nagyobb szükségünk van, mint valaha. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Más kérdés, — és megint egy kissé el kell térnem a tárgytól — hogy e szakműveltség mellett és ennek kiegészítéseképpen szükségünk van azért, hogy valóban nemzet és ne csak egy célszerűen megszervezett műhely legyünk — általános és egyöntetű nemzeti műveltségre is. ^Rajniss t, képviselőtársam osztatlan érdeklődés mellett már másodszor mutatott rá az idén a Házban annak szükségességére, hogy a főiskola bármely szakát végzett egyénnek — legyen az akár orvos, akár jogász, akár mérnök, bölcsész vagy gazdász — kell hogy legyen az ő magas műveltségének megfelelő. egységes szemlélete és tudása nemzeti kultúránkról. (Üffy van! balfelől ) Ugyanez áll a középiskolai és ugyanez a népiskolai végzettségűekre, természetesen a megfelelő egyszerűbb színvonalon és kevesebb ismerettömeggel. Ez nem az, amit a kultuszminiszter úr a pedagógusok számára elkészült 32 kötetes munkával készül megoldani. Itt arról yan szó, ^hogy közgondolkodásunk egységesítése, egységes megalapozása céljából teremtsük meg a megfelelő szervezetet, elgondolást és tervet, hogy az iskolákban és a nevelési periódusban a magyar embereket olyanképpen neveljük, gondolkozásukat olyanképpen fejleszszűk, hogy azután az életben bármilyen sza kon dolgozzanak is, megértsék egymást és egy nyelvet beszéljenek. (Helyeslés r a baloldalon.) T. Ház! Minden tervszerűség, minden közösség, társadalomszemlélet mélyén ott rejlik a rációnak eleme és abból kifolyólag a gyakorlati életben az észszerűség, a r racionalizálás követelményeinek érvényesítésére ' van szükség a közigazgatásban éppen úgy, mint az iparban és a mezőgazdaságban. Nagyon kérem a kormányt és nagyon kérem a magyar társadalmat is, hogy térjünk rá végre a komoly és racionális üzemszervezési metódusokra. Itt yan legelsősorban az ioari racionalizálás. Az iparban minden valamire való üzemet kényszeríteni kellene arra, hogy anyaggal és munkaerővel való takarékoskodás céljából vizsgálja át a munkameneteket és a munka folyamán jelentkező egyes keresztmetszeteket harmonikusan illessze egymáshoz. Merem állítani, hogy az ipari árf ronton jelentős 10—20 százalékos csökkenést tudnánk elérni az önköltségekben, ha a racionalizálást az egészvonalon végrehajtanák (Ügy van! Üffy van! Taps a baloldalon.) és ha nem a nemracionálisan, rosszul dolgozó üzemek szabnák meg továbbra is drága termelési költségeikkel az árnívót. De ugyanez vain a mezőgazdaságban is. A mezőgazdaságban is rá lehet venni, rá lehet nevelni, vagy ha kell, kényszeríteni az embereket, hogy például a trágyagazdálkodást okszerűeri folytassák. Mindenki tudja ma, hogy a talaj baktérium életének táplálásához szükséges a természetes trágyával való gazdálkodás és ennek dacára, még ma is azt kell látnunk, hogy kihordják a mezőre a trágyát, ott hagyják napokon át, kitéve az eső, a szél, a vihar hatásának, s a trágya azután neutrale