Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

138 Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19 hl november 27-én, csütörtökön. felhozni, hogy ez az ügyintézés iogegységét veszélyezteti. En azonban úgy vélem, hogy ha értekezleteket tartanak a vezetők részére, akkor az ügyigazgatás iogegységét mindenféleképpen biztosítani lehet. (Piukövich József: Kellő felügyeletet kell biztosítani!) Ugy vélem, hogy az ügyintézés egyszerűsítése nemcsak pénzügyi, hanem szociális szempontból fontos, mert különösen a kisembernek nem mindegy az, hogy vájjon sokára, nehezen és költségekkel, vagy pedig gyorsan és költségmentesen tudja-e a maga jogát érvényesíteni. Adórendszerünket, illetékrendszerünket, forgalmiadórendszerünket is a legsürgősebben egyszerűsíteni kellene. Mi, akik nem régen tértünk vissza, úgy látjuk, hogy például az adóvallomások kitöltése néhány vonatkozásban sokszor igen nagy nehézségek elé állítja az embereket és a kötelezettségek teljesítése komplikált formákhoz van kötve. Ügy vélem, hogy a kivetési szabályok módosítása is az eljárás könnyítését szolgálná és ugyanakkor nagyobb bevételt is eredményezne. "Ügy vélem, be kellene vezetni a külföldön már bevált példákat. Ügy láttam. hogy Németországban és Belgiumban például a köz- és magánmunkát végző mérnököknek minden munkájuk után külön-külön kell adóvallomást adniok. szerződéseiket be kel] rautatniok, azokat rögtön be kell illetékezniök és a kereseti adót ők rögtön minden egyes munkájuk után külön-külön befizetik az állampénztárba, ott ahol mágánmunkát végeznek, ahol pedig közmunkát végeznek, ott a kifizttett^részletek után vonják le a kötelező állami adót. Az állam így egyrészt külön il letek jövedelemhez is jutna, ha a vállalati szerződések illetékkötelezettségét előírnák, azonkívül úgv vélem, hogy jövedelemadó szempontjából is növekedés állna be. Romániában is bevezették ezt a rendszert és mi, akik szemtanúi voltunk a végrehajtásnak, azt láttuk, hogy az állami adónak nésr-ötszöröse folyt be és ennek ellenére a vállalkozók nemhogy elégedetlenek nem voltak, hanem meg voltak elégedve, mert minden egyes munkánál tudták azt, mi lesz az az adótétel, amelyet nekik ki kell fizetniök, minden esryes munkánál le tudták fizetni a maguk adótételét, tehát nem fenyegette őket az a veszély, hogy ismeretlen adótétellel kell majd az év végén megküzdeniök és annak kifizetése nehézségeivel bajlódniok. Ezen az úton kellene tehát pénzügyi rendszerünket átszervezni. Ami a pénzügyi rendszerünk érdemi részét illeti, ehhez is röviden hozzá kívánok szólni. Ann a szociális és nemzettámogatási szempontot illeti, ezek a tisztviselői fizetéseknél talán nem egészen kellő mértékben érvényesülnek, például családvédelmi szempontból. Ügy látjuk, hogy egy kezdő nőtlen tisztviselőnek a. lakbérpótléka ugyanannyi, mint a nős tisztviselőé. Ez nagyon elriasztja a fiatal, életerős és nősülni kívánó tisztviselőket a nősüléstől, mert hiszen egy kezdő tisztviselő, aki nős, nem lakhatik éppen úgy, mint egy nőtlen, bútorozott szobában és nem tudja a családfenntartás költségeit a mai nehéz és drága élelmezési viszonyok között fedezni, különösen akkor, ha háztartást nem tud vezetni és kénytelen bútorozott szobában lakni. A másik kérdés, amelyet meg kell vitatnom, a házadó kérdése. Bár általánosan elfogadott elv, hogy csak a tiszta, nem a bruttó jövedelem után kell adózni, mégis a mi házadórendszerünk szerint adót kell fizetni mint jövedelem után a városi különdíjak után is, amit a háztulajdonos szed be és továbbít a város részére, amely azonban jövedelmet a háztulajdonosok részére nem képez. Á kis magyar exisztenciának óriási tömegét sújtja ez az intézkedés, mert a magyar ember természetében benne van, hogy akár gondok árán is megtakarít anynyit, amivel egy kis perifériális viskót tud magának megszerezni. A kisembereknek f a kis adótételek is óriási tételt jelentenek, azért ezt a kérdést tiszteletteljesen a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom. Ezzel kapcsolatban egy erdélyi kérdésre is bátor vagyok rámutatni, amelyet már a pénzügyi bizottságban is említettem, nevezetesen, hogy erdélyi viszonylatban a pénzügyminiszter úr a házadómentességet csakis a felszabadulás után épülő házakra adta meg. A román megszállás alatt a magyarság igen nagy rétege >vonult ki a perifériákra, ott kis házakat építettek annak tudatában, hogy a 18°/o-os román házadó lehetővé teszi nekik, hogy ezen csekély adótételen takarékoskodva, egy kis házat, akár adósság felvevésével is a maguk számára megépítsenek. Ezek az emberek mind azzal számoltak, hogy ezek az adótételek megmaradnak ésmost egész pénzügyi számításuk felborult az új adótételek bevezetésével. Erdélyben híre ment, hogy én a pénzügyi bizottságban ezta kérdést megemlítettem és bátor vagyok a pénzügyminiszter úrnak majd átnyújtani egy levelet, amelyet Marosvásárhelyről kaptam, ahol egyáltalán nem vagyok ismerős, ahol nagy örömmel üdvözlik ennek a kérdésnek felvetését és arra kérnek, hogy ezt a kérdést ismételten vessem fel. A házadó kérdésénél még egy körülményt vagyok bátor a pénzügyminiszter űr figyelmébe ajánlani, mégpedig azt, hogy Erdélyben és a visszacsatolt területeken 1939-ben 18"/o-os román házadóval és a lei vásárlóériékével kapcsolatban állapították meg a háztulajdonosok a béreket. Ezzel szemben a bérek most azt 1939. évi öszszegben lettek rögzítve, azonban az adótétel 50%>-ra emelkedett és ehhez még külön díjak után fizetett adótétel is hozzájárult. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az erdélyi háztulajdonosok közül, különösen a kisemberek, igen nehéz és súlyos helyzetbe kerültek. Éppen ezért tisztelettel arra kérném a pénzügyminiszter urat. nem a nagy, a gazdag háztulajdonosok érdekében, hanem a kis magyar egzisztenciák érdekében, méltóztassék ebben a kérdésben a vizsgálatot megindítani és intézkedést tenni. Alt alános vonatkozásban úgy vélem, hogy a magyarságra a ház- és földadó aránytalan nagy terheket ró. Az 1939. évi egyenesadóstatisztika azt mutatja, hogy a földtulajdonosok az összes egyenesadók 1962%-át, a háztulajdonosok pedig 33'7%-át, ez a két réteg tehát együttvéve az összes állami egyenesadók 53'32%-át fizetik. Ugyanakkor a kereskedelem és gyáripar együttvéve az egyenes állami adóknak csak 8-16 százalékát, a tőkevagyon csak 1'46 százalékát fizeti. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a részvényjog sürgős reformra szorul. Meg kell változtatni a bemutatásra szóló részvények rendjét, mert ha a pénzügyminiszter úr megvizsgálná, hogy mennyi bemutatóra szóló részvény van forgalomban az országban és hogy ez a részvény stock milyen értéket képvisel, akkor megdöbbenéssel állapítaná meg azt, hogy a bemutatra szóló részvények tulajdonosainak nagy tömege részvényvagyona után egyáltalán nem fizet adót. Tudom azt, hogy ezzel szemben állandóan felhozzák azt, hogy ez kapcsolatban van a kereske-