Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. i A másik egyedáruság a dotháaiyegyedáruság. Mint gazda, e kérdésnek főleg termelési vonatkozásaival óhajtanék foglalkozni. Elöljáróban azonban le kell szögeznem, talán az egész dohánytermelő gazdatársadalom sajnálja, hogy eltávozott a dohánytermelés éléről Fattinger Sándor államtitkár úr, aki a dohányjövedéknek szinte egyedülálló hírnevet szerzett. Ö alatta a dohány jövedék — mondhatni — nagyon jól menő állami üzlet volt. Ez volt az az üzem, amely.ről el lehet mondani — és mi termelők is állítjuk, — hogy ennél bürokrácia nem létezett. Keméljük, hogy a dohányjövedék ezentúl is meg fogja tartani azt a vonalat, amelyet eddig követett és az állam jövedelmező, üzletileg vezetett vállalkozása lesz, amely — mint az előttem szóló képviselőtársaim is kifejtették — minden körülmények között szem előtt fogja tartani a szociális szempontokat is. A doh any jövedék költségvetésénél emelést látunk, amennyiben a termelés előmozdítására a tavalyi 250.000 pengővel szemben az idén 1 millió pengő van előirányozva. T. Ház! Dohánytermelésünkkel kapcsolatban csak néhány számadatra szeretnék rámutatni. Sajnos, csak az 1939/40. évi dohányjövedéki statisztika áll rendelkezésemre. E szerint a külföldről behozott dohányok értéke 18 millió pengő volt. 560 pengő métermázsánkénti egységár mellett. Ugyanakkor a belföldi beváltási ár métermázásánként 52 pengő volt. Több mint 10 métermázsa belföldi dohány ért tehát annyit, mint 1 métermázsa külföldről behozott dohány. A nemesítéssel kapcsolatban, amint Teleki Mihály gróf képviselőtársam említette, sikerült a nemesítés az úgynevezett szabolcsi dohányunknál. Azt hiszem, a külföldről behozott 18 millió pengő értékű dohánymennyiséget rövidesen teljes egészében ki tudjuk küszöbölni és egész dohányjövedékünk hazai nyersanyagra fog támaszkodni, hiszen — amint a minőségi termelés eredményei mutatják — a békeidőben is, sőt a nem konjunkturális időkben is a dohányban komoly exportlehetőségünk van. A dohányterületek kiterjesztése azonban nagyon nehézkes, mert a dohánytermelés magas tőkebefektetést kíván. Különösen a vírginiadohány termelésének kiterjesztése, mert ezt meleg, fermentális eljárással kell szárítani és katasztrális holdanként a szükséges épülettőkebefektetés ma körülbelül ezer pengő. Ezt a befektetést nemcsak a kisgazdák, hanem még a közép- és nagyobb birtokok sem tudják teljesíteni, ha megfelelő feltételek mellett kölcsönt nem kapnak rá. Kétségtelen, hogy a dchányjövedék folyósít kölcsönt, de olyan szigorú és nehéz feltételek mellett, hogy azt nagyon kevés dohánytermelő tudja igénybevenni, mert, ha jól tudom, csak a katasztrális tiszta jövedelem húszszorosáig folyósítanak beruházási kölcsönt, már pedig Magyarországon na; gyón kevés olyan gazda van, aki a kataszteri tiszta jövedelem húszszorosáig ne volna eladósodva, úgyhogy a beruházási kölcsönt a legtöbb gazda, aki dohányt óhajt termelni, nem tudja igén y be venni. Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, fontolja meg ezt, hiszen a kölcsönt a termelő gazdától majdnem minden esetben visszakapja. Enyhítse tehát ezeket a szigorú bankári feltételeket és a beruházási kölcsönök útján segítse elő a dohánytermelést, illetve a dohánytermelő területek kibővítését. Nagyon helyes volt az is, hogy az orsaág- j ban hat helyen úgynevezett meleg eljárással dolgozó pajtákat állítottak fel, amelyek az ál- ' llése 19Ui november 27-én, csütörtökön, 133 lam, illetve a dohányjövedék kezében vannak. Közelemben, Saabolcsmegyében, Nyirsuhajban állított fel a dohányjöveüek egy ilyen pajtát. Nem tudom biztosan, azt hiszem, 60 holdon dolgoznak s a községben levő kistermelók anyát a Jövedék zölden beváltja és kikészíti. A dohán yjövedéknek ilyen pajtákat kell felállítani, ha azt akarja, hogy országüizerte szakszerű legyen a dohányki&észítés. Így elérhetjük azt, hogy a dohánytermelés éppen a legkisebb birtoKjsategóriákra is kiterjesztessék. T. Hází A sójövedékkel kapcsolatban egy kérésem volna a pénzügyminiszter úrhoz, amely talán a mai helyzetben nem aktuális. lAzt kérem t. i„ hogy az étkezési só árát méltóztassék csökkenteni. Igaz, hogy a sóárakat nem emelie az aüarn, annaü ellenere, hogy más vonalon mindenütt emelés történt és a só ára látszólag neon is magas, de mégis ha elmondnatjuK valamire, akkor a sófogyasztásból eredő bevételre mondhatjuk el, hogy talán a legantiszociáli*abb, mert a sóból a legszegényebb ember tejadagja egy cseppet sem kisebb, mint a leggazdagabb emberé. Ebben az országban hét kiló a fejenkénti sófogyasztás és a csonka országra készült statisztika szerint 8500 vágón étkezési sót fogyasztottunk, viszont ipari sóból csak 2ü00 vagont és a legszembetűnőbb az, hogy a marhasóból csak 800 vagont fogyasztott az ország. Ha a pénzügyminiszter úr tervbe vésáí a sóárak revízióját, akkor figyelmébe ajánlom azt, hogy az étkezési só árcsökkentéséből eredő kiesést a marhasóval kapcsolatiban lehetne pótolni. A marha sófogyasztás t t. i. lényegesen fel lehetne emelni, annál is inkább, mert hiszen a mai marhasóiogyasztás körülbelül osak részben fedezi az állatállomány élettani szükségletét. Propagandával és megfelelő megszervezéssel a marhasófogyasztást két-háromszorosára lehetne felemelem, amiből a kincstárnak megfelelő beivétele származna, ugyanakkor pedig az állatoknak adott bővetb sóadagolás határozott haszonnal járna a mezőgazdaságra az álattartás szempontjából. Tudomásom szerint a marhasó árából is bizonyos kereseti lehetősége van a kincstárnak, még ennél is keres, tehát egy olyan cikk fogyasztásának emeléséről van szó, amelylyel kapcsolatban kereseti lehetőség van, az ebből származó esetleges többlet-keresetet tehát az étkezési só árának csökkentésére fordíthatná a pénzügyminiszter úr. Most, hogy saját sóbányáink vannak, a só ár» már nem nem függ a világpiaci áraktól és csak aa előállítási és a forgalomibahozási költség terheli a sót. Hogy ha a munkapiac rontása nélkül gépesíteni lehetne a sóbányászatot, vágó- és fúrógépek beszerzésével a só előállítási árát csökkenteni lehetne. Ez is egy mód volna anra, hogy az egyik legantiszociálisabb adót, a sóra kivetett különbözetet csökkentsük. T. Ház! Az a meggyződésem, hogy a minisz

: ter úr szakított az eddigi konzervatív pénzügyi politikával, amely meglehetősen liberális talajon gyökerezett és a gazdasági és pénzügyi politikával a lehető leghelyesebb úton já,r, éppen ezért a legnagyobb örömmel fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Mosonyi Kálmán! Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! Az előttem szólott Mikecz Tamás t. képviselőtársam azt mondta, hogy a pénzügyminiszter úr optimista, optimista a kormány és optimista