Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

-loi Àz országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19U november 27-én, csütörtökön. az ország nép© is, mert biztos abban, hogy a háború után kialakuló új Európában Magyarország a helyét meg fogja találni. En magam is optimista vagyok, szeretem az optimista embereket, de azt is meg kell állapítanom, hogy maga az optimizmus még nem elég, az optimizmushoz akarás, munka is kell és előkészítése kell annak, hogy Magyarország ( a kialakuló új Európában tényleg megtalálhassa helyét. (Ügy van! a szélsóbaloldalon.) A pénzügyi tárca költségvetésével kapcsolatban az idő rövidségére való tekintettel én csak egy részletkérdéssel kívánok foglalkozni, mégpedig az adóztatás kérdésével, abból a szempontból, hogy vájjon az adóztatásnak kizárólag csak az kell-e, hogy legyen a célja, hogy az állani bevételeit szolgaija, az állami kiadások fedezetét biztosítsa, vagy pedig az adóztatásnak a céladókon kívül még más, magasabb, állami, nemzeti és népi szempontból is vanak követelményei. T. Ház! Mindjárt leszögezhetem, hogy az adózásnak ma már nem egyedüli célja az hogy az állam pénzügyi bevételeit megtalálja, hanem igenis ma az adóztatásnak nagy nemzeti, népi céljai is vannak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A múltban már beszéltem erről a témáról itt a Házban egy törvényjavaslat tárgyalásánál és most azért ismétlem meg az akkor elmondottakat a költségvetés tárgyalásánál, mert, sajnos, azok a felvetett gondolatok, amelyeket e törvényjavaslat tárgyalásánál a Ház előtt kifejtettem, nem találtak megértésre és mert nem tapasztaltam a pénzügyminiszter úrnál — kivéve egyes kisebb részleteket — azt, hogy ő az adóztatást tényleg la nagy nemzeti célok szolgálatába állította volna. Ha az adójövedelmet és a vámjövedelmet kívánnám összena&cnlitani, azt mondhatnám, hogy a vám a múltban kizárólag pénzügyi vám volt, s célja kizárólag az volt, hogy az egyes államok a

r vámtételek, a vámtariiák révén a maguk pénzügyi szükségleteire a fedezetet megtalálják. Később azonban rájöttek az államok arra, hogy a vám nem kizárólag pénzszerzési eszköz és az új vámpolitika már védővámokat állított fel. A vámjövédelmeknek célja nem kizárólag az állami bevételek emelése volt többé, hanem az is, hogy egyes országokban az egyes árukat, az egyesgazdasági érdekeket megvédje. Ha egy országban valamelyik nyersanyagból igen sok van, akkor a helyes vámpolitika nem fog ezekre a nyersanyagokra alacsony vámtételeket kiszabni, hogy mé~ több nyersanyag jöjjön be, vagy ha például nálunk valamely ipar fejlett, ugyanezeket az ipari árukat nem fogja alacsony vám védelemmel arra ösztökélni, hogy ide özönöljenek és esetleg saját iparunkat tönkretegyék, hanem a megfelelő yédővámos politikával az ország gazdasági erejét is igyekszik emelni. Az adóztatásnál viszont nem csupán az ország gazdasági érdekeiről van szó, hanem erről sokkal többről, a nemzeti, népi érdekekről is van szó, (Helyeslés a. szélsőbáloldalon.) úgy, hogy az adóztatásnál erre is figyelemmel kell lenni. Arra kérem tehát a pénzügyminiszter urat, nyújtson be sürgősen olyan új adóreformot, — olyan sürgősen, mint ahogyan ezt megcsinálták a szomszédos országokban is és nem úgy, amint a régi 1909-es adóreformunk készült, amely hosszú éveken keresztül húzódott, míg belőle törvény lett — amelyben már nemzetpolitikai társadalompolitikai és népi politikai szempontok is figyelembe jönnek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsóbaloldalon. — Horváth Géza: Nem lehet, mert háború van!) T, Házi A háború igazán nem lehet akadálya annak, hogy mi nemzeti és népi politikát folytassunk, mert nagyon jól tudjuk, hogy a háború ellenére, — amelytől mi, hála Istennek, nagyon messzire vagyunk már, több mint 2000 kilométernyire — a háborúban^ álló államok milyen nemzeti és népi politikát folytatnak. (Egy hang a jobboldaton: Azért mi is benne vagyunk!) T. Ház! Ezek közül a nemzetvédelmi célok közül ez alkalommal csak kettőt kívánnék megjegyezni; nevezetesen , egyik a családvédelmi cél, a másik a szociális védelem célja. Mi a családvédelemmel kapcsolatban hoztunk reformokat. Mint ahogyan én ezt az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál kifejtettem, ezek a reformok csak látszatreformott voltak s nem elegendőek. A családvédelemnél ugyanis nem tartom elegendőnek a nép- és családvédelmi alapot, mert a családvédelmet igenis minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segítenünk, éppen úgy, mint ahogy élő kell segítenünk a szociális védelmet is. Hogy mindjárt példával is szolgáljak, elmondom, hogyan képzelem én a családvédelem elősegítését és ezzel a nép szaporodásának és a nemzet megerősödésének elősegítését is. Hivatkozom a német példára, a német adózási rendszerre. Ne méltóztassék rossznéven venni, ha én a német adózási rendszer és a mai magyar adózási rendszer közt egy kis párhuzamot fogok venni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezután a párhuzam után a t. iláz minden egyes tagja azon a véleményen lesz, hogy a német adópolitika valóban nemzeti, népi adópolitika és- hogy a népi adópolitika valóban a családvédelmet szolgálja és a nemzet szaporodását elősegíti, anélkül, hogy nép- és családvédelmi alapot kelljen létesítenie, (ozász Lajos: Ott sem adóért születnek a gyermekek! — Incze Antal: A kedvező szociális viszonyok nagyban elősegítik a szaporodáetl) Azt hiszem, be fogom tudni bizonyítani, hogy így áll a dolog. Németországban négy kategóriába osztják az összes adózókat. Az első kategóriába tartozók fizetik a legtöbb adót, az utolsó kategória ö an lévők természetesen a kevesebbet. Az első kategóriába tartoznak a nőtlenek, az özvegyek, az elváltak, az ugyancsak özvegy vagy elv állt asszonyok, akiknek gyermekük nincs a házasságból kifolyólag. Ezek tartoznak az első kategóriába, ezek íizetik a legtöbb adót. {Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Azt is meg fogom majd mondani, hogy mi mennyire vagyunk ebben a kérdésben. Ennél lényegesebben kevesebb adót fizet nek a házasok altkor, ha öt évi házasság után nincs gyermekük, mert ha gyermekük van, akkor mar az utolsó kategóriába esnek, ahol a gyermekmérséklés, »Kindermässigung«: útján jelentősen kevesebb adót kell fizetniök. A harmadik kategóriába tartoznak mindazok, akik sem az elsőben sem a másodikban nincsenek, tehát sem nem nőtlenek, sem nem gyermektelen házasok, hanem olyan házasok, akidnek az első öt évben már gyermekük született és később is a jövedelmük 1800 márkán alul van, valamint 65 éves koron felül azok a házasok, akiknek volt egy közös gyermekük, azonban elhalt, házasok, akik törvénytelen gyermeket fogadtak Örökbe, özvegyek, ha van vagy volt gyermekük, árvák és végül leányok, ha törvénytelen gyermekük van. A legkedvezőbb kategória a negyedik, amelynek ugyancsak még három alkategóriája van. Nevezetesen ez a gyermekek