Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
132 Az országgyűlés képviselőházának 226. ségét akarja emelni, mert azt látja, hogy a mezőgazdaság fellendítésével együtt az egész ország anyagi jóléte is javul. Hasonlóképpen a honvédelmi tárca rendkívüli dotálása is az egész országban és minden politikai pártban helyesléssel találkozott. Hogy muzsikus kifejezéssel éljek, úgylátszik, az egész költségvetést két vezérmotívum dominálja: az egyik a honvédelmi tárca, a másik a íöldmívelésügyi tárca. (Palló Imre: De van benne sok disszonancia is! — Derültség a szélsőbaloldalon.) T. Máz A szorosan vett adópolitikai és pénzügyi vonatkozású kérdéseket előttem a Ház mindkét^ oldalán részletesen megtárgyalták, s ezért én, mint gazdaember, akárcsak vezérsíónokunk Teleid Mihály gróf, részletesebben inkább a három jövedékkel szeretnék foglalkozni. Ez a három jövedék ugyanis ma az állami bevételeknek igen tekintélyes részét szoJgáltatja azáltal, hogy 600 milliós bruttóbevétel mellett 324 milliós nettó-bevételt ad az egész állami háztartásnak, t&hát azt lehet mondani, hogy a bevételi oldalon szintén domináns szerepet tölt be. Leggújabb monopóliumunk a szeszjövedék. Ezzel kapcsolatban vezérszónokunk, Teleki Mihály gróf szavaihoz kell csatlakoznom, aki számszerűleg ismertette a jövedék jelentőségét és azt mondotta, hogy ez a jövedék százszázalékban beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Én csak megismétlem, hogy a 13 milliós bevétel, amely ebből most bejött, ebben az évben már -körülbelül 112—114 milliós nettó bevételre fog növekedni. Amikor a szeszjövedék könyvelési technikája szerint az átfutó szeszkészleteket nem veszi jövedelemnek és amikor a történt beruházásokat — mint például az ipari szeszgyárak megváltását — a jövedelembe nem számítja bele, akkor ezt olyan hatalmas számnak, olyan hatalmas eredménynek kell mondanunk, amilyenre senki sem lehetett elkészülve. Ezt én a szeszjövedék igazán mintaszerű r vezetésének tulajdonítom (tíapcsányi László: Imrédy Béla kezdeményezésének!) és Darányi Kálmán kezdeményezésének. (Ellenmondások a szélsőbaloldalun, — Horváth Géza: Nem tudja! Dehogy is Darányié! — Zaj. — Elnök csenget.) Ebben a jövedelemben benne vannak a konjunkturális áremelkedések is, amelyekre a jövőben nem számithatunk, de a szeszjövedék még így is aktívája lesz a magyar pénzügyi költségvetésnek. Sokkal fontosabbnak látom azonban a szeszjövedék tekintetében azt, hogy ez a jövedék a zsidóktól infiltrait szeszkartel helyébe lépett és ennek a szeszkartelnek a felszámolása után úgy a szeszkereskedelmet, mint a szesztermelést olyan mintaszerűen adminisztrálta meg, hogy látnunk kell: magyar fajunk alkalmas a szervezésre és be tudja tölteni azokat a helyeket, amelyeket eddig zsidók töltöttek be. A szeszfőzdékkel kapcsolatosan szeretném a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a mezőgazdasági beruházások során, a mezőgazdaságfejlesztő törvény kapcsán figyelme terjedjen ki a mezőgazdasági ipar továbbfejlesztésére is. Nem tudok pontos adatokat, de meggyőződésem az, hogy a Magyarországon dolgozó mezőgazdasági szeszgyárak 50%-a elavult, kazánja rossz és elavultságánál fogva miud a ki erjesztésnél rossz hatásf.okkal dolgozik, mind pedig igen nagy szénpazarlást folytat. Hacsak 50%-ot veszek, akkor évente 150.000 métermázsa a szénpazarlás a mezőgazdasági szesziparnál. A pénzügyminiszter úrnak ^olna a feladata, hogy amint a kormány ülése 19ki november 27-én, csütörtökön, az Ipari Munkaszervező Intézetet létrehozta, úgy egy mezőgazdasági ipari munkaszervező szervet is hozzon létre, amely szerv az elavult mezőgazdasági szeszgyárak rendbehozását, felújítását finanszírozza és azonkívül az évközi tőkeszükségletüket biztosíthatná. Ez, azt hiszem, legjobban megoldható volna a szeszegyedáruság keretén belül, mert hiszen a fedezet is ott van, mert az évenként termelt szesz a szeszegyedárusághoz fut be, tehát a szeszgyár ebben a formában a legrigorózusabb bankfedezetet tudja adni a szeszegyedáruságnak. Ugyancsak kívánatos volna, hogy a leváltott zsidó szeszfőzők helyére megfelelően ki képzett keresztény szeszfőző garnitúrát állítsunk be. A mostani féléves tanfolyamok kétségtelenül pótolják egy kicsit a hézagokat, a gyakorlati tudást azonban ezeken a tanfolyamokon nem tudják elsajátítani, hanem a szeszegyedáruság bérletében lévő mezőgazdasági szeszgyárak volnának hivatva arra, hogy ezt az új szeszfőző generációt gyakorlatilag kiképezzék és vizsgára előkészítsék. Szeretném, ha a mezőgazdasági szeszgyárakkal kapcsolatban a miniszter úr megnyugtatna engem és különösen az érdekelteket arranézve, hogy a bevásárolt, nehezen összeszerzett és évi kampányukat közel sem fedező burgonyakészleteiket a lehetőséghez képest nem veszik igénybe. Elismerem, hogy az elsővonalbeli közérdek a közellátás, azonban, amint a tegnapi közellátási vitánál láttuk, mindkét oldalon a közellátás és a termelés egyik legfontosabb faktoraként a megfelelően kalkulált és egyensúlyban lévő termelői árakat kell tekinteni. A burgonyánál a termelői árakat talán a nem jó, nem preciz statisztikai adatok alapján, nem megfelelően állapították meg. Ezek a termelői árak annál is inkább nem megfelelőek, mert a piacra kerülő burgonyatermés 75%-át a legkisebb gazdák termelik. A mai szabolcsi relációban 5*62 pengőben megállapított ipari burgonyaár és az 50 filléres spannunggal rendelkező étkezési burgonyaár közeli ől sem fedezi a mezőgazadságnak, különösen a legkisebb embereknek termelési költségeit. E kérdésre már felhívtam a közellátásügyi miniszter úr iigyeímét és remélem, rövidesen orvosolni fogja ezeket a panaszokat. A szeszgyárakkal kapcsolatban talán még azt kell elmondanom, hogy az igénybevett burgonyánál kalkulációba kell venni, hogy kétpengős leföldelési és fuvarozási költség terhel minden mázsa burgonyát, amit igénybevesznek, s ha a termelő ezt a költséget^ nem tudja áthárítani, abban az esetben az egész évi kalkulációját felborítja. A szeszegyedárusággal kapcsolatban bizonyos oldalról tendenciózusan felmerültek olyan gyanúsítások és rebesgetések, hogy a pénzügyminiszter úr és a szeszegyedáruság meg akarják fojtani a mezőgazdasági szeszgyárakat. Kétségtelen, hogy a tavalyi áraknál volt bizonyos eltolódás és nem minden esetben fedték az árak az érdekeltek álláspontiát. Tárgyilagosan be kell azonban vallanom, hogy ebben az évben a pénzügyminiszter úr a szakközegek meghallgatása után olyan szeszárakat szabott meg, amelyek a termelést rentábilissá teszik. Azt az elterjesztett álhírt tehát, hogy a pénzügyminiszter úr egész politikája bizonyos tendenciát mutat a mezőgazdasági szeszgyárak ellen, az idei költségvetés megcáfolja. (Maróthy Károly: Es kéri, hogy a jövőre is cáfolja meg, úgy-el)