Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19 Ul november 27-én, csütörtökön. 123 azon vesszük észre imagunkat, hogy itt a Dunamedence közepén a környező államokhoz képest kisebbség leszünk, pedig nekünk valóban a 20 milliós magyarságról kell álmodoznunk. T. Képviselőház! Én a világháborút részint a fronton, részint pedig később amikor képviselővé választottak, itt éltem végig, sok tapasztalatot szereztem és ezek alapján felhasználóim ezt az alkalmat arra, hogy egy közbeszólásra válaszoljak, amely a szélsőbaloldalról hangzott el. Amikor tudniilik a kormány külügyi politikáját mint magyar ember helyeseltem és a végén tüntetően mint magyar ember szavaztam meg a magyar külügyminisztérium költségvetését, akkor holmi kormánypárti nyilasnak és nem tudom, minek (minősítettek olyanok, akik esetleg akkor, ami" kor én a legerősebb fajvédelmi harcomat vívtam itt 1932-ben, a Rassay-pártban és más liberális pártokban találtak menedéket Megindokolom, hogy miért teszek hangfogót szavaimra. Azért, mert ha ezt nem tenném, nem lennék lelkiismeretes magyar ember. Engem az a huszonötéves tapasztalat, az a negyedszázados tapasztalat késztet erre, amit itt ebben a képviselőházban szereztem. Forradalmakat láttam készülődni, forradalmakat éltem végig és nem akarok még egy forradalomban résztvenni. (Helyeslés és taps.) Becsületesen, nyíltan megmondom, hogy ma minden kérdésnél ezt a képet látom. 1918-at látom magam előtt és inkább elpusztulok, de minden csekély erőmmel azon vagyok, hogy hasonló állapotok ebben az országban még egyszer elő ne forduljanak. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez az oka annak, hogy én esetleg, mondjuk, talán mérsékeltebb vagyok! A lényegben azonban száz százalékig annak a programmnak az.alapján állok, amelyet itt kitűztem és amellyel talán éppen azok, akik akkor lemosolyogtak, most túl akarnak licitálni engem. Ezt politikai reputációm érdekében tartoztam itt megemlíteni. (Helyeslés a középen.) T. Képviselőház! Ezek a tapasztalatok eszembe juttatják, hogy bizony a múlt 1914—18-as világháborúban máról holnapra gazdagok lettek az emberek. (Bálint József: Egyesek!) Egyesek; üzletes emberekről beszélek. Én figyelemmel kísérem most is az eseményeket és látom, hogy ma is vannak még, akik a harcvonalban küzdők véréből aranyat szeretnének kovácsolni és részben kovácsolnak is, de hála Istennek, ez már nincs meg abban a mértékben, mint volt az első világháborúban, amikor minden offenzíva, bizony, milliókat hozott egyik-másik üzleti vállalkozásnak. Arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy ennél a kérdésnél a legszigo rúbban járjon el, mert a vérből senki aranyat éhben az országban ne csináljon. (Ügy van! Ügy van!) A szegény nép szenvedéséből jólét ne fakadjon senki számára, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A magyar vér nem arra való!) hanem mindenki veg^ye ki egyformán a részét a világháború gondjaiból, szenvedéseiből, nélkülözéseiből, éppenúgy, mint ahogyan a tűzvészből vagy az árvízből kiveszik az emberek részüket. (Ügy van! Ügy van!) Itt a legerélyesebb szigort követelem, és Kulcsár árkormánybiztos úr kezében a dolgokat jó kézben tudom, tehát erőteljesen kell fellépni és példát kell statuálni. Én nem vagyok vérengző ember, de ha már az első világháborúban rámhallgattak volna, amikor Wekerle Sándor boldogult miniszterelnök úrnak ajánlottam, hogy az első árdrágítót húzassa feí és hagyja három napig függve, (Felkiáltások: Nagyon helyes volt!) akkor talán elvettük volna a kedvét a többi árdrágítónak és lánckereskedőnek. De akkor ezt elhárították. Aki ma másnak a megélhetése ellen vét, az súlyos testi bűntettet követ el, mert nemcsak lelkileg rontja meg az illetőt, nemcsak bizakodását, reményét öli meg a lelkében, hanem testileg is tönkreteszi, és mi nem hitvány gyerekeket akarunk a mostani csecsemőkből felnevelni, hanem azt akarjuk, hogy erőteljes magyarok legyenek itt a nem zet és a haza védelmére. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Még egy kérdést szeretnék elsősorban a falu érdekében szóvátenni. Gróf Teleki Mihály igen t. barátom és képviselőtársam nagyon helyesen említette meg a falusi háziipar kérdését. A falusi embernek is szüksége van arra, különösen a mostani időkben, hogy valamit keressen, ezért erre a célra minden pénzt elő kell teremteni, hogy lehetőleg minden faluban, de legalább is körzetenkint a falusi háziipar fejlődéséhez szükséges gépek és egyéb hozzávalók, nyersanyagok rendelkezésre álljanak és így a legelesettebb falusi népet bizonyos keresethez juttathassuk. A másik kérdjés, amivel már csak gyorsan foglalkozom,... Elnök: Csendet kérek az ujságírókarzatoní Meskó Zoltán: ...a zsidóbirtokok kérdése. A zsidóbirtokok megváltásának a kérdéséről beszélek. Mindig azt mondják, hogy nincs erre fedezet, így az eljárást nem lehet meggyorsítani. Hát én nem akarok itt példákra hivatkozni, hogy mások hogyan tették, de magam is megállapítom, leszegezem és őszintén meg mondom azt, megbotránkoztam a felett, hogy az idén is és a múlt gazdasági évben is zsidó bérlők, zsidó birtokosok arattattak és szánttattak az én fajtámmal, a birtokok jövedelmét pedig ők vágják zsebre és most azt is tudják, hogy mégsem húzódhatik ez már sokáig, ezért az eladott birtokok árát házakba és más ingatlanba fektetik. Mélyen t. Képviselőház! Ennél a kérdésnél nincs kímélet, mert aki kíméletre gondol, akinek meglágyul a szíve, aki bizonyos részvétet akar gerjeszteni saját lelkületében, az gondoljon azokra, akik részvétlenek voltak, amikor a magyar faj fiai nagyszámmal kivándoroltak Amerikába, amikor a kis bogárhátú házacskát elhagyták, amikor az az ember itthagyta az asszonyt, a gyermekeit és elment nekik kenyeret szerezni. Mi csak az amerikás magyarról hallottunk, aki hazajött dollárokkal, földet vett, de arról a sokezerről ,-§8 tízezerről, akik ott pusztultak Brazília őserdejében, nem. szólt a krónika. . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék fejtegetéseit kapcsolatba hozni a pénzügyi tárcával. Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! Az elnök úr figyelmeztetését tisztelettel tudomásul veszem. Hiszen éppen ezt teszem, amikor pénzt kérek, hogy ezeket a dolgokat gyorsan le lehessen bonyolítani, mert pénz kell ahhoz, hogy ezeket az embereket visszahozzuk és ez szerény véleményem szerint a pénzügyi tárca keretébe tartozik. Itt halljuk a miniszter uraktól, hogy: »sikerült a pénzügyminiszter úrtól ennyit kapnom, sikerült ennyit kieszközölnöm«, hogy más erősebb szót ne használjak (Derültség,), tehát valószínűleg odatar

: tozik ez is a földmívelésügyi tárca, a külügyi tárca, vagy részben a miniszterelnökségi tárca keretébe, de a pénzt mégis csak onnan veszik, ahova befolyik. Egy másik kérdés, mélyen t. Képviselőház, az ipari vállalatok és az egyéb kereskedelmi