Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Í2é Az országgyűlés képviselőházának 226. vállalatok kérdése. Sokan azt gondolják, hogy ez^ & kérdés meg van azáltal oldva, hogy a zsidó vezérigazgató fogta a kalapját, levette a fogasról és eltávozott és a keresztény magyar beült helyette. Hát, t. Képviselőház, ez a kérdés így nincs megoldva. Mert amíg a tőke, a vállalat tőkéjének a kérdése teljesen megoldva nines, addig ez a fogas ott van, a kalap visszakerülhet, a zsidó vezérigazgató is viszszakerülhet (Derültség. — Ügy van! Ügy van!), mert hiszen csak egy kis helycsere történt és esetleg* a keresztény vezérigazgató foghatja a kalapját. Ha mi nem vigyázunk, ez be fog következni. Nekünk tehát igenis- törekednünk kell arra, hogy a tőke is kereszténnyé és magyarrá legyen, (Ügy twn!) mert^ mi történik ma! Megmarad a tőke zsidókézen, es a vezetőség formailag keresztény kézbe, magyar kézbe kerül, a jövedelmet azonban az illető tőkés, az illető gyár, vagy vállalat tulajdonosa vágja zsebre. Ezen ugyan okos magyar vezérigazgatók úgy segítenek, amint hallottam, hogy rengeteg befektetést eszközölnek most, hogy mentől kevesebb jusson a zsidónak. Ez is ügyes dolog, de az egész dolgot én, mint lovagiasan gondolkodó magyar ember, nem tudom összeegyeztetni. Ezt az ügyet akkor tudnám teljesen magamévá tenni, ha nemcsak a személyzet, nemcsak a vezetőség változnék meg, hanem valóban a zsidó tőke is kivonulna egyszersmindenkorra a vállalatból. Nem azt mondom, — nem vagyunk kommunisták, hiszen éppen a kommunisták ellen küzdünk. — hogy tessék elvenni, de tessék ezt megváltani valami kötvény formájában, hiszen ele get kerestek a nagyszerű liberális vámvédelem alatt m egyes vállalatok, és nem vesztenének semmit, ha egy olcsó kamatozású, hosszú lejáratú kötvényt kapnának, amely mentől később jár le, annál jobb. De mindenesetre meg kell oldani ezt a kérdést, mert ha mi, magyarok nem oldjuk meg, megoldják a külföldiek. A mélyen t. pénzügyminiszter úrnak éppúgy tudnia kell, mint én tudom, talán jobban is tud^a. Engem szólítottak fel, gondolkodjam, tudok-e olyan Magyarországon lévő zsidó kezekben lévő vállalatokat, amelyeket arizálni kellene, amelyeket ki kellene venni a zsidó kézből. Ha tudok, mondjam meg, a tőke rendelkezésre áll, esetleg 98%-ig bocsátják rendelkezésre, vagyis ha egy millió kell, akkor azonnal kifizetnek 980.000 pengőt és nekünk keresztény magyaroknak csak 20.000-et kell összehoznunk. Ez nagyon szép abból a szempontból, hogy kikerül a vállalat a zsidő kézből, de borzasztó csapás a nemzetre, hogy egyszersmind kikerül a magyar kézből és egy szép napon azon veszszük észre magunkat, hogy kereskedelmünk. egész iparunk külföldiek kezébe kerül, ahonnan pediír soha az életben visszavenni nem tudjuk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) Akié a |öld, azé az ország. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt mi sokan mondottuk, de, sajnos, szépen elnéztük, hogy kikerült a kezünkből ennek a földnek nagyon nagy része. Ugyanezt mondom az iparra és kereskedelemre. Akié az ipar éis a kereskedelem, azé az ország. És ha az igen t. pénzügyminiszter úr és a m. kir. kormány idejekorán nem törődik ezzel a kérdéssel, egy szép napon nagyon kellemetlen meglepetésben lesz részünk, mert napról-napra kerülnek idegen kézbe ezek a vállalatok. (Üay van! a szélsőbaloldalion.) Mélyen t. Ház! Törvényjavaslatot a Ház elé arról, hogy nem akarjuk, hogy az országot ki- i ülése 19ki november 27-én, csütörtökön. takarítsák. Nem akarjuk, hogy a mi tulajdonunk, a mngyar veríték gyümölcse idegen kézre kerüljön. Azt mondják: hiszen zsidó pénz. Dehogy! Ez mind a magyar veríték gyümölcse, legyünk azzal tisztában. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Azokat a nagyvállalatokat, — elismerem — tehetséges emberek alkották, hozzáértő emberek teremtették meg, de mégis fillérekből lettek a pengők és a rengőkből a a milliók. A magyar veríték gyümölcseit látjuk itt most kicsúszni a. kezünkből. Egy szép napon visszatér az ország, de benseJében nem mi magunk leszünk az urak. És ez ellen én, mint magyar ember ünnepélyesen máresak azért is óvást emelek, hogy a naplóban nyoma legyen, hogy akadtak itt magyar képviselők, kik a veszélyt előrelátva, felhívták arra a m. kir. kormány figyelmét. (Élénk helyeslés a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A falu szegénységének egyik fontos kérdése a falunak lábbelivel, olcsó^ ruhával való ellátása. Ez szintén a közellátási minisztériumhoz tartoznék, de a pénzt innen kell kérnem a pénzügytől és én csak támogatom ebben a kérdésben a közellátási miniszter urat, amikor ellenzéki oldalról azt mondom: tessék több pénzt ideadni, hogy több lábbeli jusson a falunak. Mi itt a városban csak megvagyunk, de akik a nehéz munkát végzik kint, e nélkül nem tudnak dolgozni. (Papp József: A favágók, a cselédek, a bányászok!) Mindenesetre tessék ezek számára egytípusú, olcsóbb cipőt és ruhát csináltatni. (Papp József ismét közbeszól.) Elnök: Papp képviselő tir, engedje beszélni Meskó képviselő urat! Meskó Zoltán: Tessék biztosítani, hogy a szegényebb néposztály a telet átvészelhesse, mert, mélyen t. Ház, ennek a kérdésnek megoldása és az, hogy a hadiárvák, a hadiözvegyek és rokkantak hozzátartozóiról és magukról az özvegyekről és rokkantakról erőteljesebben és szoeiálisabban gondoskodjunk, odavezet, hogy nyugodtabb légkörben várhatjuk ki a világháború végét, mert a világháborút mi magyarok már — mint egyszer mondottam, ismét kijelentem — megnyertük, ha öszszefogunk itt magyarok, ha itt a belső rendet antiszociális intézkedések következtében beállott nyomorúság meg nem zavarja. Mert nem elég itt fegyveres hatalommal, a rendőrséggel a rendet fenntartani, itt megértő, szociális lelkületű pénzügyminiszter kell. ide kell egy szociális érzésű kormányzat, amely megmutatja az ország dolgozó és verejtékező népének, hogy tényleg szívvel-lélekkel mindent elkövetnek az érdekében, nemcsak azért, hogy megnyugtassák, hanem azért is. mert ez nekünk mint magyar embereknek erkölcsi kötelességünk fajtánkkal szemben. (Bálint József: Ügy van!) Ha ez be fog következni, hiába megy oda bárki izgatni, hiába lesznek a földalatti kommunisták és m zsidók, akik a rendszer ellen — az egész újabb rendezést értem a rendszer alatt — izgatnak. Akkor, mélyen t. Képviselőház, mi legfelsőbb hadúrunkkal, az ország kormányzó jávai (Éljenzés.), a honvédségre és a józan magyar népre támaszkodva igenis megálljuk helyünket újabb ezer évig ebben az országban. Arra kérem a pénzügyminiszter urat — mint mondottam — tegye ezt mérlegelés tárgyává. Egyébként pártállásomnál fogva a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? ZeölÜ Imre Péter jegyző: Bálás Károly,