Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

122 Àz országgyűlés képviselőházának 226. A másik kérdés, amivel foglalkozott, az erdélyi nyeremény kölcsönzőt vény kibocsátása. Teljes egeszében osztozom abban és aláírom azt, amit ö mondott. Igenis ma, annál is inkább nem csak erkölcsi, hanem becsületbeli kötelessége minden magyar embernek ebben résit venni, aki csiak teheti, mert még egy bizony*;« üzlet is van benne,, bizonyos nyereményekkel van összekapcsolva. En tenat azt hiszem, bogy nagyon helyesen szólt igen t. képviselőtársam és barátom, amikor aat mondta, bogy a kisebb embereknek is módot kell arra adni, Logy nyereménykötvényt jegyezhessenek, mert a .lapokból épp .arról értesülök, hogy bizonyos túl jegyzés felé haladunk már. Hála Istennek, az ország népe nagyon megértette a pénzügyminiszter úr intencióját és mindenki ki akarja venni ebből a részét. T. Képviselőház! Kátérve most már a magam témájára, az aűoziatas kémesével kívánok elsősorban foglalkozni. Az adóztatásnak elsősorban igazságosnak, méltányosnak és mindenekelőtt a teherbirokepessegnez merten arányosnak kell lennie. JNem lebet többet követelni senkitől, mint amennyit elbír, mert abból az alapigazságból kell kiindulnunk, hogy az adózóra az államkincstárnak nemcsak ebben az évben, de a jövő évben is szüksége van. Ezt tt kérdést igazságosan óhajtjuk megoldani s én meg vagyok győződve, hogy a létminimumot keli mindenekelőtt megállapítanunk, a jövedelemnek azt a minimumát, amely adómentes. Ezt a mai viszonyok mellett a drágulás következében magasabban kell megállapítani,, mert a létminimumnak olyannak kell lennie, hogy az illető családok megélhetését — különösen n többgyermekes családokra gondolok, ha mindjárt beosztva és szűkös viszonyok mellett is ™ biztosítsa, mert lehet, hogy aa az egy-két pengő, amelyet adó formájában tőlük elveszünk, áz egyik vagy a másik gyermek tandíjának, reggeli tejének, esetleg vacsorájának vagy kis cipőcskéjenek árát jelenti. Itt a legmesszebbmenő méltányosságot kérem az igen t. pénz ügy miniszter úrtól. Jólesett hallanom római kijelentését, amelyet a Szentszéknél tett és én is bízom abban, hogy a legmesszebbmenő megértést fogja ezzel a kívánsággal kapcsolatban tanúsítani, mert az egész pénzügyi kormányzatot a családvédelem gondolata kell, hogy áthassa. Ebből a szempontból egy egészen új fizetési rendszert vezetnék be az állami igazgatásban a tisztviselők részére, elsősorban és tőképpen a feleség és a, gyermekek után járó családi pótlékkal kapcsolatban. Igaz, hogy sokan azt mondják, egyforma munkáért egyforma fizetés jár, ez azontan csak hangzatos jelszó, a lényegnek nem felel meg és annak ellene mond. En, hogy egy példát mondjak, egy négy- vagy ötgy ennek es fogalmazónak több fizetést adnék, mint egy magános, agglegény miniszteri tanácsosnak (Helyeslés.), mert csak akkori várhatunk valakitől jó munkát, ha az illető teljes munkakészségét, szorgalmát és minden idejét annak a munkának szentelheti, amelyre vállal; kozott. Attól a tisztviselőtől, akinek anyagi gondjai vannak, aki nem tudja gyermekeit ruházni, aki nem tudja esetleg beteg feleségét gyógykezeltetni, nem várhatunk százszázalékos munkát. . T. Képviselőház! Különösen most, amikor a drágaság nemcsak a mi hibánk következtében, hanem külföldi viszonylatok következtében előállt, amikoT a megélhetés elsősorban a. fixfizetésű alkalmazottak részére — legyenek akár köztisztviselők, akár magántisztviselők — ülése 19Ui november 27-én, csütörtökön, mind nehezebbé válik, fontosnak tartom a fizetéseknek a piaci araknoz, a közszükségleti cikkek árszínvonalához viszonyított arányosítását, hogy ne mondjam, emeleset, Jól tudom, hogy minden pénzt elsősorban a mi dicső honvédségünk és a magyar honvédelem részére kell fordítani (Helyeslés.), ebben magyar és magyar között nem lehet különbség es valóban a pénzügyminiszter úr megérdemelte azt a legmagasabb kitüntetést, amelyet pénzügyminiszter Magyarországon, de másutt sem kapott még, a kardokkal ékesített nagy kitüntetést, éppen a nonvédség felszerelése körül szerzett érüemei elismeréséül. (Taps.) Nekem különösen jólesik ez, mert az igen t, pénzügyminiszteiúrban városom képviselőjét is üdvözölhetem. Mélyen t. Képviselőház! Mondom, amikor a fizetésemelésről beszédek, akkor jól tuüom, hogy a pénzügyminiszter úr bizonyos határok között mozog ennek a kérdésnek rendezésénél, ba azonban nincs megfelelő östizeg anhoz, hogy mindenkin segítsenek, akkor elsősorban arra kérem, hogy az egész mostani fizetésrendezést és fizetésemelést a családvédelmi szempontok figyelemmel tartásával vigye keresztül {Helyeslés.), a gyermekek és a feleség utáni családi pótlékok hatalmas felemelésével (Taps.), mert az a nőtlen és agglegény magasabb állású tisztviselő legfeljebb nem két kutyát fog sétáltatni, hanem csak egyet, de nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy a többgyermeke» családok gondtalanul élhessenek, hogy a tisztviselő több gyermekét becsülettel felnevelhesse. (Helyeslés és taps.) Mélyen t. Képviselőház! Háborús időket élünk, tízerény véleményem szerint oda kell a legtöbb segítséget adni, ahová a legtöbb behívócédulát hordják ki. (Helyeslés.) Ha ebből az igazságból indulunk ki, ha mi igénybevesszuk a többgyermekes családok gyermekeit a haza védelmére és minden apa készséggel bocsátja gyermekeit rendelkezésre a haza védelmére, akkor méltán elvárhatjuk, hogy elsősorban ezekről a családokról gondoskodjék a pénzügyi kormányzat. Ezt a kérdést nem lehet holmi agglegényadókkal megoldani: ezt csakis a gyermekek létszámának figyelembe vételével lehet méltányosan, igazságosan és becsületesen elintézni, T. Képviselőház! Figyelő ember vagyok és az utóbbi időben megfigyeltem, hogy nálunk az Anyák napján, amikor a díjakat kiosztják, gyermektelen asszonyok vesznek részt a díjkiosztásban, itt a képviselőházban pedig agglegények jajveszékelnek és látják sötéten a helyzetet, — és helyesen látják sötéten — hogy tudniillik körülöttünk, a szomszéd nemzetek szaporábbak, mint mi vagyunk. Mondom, ezt agglegények teszik szóvá. Ennek egyszersmindenkorra véget kell vetni, mert nem lehet vizet prédikálni és bort inni. Agglegények ne beszéljenek arról, hogy a nemzet pusztul és nem szaporodik, hanem becsülettel nősüljenek meg. Ehhez azonban szükséges a családalapítás megkönnyítése. A mai fizetések mellett nagyon sok fiatal tisztviselő nem tud családot alapítani, sok ember boldogtalanná válik, mert szíve választottját nem tudja oltárhoz vezetni. Ha azonban az a nőtlen tisztviselő azt látná, — és remélem, rövid időn belül látni fogja — hogy nősülésével előny ösebb anyagi helyzetbe is jut, akkor ez az óriási anomália is már ól-holnapra megszűnik. Tessék ezen a téren mindent elkövetni, mert valóban igaz aZj hogy ha így megy tovább, akkor mi magyarok kihalófélben leszünk és