Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
106 Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19 ki november 27-én, csütörtökön* meg az idei gabonaértékesítési rendeletet, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Hombár bizományosokat!) nézzük meg a Hombár-bizományosok névsorát. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezek között a Hombár-bizományosok között volt egy, akinek fényképét láttam: pajeszes zsidó volt. (Zaj a szélsŐbaloldalon. — Horváth Géza: Nem liberális a földmívelésügyi miniszter!) Rá kell mutatnom arra, hogy olyan Hombár-bizományos is volt ebben az országban, aki Londonban él, az irodája Budapesten van. (Papp József: Mondjon le a foldmívelésügyi miniszter. — Mozgás! — Gr. Festetics Domonkos: Az Aladár urakat ki kell rúgni!) Ezek teljesen lehetetlen dolgok, e téren feltétlenül rendet kell teremteni! örömmel hallottam, hogy az új közellátási miniszter úr és Lossonczy államtitkár úr ezen a téren már bizonyos intézkedéseket tettek, azonban meggyőződésem, hogy még mindig vannak zsidó gabonabizományosok. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rá kell mutatnom arra, hogy olyan községekben, városokban, ahol eddig zsidó gabonakereskedők nem voltak, Hombár zsidó bizományosokat neveztek ki, attól a hibás elvtől vezérelve, hogy minél több kereskedőt fognak a gazda nyakára küldeni, annál jobban fogja a gazda a gabonát leadni. Azok, akik ezt elgondolták, a magyar gazda mentalitását nem ismerik, mert hiszen a gazdánál veleszületett ösztönénél fogva, különösen háború idején bizonyos áru visszatartás tapasztalható, s ha megrohamozzák a gazdát, annál kevésbbé akarja a gabonát odaadni. Rá kell mutatnom arra, hogy a szesztörvény alapján még igen sok más ipari vállalatnál meg kellene indítani hasonló arizálási folyamatot. Meggyőződésem, hogy ha a kincstár saját kezelésébe venne egy pár ilyen vállalatot, legyen az cukor- vagy szénbánya, (Ügy van! Ügy van! Tàps a szélsőbalodálon.) sokkal nagyobb jövedelemre tenne szert, mint a mai helyzetben. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon és jobb felől.) A pénzügyminiszter úr a költségvetésben az iparfejlesztésre is gondot fordít. Meg kell állapítanom azt, hogy a magyar ipar fejlesztése magyar sorskérdés, csak arra kell gondot fordítanunk, hogy az ipar magyar kézbe kerüljön (Úgy van! Úgy van!) és bizonyosfokú decentralizáció álljon elő és elsősorban mezőgazdasági ipar keletkezzék ebben az országban. (Helyeslés.) örömmel látom, hogy a kormány, a nyersanyagbányászat, a bauxit és a szén terén is megfelelő intézkedéseket tett és hazánknak ezen újabb kincse, a bauxit megfelelő feltárásban részesül. A kereskedelmi élet és a keresztény kereskedelem fellendítésére fog szolgálni az a 20 millió pengő, amelyet a kereskedők fognak kapni. A költségvetés szám oszlopait nézve, önkéntelenül felvetődik az a kérdés, vaj jon ilyen nagy kiadások mellett hogyan lehetett a szociális elvet fenn tartani 1 A háborús gazdálkodás szükséges velejárója, mondhatom, rossz velejárója a forgalmi adó. Ezt innen se lehetett kiküszöbölni,^ azonban a pénzügyminiszter úr igyekezett más téren a kisemberek helyzetén segíteni. A kisiparosok tételes adóztatása és könnyítés a helyzetükön viszont a pénzügyi adminisztráció helyzetét is könnyíti. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy egyes kisiparosoknál igen neh<*z anyagellátási gondok vannak, elsősorban a cipésziparnál. Ezeknél gondoskodlni kellene a tételes adóztatás bizonyos mértékű leszállításáról {Ügy van! Ügy van!) Az új adótörvény a kisembereiken, a földbérlők helyzetén is segít, de szociális elgondolás az, hogy a többgyermekesek kevesebb adót fizessenek. Ez régi óhaja a magyar társadalom nak. Az új kereseti-, jövedelem- ós vagyonadó ívek lehetővé teszik azt, hogy a kincstár jobban betekinthessen az egyes adózók jövedelmi for rásaiba és vagyoni állapotába, tehát a jobb kimunkálás ezen keresztül megvalósítható. Beszédem elején említettem, hogy szeretnék egy pár új jövedelmi forrásra rámutatni és az igen t. pénzügyminiszter úrnak ezeket gondjába ajánlani. (Halljuk! Halljuk! — Egy hang a jobboldalon: Ő örül neki! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nos, halljuk!) Régi dolog, amit mindig említek, a hadmentességi adó. Ez az első, ez egy szerényebb kérésem. Ezt a pénzügyminiszter úr annakidején a 42-es bizottságban már akceptálta is. Tényleg igazságtalan, hogy amíg az egyik ember katonai szolgálatot teljesít, a másik helyzete azalatt javuljon, az az iparos elveszítse az ő klientúráját s a nem katonáskodó forgalma emelkedjék. Különösen rossz ez a lateiner-osztálynak. az orvosnak és az ügyvédnek, akik esetleg kéthárom éves katonai szolgálat után egész klientúrájukat elveszíthetik. Rá kell mutatnom egy másik kérdésre, amely a felesleges vásárlóerő megcsapolásával van szoros összefüggésben. Az adó-progresszivitásnak az a célja, hogy a túlzott jövedelmeket bizonyos mértékben leszabdalja és nivellálja. Nézzük meg most, hogy Magyarországon hogyan alakulnak ezek a túlzott jövedelmek es hogyan alakul a vagyoneloszlás. Ha nézzük a sta tisztikai adatokat és a kérdéssel foglalkozunk, akkor látjuk, hogy cirka 40 milliárdra becsülve a magyar nemzeti vagyont, ebből cirka ibA vagyis 10 milliárd esik zsidók kezére, — en izraelita vallású zsidókat értek —. ha pedig a nemzeti jövedelmet 6 milliárdra becsüljük, akkor látjuk, hogy ennek körülbelül 25 százaléka esik megint az izraelita vallású zsidókra, tenat körülbelül 1*5 milliárd, holott az ország lakosságának csak 6 százalékát teszik ki. Ea azt mutatja, hogy itt aránytalan vagyonok es aránytalan jövedelmek vannak. Amíg Magyarországon egy zsidóra átlagosan 20QO pengő évi jövedelem esik, addig egyegy keresztény lélekre, egy-egy apára csak 300—350 pengő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) lui az óriási különbség mutatja, hogy a zsidóknak hatszoros jövedelmük és hatszoros vagyonuk van, a nemzsidók átlagos vagyonához es jövedelméhez képest. Feltétlenül szükséges tehát, hogy itt valami intézkedés tétessék. (Ügy van! Ügy van!) Nézzük meg a budapesti házvásarlók névsorát, az is úgyszólván 90%-ig zsidókból rekrutálódik. Más államok is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, Bulgária volt az első, amely meg is oldotta. Bulgáriától már sok követendő példát láttunk, itt volt például a kötelező munkaszolgálat, azt is a bolgárok valósították meg. Ezt a különadózást is a bolgárok valósították meg, de bizonyos mértékben meg van valósítva más országokban is. Tisztelettel a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, hogy méltóztassék ezen a kérdésen gondolkodni, nem lehetne-e nálunk is a magyarság sok fájó problémáját ebből az új adóból megoldani. (Helyeslés és
