Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
Àz országgyűlés képviselőházának 226. üté$e 19 Ul november 27-én, csütörtökön. 107 taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak merni kell!) Rá kell mutatnom arra, hogy közmegnyugvást okozott a hadikölcsönök valorizálásáról szóló javaslat, amelyet a pénzügyminiszter úr beterjesztett, úgyszintén az is, hogy a köztisztviselők fizetését — amint ő mondotta — újabban adjusztálni fogja, a szociális elvek szem előtt tartásával, úgy, hogy a kezdőfizetéseket fogja emelni, a fiatal tisztviselők nősülési lehetőségét biztosítva, ugyanakkor gondoskodni fog arról, hogy a családi pótlék progreszszív legyen a gyeranekek számához képest. (Helyeslés.) Rá kell mutatnom arra, hogy talán legnehezebb problémája a mának az árkérdés, a kényszerű takarékoskodás és a fogyasztás korlátozása. Minden államban felemelkedtek az árak, nemcsak nálunk. A fontos csak az, hogy az áralakulást kézben tartsuk és lehetővé tegyük, hogy a fogyasztó megfelelő áruhoz jusson. Rá kell mutatnom itt arra is, hogy a tömeghisztéria kilengése a gazdasági életben igen sok megrázkódtatást idéz elő (Ügy van! a jobboldalon.) és az árfroaton a suttogó propaganda igen sok bajt okoz. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezért szükséges nemcsak az árszínvonal stabilizálása, hanem a suttogó propaganda kérlelhetetlen megbüntetése is, amely igen nagy bajokat és nehézségeket okoz. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Az ármegállapításnál azonban a termelési költségeket mindenkor figyelembe kell venni és az árkormánybiztosnak első feladata kellene, hogy legyen, hogy összhangba hozza a mezőgazdasági termények árait az ipari termények áraival. (Helyeslés és taps a Ház mindegyik oldalán.) Két-három évvel ezelőtt egy mázsa, másfél mázsa búzáért lehetett egy pár csizmát venni, ma három-négy mázsa búzát kell adni érte. Nem lehet azt mondani, hogy azért ilyen drága a csizma, mert nincs elég, hiszen liberális elv az, hogy a kínálat és a kereslet szerint alakulnak ki az árak. (Helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ezt meg kell változtatni, a meglévő készleteket fix áron és a terményárakkal arányban kell a fogyasztóhoz eljuttatni, (Helyeslés a jobboldalon és bal felől.) Rá kell mutatnom még arra is, hogy az agrárolló, amely két-három évvel ezelőtt úgyszólván teljesen becsukódott, most ismét hatalmás mértékben kinyílt pis a gazdatársadalom, elsősorban a kisemberek, a cselédek és a mezőgazdasági munkások gazdasági helyzetét úgyszólván lehetetlenné tette. Amikor tehát az árkérdés végleges megoldásáról lesz szó, méltóztassék a csúosminiszter úr junktimba hozni a mezőgazdasági árakat az ipari árakkal, hogy a fogyasztók és elsősorban a gazda társadalom a maga szükségletét a gabonával arányos áron tudja fedezni. (Helyeslés a jobboldalon.) '.'..'.. A korlátozások kérdése is igen nehéz. Min den államban vannak korlátozások és meg kell állapítani, hogy Magyarország a többi államhoz képest tulajdonképpen még Eldo-, rádó, sokai előnyösebb helyzetben van. (Ügy van! Ügy van! — Gr. Festetics Domonkos: Sajnos, a zsidóknak is!) Ezeket a kényszerű korlátozásokat ma mindenkinek nyugalommal és békességgel el kell viselnie. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy sokkal többet ér az a nyugalom, amelyet a kormány józan politikájának és elsősorban kiváló hadseregünknek köszönhetünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon!) Én úgy látom, hogy a pénzügyminiszter úr ebben a költség vetésben a mai gazdasági helyzethez képest igyekszik a pénz vásárlóerejét fenntartani, a gazdasági élet folytonosságát biztosítani, sőt a jövőről is gondoskodik, (Ügy van! jobb felől.) éppen ezért bizalommai személyé és a kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobbolda* Ion. A szónokot számosan üdvözlik. — Incze Antal: Most tudtuk meg, miért bukott meg Teleki Mihály!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A pénzügyi tárca költségvetésének bírálata alkalmával gazdaságpolitikai, pénzügyi politikai és adópolitikai kérdéseket keli tárgyalnunk. Elsősorban azt kívánom hangsúlyozni, hogy a pénzügyminiszter úr, akinek a kezébe mint csúcsminiszter kezébe tétetett le a gazdasági élet irányítása, átállítása, átszervezése, rendkívüli feladatok előtt áll. De éppen, mert a pénzügyi tárca vezetőjének a kezében megvannak azok az eszközök, kulcsok, fegyverek, amelyekkel feladatait megvalósíthatja, ezeket a kérdéseket neki Valóban a legnagyobb gonddal kellene előkészítenie és a megoldás útjára terelnie. ; T. Ház! Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy előttem szólott Teleki Mihály igen t. képviselőtársam megállapításai a tetszésnyilvánításokból kitűnően is teljes mértékben összhangban vannak ugyan azzal a felfogással, amelyet valamennyien vallunk, de távolról sincsenek összhangban azzal a politikával, amelyet a valóságban tényleg kifejt a kormányzat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. UTóth János: Itt van a hiba!) Itt van az óriási nagy ellentét és ezt nagyon furcsáijuk is. Amikor az ő beszédét mi úgy tekintjük, mint a túloldalon ülő komoly keresztény magyar képviselők egyikének véleményét (Ügy van! Ügy van! jobbfelőh), amikor ezt így elfogadjuk, és mint a tetszésnyilvánítások is mutatják a kérdések megítélésében vele egyetértünk, akkor annál súlyosabban esik latba az ellentét *e között a felfogás között és a kormányzatnak, s a miniszter úrnak, akár a pénzügyminiszternek akár mint esúesminiszternek is az egész gazdasági életben végrehajtott, a gyakorlatban eredménytelenségeket mutató politikája között. T. Ház! Ea a beszéd, amelyet az előbb hallottunk, nem dócséret, hanem a legsúlyosabb Vádbeszéd volt. (Ellentmondások a jobboldalon. — Az elnök csenget. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát nem vádbeszéd az, hogy amikor egy évvel vagy két évvel ezelőtt már keresztény volt a gabonakereskedelem, ma tele van pajeszos zsidókkal? Ez a legsúlyosabb vádbeszéd! (Br- Vay Miklós: Nem ez a lényeg! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Temesváry Imre: Nem ezen múlik az ország jövője! — Az elnök csenget. — Br. Vay Miklós: 30 millió haszon a szeszen, ez a lényeg! — vitéz Hertelendy Miklós: A pajesz kivitelre kerül!) T- Ház! Az én megítélésem szerint a pénzügyi politika hibás vágányokon halad. Hibás vágányokon pedig azért, mert a mai felszólalásokból — akár Horváth Ferenc, akár Teleki Mihály képviselőtársam felszólalására utalok — mint közgazdasági alaptételt kell elfogadnunk azt, hogy a háborús hadigazdálkodás idején a
