Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19Al november 27-én, csütörtököm* 105 ország területének 0.2 százalék területin folyik a dohánytermesztés. Ez területileg talán kicsi hányad, de szociális és közgazdasági szempontból rendkívül nagy a jelentősége. Egy hold dohány termelése 140 kézi munkanapot involvál, tehát mintegy 4 millió munkanapot foglal le az egész ország dohánytermesztésének volumene. Közgazdasági és szociális szempontból tehát jelentősége rendkívül nagy és örömmel látom, hogy a dohány jőve dék a kérdés fontosságát teljes mértékben átérzi PB gondol arra, hegy míg most minden minőségű dohányt el lehet adni, gondoskodni kell árról, hogy pro futuro, háború után csak minőségi dehányt lehet majd eladni, örömmel látom, hogy a dohányjövedék az úgynevezett szabolcsi dohány és a Virginia dohány kitenyésztésével, amelyet részint nemesítéssel részint pedig keresztezéssel állítanak elő, igen szép eredményeket ért el. I)e említettem, hogy szociális szempontokat is szem előtt tart a dohány j" ved ék és rá kell mutatnom éppen a Virginia dohány termelésinél arra, hogy mennyire gondját viseli a dohányjövedék a kisembereknek. A Virginia dohány mázsája ugycuis mintegy 163—170 pengő értéket jelent. Ennél bizonyas speciális szárítóberendezésekre van szükség, amelyeket a kisemberek maguk felépíteni képtelenek. A dohányjövedék ezeket a kisembereket mintegy szövetkezetbe tömörítette és négy községben 93 dohánytermelőtől Üven alapon vette át a dehányt. Zölden fizette ki nekik az árat és az önköltségi ár és a dohány értéke közötti különbözetet utólag a szárítás után kifizette a kisembereknek. (Tetszés és helyeslés,) A dohányjövedék gesztiórát más szempontból is figyelni kívánom. Meg kívánom állapítani, hogy a dohánygyárakban a munkás ság helyzete elcnyösebb a más iparokban alkalmazott munkásokkal összehasonlítva. Először is itt a női munkaerők képezik a munkáslétszám háromnegyedét és mégis heti 34 pengőt tesz ki az átlagos munkabér, tehát magasabb, mint a papír- és egyes textil-iparokban dolgozó munkások jövedelme. De azonkívül rá kell mutatnom arra, hogy bizonyos karácsonyi jutalmakban és segélyekben is részesülnek a munkások, — s ami igen helyes — üzemi jutalékot kapnak, amely 65%-ot tesz ki. Az idő annyira előrehaladt, hogy itt ezzel a témával nem tudok tovább foglalkozni, hanem rá kívánok térni a szeszegyedárusásr üzleti gesztiójára. Rendkívül érdekesek azok a számoszlopok, amelyek a szeszegyedáruságnak bevételeit és kiadásait dokumentálják a költségvetésben. Az 1928. évi XXX. te. alkotta meg ezt a rendkívül jó és minden tekintetben nagyon bevált törvényt, bár akkor zsidó és liberális oldalról minden képzelhető küzdelem megindult ennek a törvénynek megvalósítása ellen. (Ügy v^n! Úgy van! a jobboldalon és a szélsőbaloídalon.) Állandóan hangoztatták azt ezek a liberális zsidó augurok, hogy Magyarországon ezt megoldani nem lehet, el lesz bürokratizálva a szeszegyedáruság, a termelés csődbe megy, munkáselbocsátások lesznek. Nézzünk szembe a tényekkel, nézzük meg mi történt. Három év után megállapítható, hogy a szeszegyedáruság kiválóan megállotta helyét (Ügy van! Ügy van!), ami elsősorban Turvölgyi miniszteri tanácsos úr működésének köszönhető (Élénk éljenzés és taps.), de megállapítható az is, hogy gazdasági téren rendkívüli jelentősége volt, «nnek a termelésátállításnak. Semmiféle zökkenő sem következett be. (Meskó Zoltán: A zsidók zökkentek ki! — Derültség.) Hála Istennek! Rá kívánok mutatni, máshonnan i« ki kell őket zökkenteni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a ssélsőbaloídalon. —

t FelMáltások a széhőbaloldalon: A cukornál! — Meskó Zolán: Folytatni kell!) Régebben a szeszadó képezte, a kincstár bevételét, ennek a törvénynek megalkotása után azonban a szesz beváltási és eladási ára közötti különbözet lett a kincstár bevétele, A törvény megalkotása előtt 14—15 millió pengő volt a kincstár évi bevételé, ebből azonban lejöH egv millió pena-ő adminisztrációra, tehát körülbelül 13—14 millió pengő jövedelem volt. Nézzük meg. hogy a három első évben mennyi jövedelmet hozott a szeszegyedáruság. Az első évben 38 millió pengőt, a második évben 47 millió pengőt, a harmadik évben pedig 122 millió pengőt, háromi év alatt tehát .207 milli* pengőt. Tehát 165 millió pengő az a differencia, amely a törvény megalkotása nélkül a JTellnerék és a Krausz—

Moskovitsék zsebébe és egyéb mások zsebébe vándorolt volna. (Ügy van! Ügy van! — Oláh György: A cukorgyárakat is!) Rendkívül örülök, hogy a kincstári egyedárusági szeszgyárakban a munkások szociális helyzetére is nagy gondot fordít a pénzügyi kormányzat. Ezek nagymértékben el voltak hanyagolva, örülök annak is, hogv elsősorban az erdélyi gazdatársadalom régi óhaja teljesedik, — annakidején magam is próbáltam *

r

oIt ezt azzal, hogy Erdélyben a székelység óriási krumplifeleslegének felvásárlására, amely a régebbi időben Bukarestbe tendált, a pénzügyi kormányzat tervbevette Kézdiyásárhelyen &gy szeszgyár felállítását. Ezáltal az ottani felesiepek fel lesznek vásárolva és egyút al munkaalkalom biztosíttatik a székelység számára. Eddig mintegy 10 ipari szeszgyár vétetett át egyedárusági szeszgyárként és epyetlen egynek átvételénél sem történt munkaszünet vagy bármiféle zökkenő. Most a legutóbbi időben, a háborús gazdálkodás közepette is hét ipari szeszgyárat kellett a kincstárnak átvennie és ismét előállottak liberális oldalról a?zal a »jóindula-ú« figyelmeztetéssel, hogy talán hadigazdálkodás közepette nem lesz célirányos ezeket átvenni, termelési zökkenők, munkáselbocsátások lesznek. Nem történt semmi! Hét ipari szeszgyárat vett át a fízeszes-vedáruság, két élesztőgyárat, és termelési zökkenő nem történt, egyetlen egynapi munkaszünet sem következe't be, sőt a. munkáslétszámot emelni kellett. (Éljenzés.i Ezekből a tényekből azt látoiü. ftogy az igpn t. pénzügyminiszter úr a saját'tárcája keretén belül erős arizálási folyamatot hajt végre, azonban mint csücsminjszternek a figyelmét más tényekre szeretném félhívni fffplyeslés a szé^sőbalol dalon.) és szeretném felhívni arra, hogy ezeket a dolgokat mint csúcsminiszter a gazdasági reszortminiszter urakkal tisztázza és tegye lehetővé, hogy ez az arizálá«i folyamat minden vonalon 'előrehaladjon. (Altalános helyeslés és taps.) Mi jobboldali magyarok a legnagyobb megrökönyödéssel láttuk az idei termésértékesítési rendeletet. (Ügy van! Ügy van! a Jobb- és a szélsőbalnldalon.j A húszas évektől kezdővé, minden kormány igyekezett, úgy-ahogy, saját útjamódja szerint a gabonakereskedelemből a zsidókat kiszorítani. Meg kell állapítanom, hogy a múlt évben száz százalókig ki.voltak a zsidók szorítva a gabonakereskedelembpl, és nézzük 15*