Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-216
70 Az országgyűlés képviselőházának 216. nár vagy semî Ha főiskolát végzett, akkor ennek jogkövetkezményeit is tessék biztosítani számukra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Minden iskolát elláttak már új tantervvel, egyedül a polgári iskola működik még mindig a háború előtti tantervvel. Az élet igazolta a polgári iskola életerősségét. Most, bogy a VIII. osztályú elemi iskolát rendszeresítették, a szülők nagyrésze, ha már iskolába kell járatni gyermekeiket, elviszik őket a polgári iskolába. Soha annyian nem iratkoztak be a polgári iskolákba, mint most. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szóval nekem lett'igazam!) Éppen ez követeli aneg, hogy a polgári iskolával szemben tessék nagyobb jóindulattal eljárni. Meglett a miniszter úr igaza, de ez csak akkor lesz megfogható igazság, ha mind anyagi, mind erkölcsi téren megkapja a polgári iskola a maga megbecsülését. T. Ház! Szólnom kell még a filrapolitikánkról is, amely szoros részese a kultúrpolitikának. A költségvetésben nincs erre tétel. Az iparügyi tárcánál van százezer pengő felvéve és a Film Alapból jár bizonyos összeg. Kérdem, miért nincs beállítva itt egy bizonyos összeg. Sajnálatos, hogy a belügyi tárca foglalkozik ezzel a legfontosabb kultúrproblémával, pedig ez elsősorban kultúrkérdés. Az állami színházak költségvetésére felvettek majdnem négymillió pengőt, ezzel szemben a film támogatására semmit sem vettek fel. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Háromszázötvenezer pengőt vettünk fel!) Az nem sok, én meg sem említeném. (Élénk derültség és zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A vidéki színészet támogatására 155.000 pengőt vettek fel, pedig a vidéki színé- \ szetet ma már nagymértékben a film helyettesíti, különösen a hangosfilm óta, hiszen a hangosfilm nagyobb kultűrmunkát véerez, mint a némafilm, a nyelv tekintetében is. Kérjük a miniszter urat, hogy ismerve az ő erős kezét, a minisztertanácsban verekedje ki magának az egész filmkérdést, ne engedje azt, hogy a belügyminisztérium kul túrkérdésben legfel sőbb hatósága legyen a kultuszminisztériumnak. A film nevelő vagy rontó hatása felbecsülhetetlen. Nagyon érdekes kérdés volna még taglalni, hogy au születik meg nálunk a film. Röviden rá akarok mutatni arra, hogy ha megszületik a szűzsé, az a bizonyos szövegkönyv, a Nemzeti Film bizottság — amely kultuszbizottság — elbírálja, ad egy tanúsítványt, azután megcsinálják a filmet és akkor ellenőrzik, hogy az megfelel-e a forgatókönyvnek, ha igen, akkor megkapja a második tanúsítványt. Ezután a film elkezd vándorolni. Elint az Országos Magyar Mozgóképvizsgáló Bizottsághoz, amelyben azután már mindenki benne van. Benno van a miniszterelnökség, a belügyminisztérium, az iparügyi minisztérium, a honvédelmi minisztérium és néhány kinevezett ember. Előfordul, hogy a cenzúra mindezek után betiltja a filmet. Akkor a film felmegy a belügyminiszter úrhoz és ő azt vagy jóváhagyja, vagy nem. Egy film elkészítése 200—300.000 pensrőbe kerül, a film készítésére tehát senki sem vállalkozik, mert hiszen azt a végén betilthatják és elvész a befektetett összeg. Ezért csak hazárdőrök vállalkoznak, ami szintén drágítja a filmet. Viszont az is elképesztő, hogy ilyen kérdésben, amely kifejezetten kultúrpolitikai jellegű, a belügyminisztérium felette áll a kultusziminisztériumnak, ülése 19hl november 11-én, kedden. Nem akarok rámutatni néhány filmbotrányra, mint amilyen például a »Lángok« botránya volt, nem akarok rámutatni más^ selejtes filmekre, de azt szeretném, — és kérem is a miniszter urat, hasson oda — .. n P,£ y & filmügyek intézése az ő kezébe kerüljön, ő legyen az a bizonyos prímhegedűs, aki ezeknek az ügyeknek az intézésében vezet. T. Ház! Szólnom kell még az énekoktatásról. Órákig lehetne beszélni arról, mennyit vétett a magyar kultúrpolitika az énekoktatás terén, hiszen elképzelhetetlen, hogy nálunk a középiskolában a harmadik osztálytól kezdve nincs énekoktatás, pedig »a dal a tettel egyesül, hol a szív honért hevül«. Csak annak tudhatjuk be azt, hogy katonáink ott a harctéren tingli-tanglikat énekelnek, hogy nem kapták meg a megfelelő oktatást. Ezért felelősség terheli a kultúrpolitika eddigi irányítóit. Bennünket nem érdekel az, hogy van-e valakinek hallása, vagy nincs. Az énekoktatás, a .muzsika oktatása a nemzetnevelés szempontjából egyike a legfontosabb kérdéseknek. Németországban ebből érettségiznek. A miniszter úr és osztályfőnökei szeretnek német példákra hivatkozni. Németországban is visszaállították az ötéves tanítóképzőt. Németországban is ez van, Németországban is az van. — mondogatják. Helyes, ha követjük a helyes példákat, de kövessük ezen a téren is, mert a dallal meg lehet fogni a lelkeket. Sokaktól azt hallottuk, hogy a kultúrpolitika sem más. mint szellemi honvédelem. Bizony, ahogyan a hadsereg nem ér semmit nagyszerű felszerelése, kitűnő kiképzése ellenesre, ha nincs meg benne a katonai lélek, ugyanígy vagyunk a szellemmel, a szellemi honvédelemmel is. Hiába adunk mi erre vagy arra a célra nagyobb tételeket és állítjuk fel évről-évre a költségvetést anyagi vonatkozásaiban, ha nincs^ meg a tökéletes népi lélek a szellemi honvédelemben. Ha nincs meg az népi lélek, amelyhez hozzákapcsolhatjuk az egiász magyar kultúrát, akkor nincs alapos szellemi honvédelem. Miután a magyar kultúrpolitika irányításában ennek a léleknek a hiánvát látom, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés é> taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának (2) bekezdése alapján a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a jobboldalon és a középen*) Palló Imre előttem szólott képviselőtársam azt a vádat emelte a magyar közoktatásügyi kormány és művelődéspolitikám ellen, hogy nincs érzéke a niérpi szellem iránt és most legutolsó mondatával azt mondta, hogy a magyar művelődéspolitika irányításában nincs meg a nemzeti szellem. Ezt a leghatározottabban visszautasítom. Kikérem^ magamnak az ilyen állításoknak a Ház színe előtt való megkoekáztatását. Ezekután hálás köszönetemet fejezem kii kedves barátomnak, Tömböly Dénes előadó urnák (Éljenzés jobbfelől.) alapos és minden részletre kiterjedő előadói jelentéséért, amely felment engem attól, hogy a költségvetés részleteivel foglalkozzam Az előadó úr nem csupán számokat ismertetett, hanem rámutatott olyan problémákra is, .amelyek a közoktatásügyi tárca keretében a közeljövőben megvitatásra és megoldásra várnak. Ilyen volt elsősorban amikor, mint szak-