Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-216
Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 19U1 november 11-én, kedden. 71 ember, a műszaki és ennek alsó fokozataként az ipari oktatás bizonyos hiányaira és itt fennálló némely szükségletekre rámutatott: ezzel a kérdéssel a legközelebbi jövőben kívánunk igen alaposan foglalkozni és remélem, hogy a jövő évi költségvetésből már ebiben a vonatkozásban is kedvezőbb véleményt alkothat magának az előadó úr. Hansonlókeppen rámutatott a műemlékvédelem és múzeumügy kérdéseire, foglalkozott a zsidókérdéssel egyetemi vonatkozásban és foglalkozott egyes kategóriáknak, így az egyetemi, műegyetemi tanársegédek, továbbá a tanítók, tanárod, segédlelkészek szociális helyzetével is. Köszönettel veszem, hogy ezekről a kérdésekről szólt. Amiket mondott, azzal nagyjában egyet is értek, természetesen az államháztartás keretének korlátai között. Ezekután méltóztassék megengedni, hogy ne foglalkozzam egyenként az itt elhangzott felszólal ásokk,a,l. Nagyon hálásan köszönöm párfőm vezérszónokainak, a többi pártok vezérszónokainak és a többi felszólaló képviselő uraknak is az itt elhangzott tárgyilagos és ueskem igazán jóleső felszólalásaikat. Az a szeretet, amely a magyar művelődés ügye t iránt immár kilenc esztendeje, — mióta képviselem ezt a tárcát — itt e Házban minduntalan megnyilatkozik, igen nagy örömmel töltheti el a vallás- és közoktatásügyi minisztert, és különösen örülök a szeretet ama megnyilvánulásának, hogy jobbról és balról egyaránt szóbahozták még a minisztérium épületének ócsíka«ágát is és így a képviselő uraktól is Ösztönzést kaptam arra. hogy ezt a hiányt pótoljam Ügy vagyok ezzel a minisztériumi épülettől, mint a jó grazcla a maga gazdaságában: előlbb jön a cselédház, azután jön a gazda lakása, így kell a kultuszminiszternek is gondolko? nia: előbb a gondozására bízott intézményeket építse fel és javítsa és utoljára kerüljön sor arra a házra, ahol ő dole-ozik. mert rossz és régi házban is lehet jó politikát folytatni ÍMeskó Zoltán: De újban is lehet rosszat, az a baj! — Derültség.) Az is igaz. Mindenesetre azonban igyekezni fogunk ezen segíteni. Nem akarok a t. Ház előtt most programmqt adni, megtettem ezt kilenc évvel ezelőtt, azóta néhányszor ki is egészítettem ezt a programmot. Nem kívánok beszámolni az elért eredményekről sem, ezt is megtettem éppen tavalyi képviselőházi költségvetési beszédem ajk aimával. Szóval nem kívánok átfogó és részletekre kiterjedő nagy kultúrpolitikai beszédet mondani, csupán néhány kikapott adattal kívánom megvilágítani azt, hogy a tárca keretében milyen r munka folyik és melyek ;azok a főbb problémák, amelyek a közeli jövőben foglalkoztatni fognak bennünket. Mindenekelőtt néhány összehasonlító számadatot fűzök még az előadó úr fejtegetéséhez. Az állami költségvetési összes kiadások növekedése az 1941. évi költségvetéshez viszonyítva az 1942. évi költségvetésben 56 százalékos; a közigazgatási kiadások 60 százalékkal emelkedtek, a vallás- és közoktatásügyi tárcánál pedig 65 százalékkal, tehát itt az átlagosnál magasabb az emelkedés. A személyi kiadásoknál az emelkedés azonban csak 57 százalék és így a dologi kiadásoknál — a rendes javadalmat véve — 69 százalékos az emelkedés, az átmeneti kiadásoknál és a beruházásoknál, amelyeket Eajniss t. képviselőtársam kévéseit, 141 százalékos, illetőleg 129 százalékos emelkedéssel állunk szemben. Nem felel meg tehát a valóságnak az, hogy ez az emelkedés csupán az új területgyarapodással arányos. Sokkalta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. nagyobb összeg van az átmeneti és beruházási címeken e tételeknél felvéve, mint amennyi az ország területi gyarapodása következtében szükséges lett volna. Hogy miért, erre "vissza fogok térni. Mindenesetre eltolódás va*t a dologi kiadások ' javára. Ha nézem azt, hogy az 1933—34. évi, első költségvetésemben a 81,800.000 pengő összkiadásból 76-5 százalék volt a Személyi és csak 23-5 százalék a dologi kiadás, akkor azt látom, hogy az 1942-es költségvetésben már 70 százalékra szállt alá a személyi rész és 30 százalékra emelkedett a dologi kiadás. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy a nagy nevelésügyi célok s a, nagy intézmények alimentái ása még arányosan véve is sokkalta nagyobb mértékű, mint volt az elmúlt kilenc év alatt. Mik a kiadások nagy felduzzadásának okai 1 ? Természetszerűleg itt szét kell válasz-, tani a személyi és dologi kiadásokat. A személyi kiadások elsősorban a területgyarapodás következtében beállott létszámszaporítás, azután az iskolaépítések következtében beállott kisebb létszámszaporítás és végül az általános fizetésemelés és családi pótlék emelés következtében fokozódtak, amely utóbbi idei emelések most jelentkeznek az 1941. évi költségvetéssel szemben. A létszámemelkedés valóban igen nagy. Az állami alkalmazottak létszáma a költségvetés adatai szerint 153.000-ről 200.000-re emelkedett, tehát 33 százalékkal növekedett. Ezzel szemben a kultusztárca személyzetének, emelkedése kerek 50 százalék; az 1941. évi költségvetésben szerepelt^ 20.265 személlyel szemben az 1942. évi költségvetésben 30.048 személy ól]; a tanerők száma 16.000-ről 24.000-re emelkedett. Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy ebben a 24000-ben az őszes tanerők száma beniiefoglaltatik. Még azoké sem. akik az államtól kapnak javadalmazást. Az állami tanítók, tanárok — beleértve a főiskolai és egyetemig tanárokat és a segédszemélyzetet is — száma 24.061. Ezenfelül államsegélyben részesül 19.492 nem állami tanár és tanító, összesen tehát a 6000 tisztviselővel szemben 43.500 tanár és tanító s ezenfelül mintegy 7000 lelkész kap javadalmat a kultusztárca terhére, összesen tehát 56.000 személyt táplál a kultusztárca. Természetesen nincsen benne ebben az összegben az a 11.000 tanár és tanító, aki nem részesül államsegélyben, továbbá a fővárosi és néhány magániskola és bizonyos szerzetesi iskola tanára és tanítóia sem. A közigazgatási állami tisztviselők összes száma 73.191, ebből tanerő 24.061. Voltaképpen tehát a tanszemélyzet az összes állami tisztviselőknek egyharmadát teszi ki. A személyzetnek nagyarányú gyarapodása magyarázza meg, hogy a szociális támogatásban korlátok állanak előttünk, mert a legnagyobb létszámú tisztviselői státus tulajdonképpen a tanári és tanítói, tehát minden javítás nagyobb anyagi meffterbelést jelent az államnak, mintha más kisebb kategóriák fizetését emelnők. Megjos'yzem közbevetőleg, hogy e nagy személyzetszaporítás és az ország területgvarapodása követkpztében az úgynevezett értelmiségi munkanélküliség voltaképpen már nem probléma. Az állástkeresők száma 1935 óta, amikor 8982 tanár és tanító keresett nálunk állást, leszállott olyképpen, hogy ma csupán 1393 az állástkeresők száma. Ezek között van 650 tanító, akiket minden nehézség nélkül_ fel flog szívni az iskola — valószínűleg a jövő esztendőben — és csupán a gimnáziumi tanárokban mutatkozik csak bizonyos túltermelés, ahol még mindig 650 az állástkeresők száma. 12