Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-216
Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 19 H november 11-én, kedden. 69 merek már családi alapon is, (Mozgás a jobboldalon,) tele aggodalommal kérte a miniszter urat és az illetékes hatóságokat, hogy hagyják meg a magyar tanítóképzést, hiszen vissza fog kerülni Bácska és a többi terület, szükség lesz magyar tanítóra, de megjelentek a rendeletek s ezek a rendeletek igen keményen kívánták azt, hogy a líceum ne legyen előiskolája a tanítói akadémiának, a tanítóképzésnek. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ki mondta ezt?) A líceum tehát más szellemet kíván. Én magam láttam ezt a rendeletet, lehet, hogy nem a miniszter úr adta ki, hanem a főigazgatóság, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem lehet!) de a felelősség a miniszter úré. Bekövetkezett az, hogy ugyanabban az intézetben volt még tanítóképző, de viszont az első évben már megkezdődött a líceum. Ugyanaz a tanári testület tanított mind a kettőben. 8—9-ig Kerekes Pe : ter tanár a líceumban tanított tanitokepzesi szellemtől mentesen, 9—10-ig a tanítóképző negyedik évfolyamát tanította a tanítóképzés szellemében. Ilyen viszonyok között bizony nehéz volt a szegény tanárok helyzete. Meg sem szokták azonban még ezt a rendszert, máris megszületett a legújabb rendelkezés, amely szerint van líceum, nincs líceum, van érettségi, nincs érettségi, nincs tanítóképző, van tanítóképzés, van tanítóakademia, de nem működik. Most már tehát szeretnénk tisztán látni ebben a kérdésben. Éppen most legutóbb Kalocsán kétségbeesve fordultak bozzám a szülök. Kalocsán ugyanis valóban nincsen líceum es van líceum. Megmaradt négy líceum Magyarországon, Budapesten, Kassán, Miskolcon és Kecskeméten. Tovább működnek mint líceumok, érettségit is adnak négyévi munka után. Viszont a líceum nem létezik többé: a negyedik eyre a tanulók úgy mentek át, mint tanítóképzőbe s jövőre nem érettségiznek és nem négy, illetőleg nyolc év alatt szerzik meg az érettségit, hanem a miniszter úr megajándékozta okét még egy esztendővel a kivételes hatalomban biztosított jogánál fogva, mert majd csak az ötödik esztendő után kapnak érettségit es kapnak tanítói oklevelet is. Azt mondjak, legalább kettőt kapnak. Ilyen iskola Európában még nem volt, ahol kétféle képesítést adtak volna. Nagyon furcsálom, mert a tanítói állas nem állás, hanem hivatás. Azok, akik a líceumba mentek, elmentek oda, hoary érettségit szerezzenek, azokat nem lehet rákényszeríteni, hogy tanítói oklevelet szerezzenek, mert a hivatásnak emberek kellenek és nem olyanok, akik csak érettségit akartak szerezni. Nem lehet kivételeket csinálni, hogy adjunk négy iskolát a lányoknak, ott érettségizhetnek, más h elven a lánvok nem érettségizhetnek, csak az ötödik év után. Majd megkörnyékezik a miniszter urat a kérvények tömegével, hogy engedjék őket a kassai, miskolci/ kecskeméti^ és budapesti iskolában érettségizni. Ha tanítóba áuy van. akkor ne így oldiuk mes: a kérdést. Belátom azt. hogy a tanítói akadémia egyelőre nem időszerű és tanítóra szükség van. De akkor tessék lehetővé tenni, hogva negyedik év után, ahogyan ők akarták elvégezni, ha nem is képesítődnek, legalább érettségizzenek é« aki akar. aki nem béna, mert esetleg ilyet is vettek fel. vagy akinek zenei hallása van, mert a tanítónak az is kell, az menjen a tanítói pályába. Ezekben voltam bátor példáját adni annak, hogy micsoda óriási tömegben él nálunk az iskolatípusok változata. Nem keresem, hogy szükséges-e vagy nem szükséges. A legnagyobb baj az, hogy hiányzik az az egységes szerves lélek, szellemi irányítás, összefogás, amely az iskolatípusokat kell hogy egymás mellé sorakoztassa. Most egy másik kérdést szeretnék felvetni és^ ez hálás téma a szónoknak: a szegény tanárság, tanítóság anyagi helyzetét. Sajnálatosan, a drágulás letagadhatatlan folyamatában újra odajutunk, hogy a törvényes és törvénytelen áremelés súlyos terhét a fixfizetéses dolgozók és bérmunkások hordozzák fáradt vállaikon. Azelőtt sem volt túlságosan rózsás helyzetben a tanári és tanítói személyzet, most azután különösen a családos ember helyzete valóban kétségbeejtő nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. Azt mondja erre a miniszter^úr, hogy én most már megszüntetem a segéddíjas, óradíjas, megbízott és nem tudom milyen tanári címeket, lakbért és mindent kapni fog az illető. Összesen 20—30 pengős emelések nem jelentenek semmit. Miért? Azért, mert a tanítót, a tanárt mindjárt hivatása magaslatára állítja az élet. Míg más pályán elkezd valaki dolgozni és lassan megy felfelé a polcon, de a tanítóra, a tanárra mindjárt ránéz az egész társadalom, ezért tehát meg kell alapozni az ő munkásságát megfelelő anyagiakkal. Egypár kérdésre szeretnék rámutatni, amelyek a polgári iskolai tanárságot súlyosan érintik. Fáj ugyanis az, hogy éppen a polgári iskolai tanárságnál bizony az emelkedés az idei költségvetésben túlságosain alacsony, csak 2'5 millió pengő, tön már megmondtam a miniszter úrnak itt a Házban, hogy nem szereti a polgári iskolát, ezt tapasztalnom kell, mert amikor a polgári iskolák feltárják jogos panaszaikat, akkor tulajdonképpen azt látom, hogy régi rendelkezéseket nem hajtottak végre. Itt van mindjárt a polgári iskolai igazsratók kérdése. Az 1935 : VT. te. megállapítja, hoffy az israzgató elsőfokú tanügyi hatóság. A polsrári iskolában azonban ma nem más, mint egy közönséges tanár, aki igazgatói megbízatást kap. A másik súlyos panasz az, hogy bár a VI. fizetési osztálvba bekerülhet a polgári iskolai tanárság 5%-a, de a helyzet az, hogy 1768 polgári iskolai tanár van, ebből 88-nak kellene bejutnia a VI. fizetési osztályba és csak 76 van benne. Tessék, hántsa végre a miniszter úr ezt a fenálló törvényes rendelkezést. Egy másik dolog, ha szabad valamit kérnem a polgári iskolai tanárság nevében, az V. fizetési osztály megnyitása. Leaalább egy tanárnak nyissa meg ezt a fizetési osztálvt az igen t. miniszter úr, hiszen vannak köztük egyetemi magántanárok, ee-yetemi és középiskolai tanárok is működnek köztük, megérdemli tehát ez a polgán iskolai tanárság, hogy csak elvként egyetlenegy tanárt nevezzenek ki az V. fizetési osztályba. Ha a minisztériumok számvevőségéből ki tudnak nevezni eey embert az V. fizetési osztályba, akkor ezt megérdemelné a polgári iskolai tanárság is. Rengeteg sérelme van a polgári iskolai tanárságnak. Sajnálom, hogy most a miniszter úr kiment. Meg szeretném kérni: tessék végre nyilatkozni határozottan: főiskolát végzett-e a polgári iskolai tanárság vagy sem, mert létezik egy állami polgári iskolai tanárképző főiskola, de amikor arról van szó, hogy mit.végzett az a tanár, a rendeletek és a törvények ledegradál ták őt az érettségizett tisztviselő nívójára. Nyilatkozzék a miniszter úr, hogy főiskolát végzett-e a polgári iskolai ta-