Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

44 Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 19Ul november ll^én, kedden. rendezésébe, akkor 'megvan a lehetőség a megoldásra, nem egy és két év alatt, de egy határozott Programm keretén belül. Szép, de sokszor nehéz feladat a falun az, amit iskolánkívüli népnevelésnek nevezünk. Az egyik így hozza össze az embereket egy kis társaságba, a másik amúgy. A legtöhh faluban nincsen kultúrház, az iparosok külön körben és a gazdáik is külön* körben jönnek össze a helyett, hogy egy egységes, hatalma« termet építenének minden faluban, ahol a kultúra áldásait közvetíteni tudnánk az emberek számára és ott megtalálná minden egyesület egy héten legalább egyszer azt a terrénumot, ahol összegyűjtse a maga híveit, hogy azutáin összegyűjtse az egész falut olyan iskolánkívüli népművelés keretén bélül, ahol tényleg komoly dolgokat határozott Programm szerint adnának át a lelkeknek. De így teljesen rendezetlen ez a kérdés

% egy káosz az egész, pedig vannak nagyon jószándékú emberek a vidéken, papok, tanítók, jegyzők, orvosok, általában a falusi intelligencia vezetői, akik minden idejüket szívesen áldoznák, de sokszor tanácstalanul állanatr. Az a baj, — mint mondottam — hogy nincs jó könyv, nincs irányítás, szegények az emberek, nem tudják megvenni a dolgokat és például nincs film sem. Ma már az emberek látni is akarnak, hiszen tudjuk, hogy a modern pedagógiának éppen legkiválóbb eszközei kőző tartozik a film. A jószándékú emberek pedig ott állanak és nem tudnak ezen, segíteni. Esry hatáirozott Programm keretében kellene dolgozni. A falvaknak, az iparos falvaknak vasry a földműves falvaknak egyaránt szükségük van arra, hogy felállítsanak egy ilyen rendszert vagy programmot és annak keretében oldják meg ezt a kérdést, hogy mindenki úgyszólván megkapja azt az anyagot, amelvet neki azután át kell adnia a lélek számára, a kultúrát szomjazó falusi ember számaira: fe* akkor megoldódik a kérdés. Ma a köznontiság világában ezeket a kérdéseket meg lehet oldani központilag. Vannak kiváló tudósai ennek a nemzetnek — hiszen éppen arról beszélünk — kiváló nagy emberei minden téren. Ezek iaz emberek tudják az n magas lelkiségüket írásba önteni és átadni azoknak az embereknek, akik erre vágyakoznak. Tudatosan hasonlítom a kultusztárcának ezt a kérdését, az iskolánkívüli népoktatás kérdését, egy teljesen: 'rendezetlen kérdéshez, a földmívelésügyi tárcánál a földbirtokpolitika kérdéséhez. Ieenis. határozott, kemény kézzel bel« kell nyúlni a dolgokba. Es itt nem számít még a pénz sem. mert hiszen itt nincs szükség olyan nagyösszegű pénzre, inkább jószándékra, jóakaratra, tudásra, s a dolgok ismeretére van szükség, és akkor ezek a dolgok szinte maguktól megoldódnak, mert kiint van egy gárda, amelv várja az irányítást, a segédeszközöket azért, hogy a kultúra emelésével, a kultúra közvetítésével a nemzet eszközéül ajánlhassa masrát és azt szolgálhassa evvel. Ennek az iskolánkívüli népmüvelésnek legnagyobb akadálya a vasárnapoknak é« az ünnepeknek meg nem tartása. Látja az ember, hogy a nagy tömeg el van szakadva mindentől, még a temnlomba sem tud eljárni, hogy lelki szükségletét kielégítse; az emberek dolgoznak, a vasárnapi munkaszüneti törvényt nem tartják meg, még a legbuzgóbb pap és tanító sem tudtia összehozni az embereket, mert el vaunak szakadva, el vannak esve, semmi közösséget nem tartanak fenn azzal a magyar társadalommal, amelynek egységéért annyit áldozunk és amelyről annyit beszélünk. Szentistváni állameszméről beszélünk, t. Ház. Ha az ember a szentistváni vasárnapi törvényeket felolvasná és ha azoknak megtartását ajánlaná a kultuszminiszter úr figyelmébe, az emberek megborzadnának azok szigorúságától. Ezek szerint ugyanis, ha valaki például vasárnap vadászott, elvették ebeit és lovát, h,a valaki kalmárkodott, elvesztette lovát, ha valaki vasárnap ökörrel dolgozott, elvették az ökrét, ha lovakkal dologzott, elvették a lovát, aki nem szentelte meg a vasárnapot és az ünnepeket, 12 napon át vezekelnie kellett kenyéren és vizén kalodába zárva. Ezek rondkívül szigorú törvények, de az, aki a vidéken élő magyarság között jár, látja, hogy ez a kérdés, a vasárnapi munkaszünet kérdése, nemcsak vallási kérdés, hanem a nemzeti kultúra kérdése is; mert ha nincsen «szabadidő és szabadnap, amikor az emberek szabadon összejöhessenek oda, ahol lelkük kulturális szükségleteit kielégíthetik, akkor hiába minden jószándék, a falu marad mindenben úgy, ahogyan most van, megosztva, a szörnyű kasztrendszerbe belesüllyesztve — mert a szef/ények között is a legnagyobb ellentétek támadínak — és nem tudjuk őket oda felemelni, ahová őket felemelni szükségünk lenne éppen a mai világban, amikoir egy új világ kialakulását látjuk magunk előtt. Ezekben óhajtottam pártunk kritikáját elmondani a kultusztárca működéséről. Az úi világ olyan lesz, amilyennek a magyar kultúra ezt az új világot kiharcolja. A költségvetést pártállásomra való tekintettel nem fogadom el. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüle r "' Spák Iván jegyző: vitéz Makray Lajos! Elnök: vitéz Makray Lajos képviselő urat illeti a szó. vitéz Makray Lajos: Igen t. Ház! Mindenben azonosítom magamat az imént beszélt Varga Béla igen t. képviselőtársammal, csak éppen a konklúzió tekintetében nem vagyok abban a helyzetben, hogy vele azonosítsam magamat, mert én saját meggyőződésemre, meg pártállásomra való tekintettel is a költségvetést igenis elfogadom. Sőt nagy örömmel látom, hogy a kormányzat ilyen bőségesen dotálta ezt a tárcát, a honvédelmi tárca mellett talán a legbőségesebben, ami egészen természetes, mert hiszen ez a két tárca ikertárca, mint azt az előttem szólott szónokok is megemlítették: tulajdonképpen ez is honvédelmi és nemzetvédelmi tárca. A miniszter úr igen magas vártán őrzője és istápolóba a legnagyobb magyar értéknek, a legnagyobb magyar kincsnek, a leeüatalmasahb '?s a leghatásosabb történelmi erőnek, a magyar^ léleknek és ennek a léleknevelésnek, nemesítésnek és tökéletesítésnek az ellenőrzője és irányítója. A lélek a magyar életben döntő jelentőségű tényező. A lélek ugyanúgy, mint az egyéni életben, az életnek a forrása és meghatározója a ikÖz^sésri életben. « magyar életben, a magyar történelmi életben is, ennek a magyar életnek forrása és a magyar sorsnak és a történelemnek determinánsa. Amilyen a lélek, olyan a mapyar élet és a masryar történelem is. Ha emelkedett, tisztult, erőteljesen egészséges a magyar lélek, akkor emelkedett, tisztult, egészségre« és erőteljes a maervar élet és a magvar történelem is; ha hanyatló. T-nnilott. erőtlen a magyar lélek, akkor hanyatló, romlott a