Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. magyar élet is és kiverődnek rajta a betegség jegyei. Ha én egy grafikont rajzolnék a magyar történelemről, akkor két vonal futna szorosan és párhuzamosan egymás mellett, az egyik követné a másik hajlásait, magasbatörését, mélységbe szakadását. Az egyik volna a magyar lélek vonala, a másik volna a magyar történelemnek és a magyar életnek a vonaía. Gondolkodó és tépelődő magyar lelkem előtt sokszor felrémlik, talán azt mondhatnám, felsötétlik a magyar sorsnak, a magyar történelemnek ez a szerves, egységes, összefüggő és átfogó képe, azt mondhatnám: a magyar tragédia, vagy a magyar tragikum. Mert mindazt az erőt, amit más nemzetek a maguk kultúrájának fejlesztésére vagy hatalmi pozíciójuk megalapozására, vagy biztosítására tudtak fordítani, mindezt az erőt a magyarság egyetlenegy feltétlen és nagy szükségességre volt kénytelen tömöríteni és ez az, hogy biztnisítsa saját puszta életét. Ez a magyarság irtózatos krízisekben, szörnyű erőknek ütközései és morzsolásai között — hiszen őrlődött Nyugat és Kelet, török és német-római császárság, germán és szláv erők között — kénytelen volt harcolni, küzdeni körömszakpidtáig, hogy megvédie a maga életét és létét. És mi megmaradtunk, mi itt vagyunk és álljuk most is a mi történelmi feladatunkat. Ez a magyarságnak leghatalmasabb történelmi tette. És ha keresem ennek a nagy történelmi teljesítménynek PZ_ okait, a magyarázatát, a titkát a történelmi mélységekben, akkor rá kell jönnöm a történelem logikájával, hogy a magyarság megmaradásának oka, a magyarság fennmaradásának ez a történelmi ereje a magyar lélek volt és a magyar lélek mélyén feszülő hatalmas erők. Ha ez igazság, — aminthogy tényleg igazság — akkor mindenki elé egy hatalmas, egy nagyszerű és egy felséges feladat és hivatás áll és ez a feladat és hivatás az, hogy a maga ősérejében, a maga tisztaságában és a maga egészségében igyekezzünk megtartani a magyar lelket, igyekezzünk strukturálisan, szerkezetileg, r belsőleg megerősíteni, megedzeni, megizmosítani, megtömöríteni és megszilárdítani a magyar lelket. Ez a nagy feladat arra, aki a magyar kultúrának és a magyar nevelési politikának r a vezetője és őre, két nagy kötelességet ró éspedig azt a két nagy kötelességet, hogy a magyar nemzeti társadalmat magyar nemzeti szellemben és valláserkölcsi szellemben irányítsa, vezesse és nevelje. Ez a kettő voltaképpen korrelativ fogalom, összetartozik sszétbontbatatlanul és szervesen, mert akiben él az erkölcsnek ereje és szelleme, az természetszerűleg értékeli és kibontja magából az igazi magyar nemzeti szellemet. Viszont nem lehet abban tényleg igazán magyar nemzeti szelle'm, akinek lelkében nincsenek meg ezek az erkölcsi erők és akinek az életét nem járja át a keresztény erkölcsnek szelleme. A nemzeti szellem szerény vélelménvem' szerint sokkal többet jelent, mint a nemzeti érzés. Annál mélyebb, annál tartalmasabb és annál erőteljesebb valami. A nemzeti szellem jelent kötelességet, jelent kötelességtudást, jelent áldozatkészséget jelent eszményiséget. jelent önismeretet és pedig tárgyilagos könyörtelen és őszinte önismeretet, jelent igazságot és igazságosságot, jelenti a magyar eszméknek ,a, tiszteletét és alázatos szolgálatot, jelenti értékelését és nagyrabecsülését annak, amit ezer éven keresztül a magyar géniusz alkotott^ és teremtett a saját képére és hasonlatosságára. ülése 1941 november 11-én, kedden. 45 ami nagyszerűbb, mint más idegen nének géniuszának alkotása, ami egyedül a mienk és ami nincs meg maisnál. A nemizeti szellem mindemnek az összefoglalata. Ez a nemzeti szellem azonban homokra épül, ingatag, nincs ellenálló ereje és nincs benne fejlődési erő. ha nem épül a valláserkölcs szilárd fundamentumára (Úgy van! Ügy van!), és ez a nemzeti szellem életképtelen és ez a neunzeti szellem erőtlen és vérszegény, ha nem járja átt a valláserkölcsi érzésnek és szellemnek elevenítő, felfrissítő, tápláló és emelő ereje. A magyar történelemnek legnagyobb ereje a magyar lélek (Meskó Zoltán: Ügy van!), viszont a magyar léleknek leghatalmasabb ereje aœ erkölcs. Vallás és erkölcs, e kettő szintén szervesen összetartozik. Erkölcs nincs vallási alap nélkül, Erkölcs vallás nélkül nonszensz, olyan, mint a pohár vízben egy virágszál: nem életképes, mert nincs talaja, nincs gyökere, nincs, amivel felszívja a táplálékot, nincs, a/mdből felszívja az erőt. Kísérleteztek a laikus morállal, a vallástól elválasztott morállal. Nagyon jól ismerjük ennek a kísérletnek szégyenletes csődj -át és > ennek a kísérletnek igen szomorú eredményeit, Az erkölcs a szilárd alapja a társadalmi életnek. A köKÖsségi életnek, a társas életnek a regulátara a törvény, a törvénynek pedig az ereje és az alapja a jog és a jognak az, életeleme az erkölcs. A jog erkölcsi hatalom, az emberek életét rendező hatalom, de csak ott, ahol megvan az erkölcsi értékeknek a tisztelete.^ de csak ott. ahol megvan az egyéni felelősségérzés, az egyéni felelősségtudás és csak abban a társadalomban, amelynek nagyrésze etik,ad kultúrával rendelkezik. Az erkölcs a társadalmi egyensúlynak a biztosítéka, ez fogja össze egy egésziséges szintézisben az egyénnek elvitathatatlan és elkoboz hatatlan jogait és a közösségnek szintén természetszerűleg kijáró és az egyénnek a közösséggel szemben fennálló kötelességeit.^ Az erkölcsnek rendező ereje nélkül az egyén a maga személyiségét korlátlanul és felelőtlenül kiélné és a társadalom fölé emelkednék, ebből pedig egy szörnyű önzésben fogant desootizmus keletkeznék. De viszont, ha a közösség felszívná teljesen az egyént, a személyiséget, akkor az egész közösség rabszolgáknak társadalmává silányulna. Az egyensúlyt, az egészséges összekapcsolódást, amelyiknek aranyszabálya az, hogy a megkötöttségből annyi, amennyi szükséges, a szabadságból pedig annyi, amennyi lehetséges. Ezt az egyensúlyt, ezt az egészséges szintézist az erkölcs biztosítja, (Ügy van!) Igen t. Ház! Mostanában többször olvasok faji erkölcsökről, meg közösségi erkölcsökről. Kénytelen vagyok ezzel szemben megállapítani azt, hogy erkölcs csak egy van, az erkölcs egyetemes és általános, az Isten által meg állapított örök értékű és érvényű normája az emberi életnek és az emberi lélek megnyilatkozásának I?ÍS tevékenységének^ változatlan irányítója, mértéke és szabályozója. Egészen bizonyos, hogy ezeknek az erkölcsi törvényeknek és piarancsoknak betartása tudja egyesegyedül a fajt a maga tisztaságában, erejében és nemességében megtartani. Közösségi erkölcs — játék a szóval. Tulandonképen azoknak a törvényeknek, szabályok nak és parancsoknak összefoglalását jelenti, amelyeknek a keresztény etika, a mindenkire egyaránt vonatkozó felebaráti szeretet, a szociális szeretet gyűjtőfogalma alá helyez. De ez olyan régi, mint amilyen r»éigi a kereszténység. Ez nem a mai kornak a találmánya. Ennek az etikának a hősei ott éltek a legelső kereszté-