Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

5Ô8 Àz országgyűlés képviselőházának 221*. ülése 19 Ul november 25-én, kedden. humbug és szemfényvesztés az egész, amíg a tőke az övék. Nem is tartom a magyar jellemmel^ valami nagyon egybeillőnek, hogy idegen tőkének látszólag én legyek az exponense és én dirigáljak ott. Tessék megváltani azt a tőkét, mondjuk járadékpapír formájában, olcsó kamatozással, hosszú lejáratra, de ez már mellékes, a lényeges az, hogy ezt mindenesetre meg kell oldani. A másik dolog a cenzúra kérdése. Itt felvetem azt a kérdést, amelyet a boldogult miniszterelnök úr akart megoldani, hogy a cenzúrának a szerkesztők csak azokat a cikkeket küldjék be, amelyeket ők aggályosaknak tartanak, mert ha a lapoknak a fejét, a sportot, a színházat, a hirdetéseket külöin cenzúra alá vetjük, ez annyira ellene mond az egész lap szerkesztésének, hogy így lehetetlen ma rendes lapot kiállítani. Nagyon kérem az igen t. államtitkár urat, hogy ezekkel a kérdésekkel is legyen szíves foglalkozni. Egyébként a költségvetést nem fogadom el. Elnök: A házszabályok 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a vitát bezárom. Zsindely Ferenc állam tikár tir kíván szólni. Zsindely Ferene államtitkár: T. Képviselő ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jó érzéssel és magyar büszkeséggel hallottam a nemzeti szolidaritásnak azoknak a megnyilatkozásait, amelyekkel a Ház tagjai pártkülönbségre való tekintet nélkül a miniszterelnök úr nagyjelentőségű külföldi utazását fogadták. Éppen ez a megtértés és annak hangsúlyozása, hogy országos nagy kérdésekben a Ház pártkülönbség nélkül áll a miniszterelnök háta mögött, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) teszi számomra könynyűvé annak a kérésemnek megindokolását. hogy a páriáimén ti szokásnak amúgy is megfelelően a képviselőház szíveskedjék a politikai bírálatot az appropriáció kapcsán a miniszterelnök úr jelenlétében mondani el, s amennyiben a képviselőtársaim most mondották volna már el a költségvetési vita folyamán, szíveskedjenek az errevaló válaszkéréssel megvárni a miniszterelnök úr visszatértét, aki az appropriáció kapcsán erre válaszolni fog. Én a magam részéről a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban csak a költségvetésre vonatkozóan szakszerűen elhangzott felszólalásokra kívánok válaszolni, kivéve itt is azokat a felszólalásokat, amelyek a közellátási kérdésekkel foglalkoztak, mert azokkal a közellátásügyi miniszter úr a holnapi nap folyamán a vita elhangzása után fog válaszolni. Én sem illetékesnek nem tartom magamat az ezekre a kérdésekre való válaszadásra, sem pedig célszerűnek nem tartanám, hogy itt ezekre előre válaszadás történjék. •',•'; Az idő ökonómia szempontjából iparkodni fogok — amennyire lehetséges — az egyes képviselő urak beszédeit csoportosítani, hogy ne kelljen minduntalan visszatérni egyik vagy másik témára. vitéz Jaross Andor igen t. képviselőtársam foglalkozott a kormány sajtópolitikájával és természetes dolog, hogy a sajtópolitikával kapcsolatban különféle politikai pártállások szerint különfélék lehetnek a nézetek. De azt hiszem, hogy az igen t. képviselő úr is igazat fog nekem adni abban a tekintetben, hogy a sajtópolitika helyességét vagy helytelenségét nem lehet tisztán, nem akarom mondani, rőffel, de — felszólalásoknak soronkint mért közlésével sem megítélni. Nagyon fontos, hogy milyen példányszámban jelennek meg és milyen olvasottságnak örvendenek azok a sajtóorgánumok, ahol a cikkek megjelennek, mert el tudok képzelni sokkal több sort egy lapnál, amelynek mégis kevés a jelentősége. Azt hiszem, hogy a most említett esetben éppen erről van szó. A cenzúra, amelyről a képviselő úr másodsorban beszélt,, szinte valamennyi felszólaláson keresztül folytonosan ismétlődik és olyan téma, amelyről újat mondani a legjobb akarat mellett sem tudok. (Derültség,) Ez a cenzúra nem jó, ezzel tisztában vagyunk, iparkodunk, ha nemi is jóvá tenni, mert ennek a küzdelemnek reménytelenségével eleve tisztában vagyunk, hanem a hibákat csökkenteni és kevésbbé roszszá tenni. Ez, azt hiszem, a maximum, amit el lehet érni. A cenzúrára azonban szükség van, mert egy rossz cenzúra is jobb, mint ha egyáltalában nem volna cenzúra. Nincsen állam, amely a mai viszonyok között megengedhetné magának azt az Öngyilkos fényűzést, hogy a cenzúráról bármilyen hangzatos jelszavak alapján lemondana. És ha itt kifogásként elhangzik, hogy a magyar cenzúra kénytelen szigorúbban működni és gyakrabban beavatkozni, mint egyes más államok cenzúrája, akkor igen kérem annak a körülménynek szíves figyelembevételét is, hogy ott, ahol kevésbbé kénytelen beavatkozni, ott az újságíró rend és az egyes újságok maguk is képesek kialakítani olyan egységes felfogást, amely a kormány beavatkozása nélkül is szem előtt tartja az ország érdekeit. (Baky László: Ott nincsenek zsidó lapok!) Természetesen nagyon könnyű volna az egyik felszólalásnak a másikkal való szembeállítása révén beigazolni azt, hogy a (kormány mégse jár olyan rossz úton a cenzúra gyakorlásában. Elismerem azt, hogy ezerféle szempontból kap a cenzúra utasítást, elismerem, hogy a cenzúra gyakorlását személy szerint igen sok ember végzi, s ennek folytán olyan egység, mintha ezt egy személy végezné, nem alakulhat ki, azonban az utasítások kiadása annyira még sem megy, hogy — miként Árvay képviselőtársam említette — a cenzor azzal az indokolással tagadhatná meg az erdélyi nyeremény kölcsönre vonatkozó felhívás közzétételét, hogy ő a sok utasítás folytán nem ismeri a helyzetet. Ez a cenzor sajinosan tévedett, amit emberileg megértek ugyan, de még sem fogadoan el azt a magyarázatot, hogy az erdélyi nyereménykölcsönre vonatkozó felhívást a lapból azon a címen húzza ki, hogy a sok utasítás között nem tudja, merre menjen. Vannak egyéni tévedések, ezek a tárgyból folynak. (Meskó Zoltán: Azt a çemzort ki kell sorsolni! — Derültség. — Reményi-Schneiler Lajos pénzügyminiszter: Főnyereménynek? — Elénk derültség.) Elnök: Meskó képviselő úr már el méltóztatott beszédét mondani. Zsindely Ferenc államtitkár; A lényeg az, hogy a cenzúra nem jó, nem kifogástalan, hanem tűrhető működése is olyan nagy feladat, hogy eminek érdekében minden oldalon bizonyos jóindulatot, elnézést vagyok kénytelen kérni. Ezt a jóindulatot kénytelen vagyok követeli önmagamtól is, akit szintén^ nagyon sokszor bosszantanak különféle, semmiféle magyarázattal kellőkép meg nem indokolható cenzori ténykedések. Azonban emberek var gyünk. (Maróthy Károly; Mit tegyünk mi, ha az államtitkár úr sem bír velük!) A miniszterelnök úr, gondolom, a bizottsági tárgyalások folyamán rámutatott arra, hogy bizonyos mértékig kölcsönös pandúr-zsiványjogi játékról is van szó a sajtó és a cenzúra közt, Ha az ember venné magának a fáradtságot és nem látná