Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának Mh eleve céltalannak ezt a szalmacséplést, akkor össze lehetne kötni ugyanolyan csokrot azokból a — nem akarom mondani — túlkapásokból, de mindenesetre nem jóhiszemű kísérletekből, amelyek a sajtó részéről történtek. (Maróthy Károly: Egy az ezerhez.) Ami a fakultatív cenzúrát illeti, a kormány ennek megvalósításán állandóan töpreng. Saját számára ezzel alkalmasint kényelmesebb helyzetet teremtene a mainál, de nem a lapok számára, mert ez feltétlenül felelevenítené a folytonos lapbetiltások rendszerét. Meg vagyok róla győződve, ha a kormány ma megvalósítaná a fakultatív cenzúrát, akkor a legközelebbi interpellációs napon már az ezzel a rendszerrel szorosan összefüggő lapbetiltások nyomán legalább is olyan nagy lenne a felháborodás, mint a mai rendszer mellett. (Maróthy Károly: Mozireklámok miatt betiltanák a lapot!) Elnök: Maróthy képviselő úrnak nincs joga kérdéseket feltenni. (Maróthy Károly: Tisztázni kell a dolgokat!) Zsindely Ferenc államtitkár: Ha megengedi az igen t. képviselő úr, ezekrie a kérdésekre most nem térek ki. Az egész cenzúra ügynek és az ezzel kapcsolatos visszaélési lehetőségeknek is irtózatos irodalma van. Ezt lehet többé-kevésbé felháborodott kézlengyintéssel fogadni, de ezek meg vannak. (Maróthy Károly: Mi választ kérünk!) Én, aki nem felháborodni akarok, hanem a t. Ház előtt lehetőleg tárgyilagos őszinteséggel feltárni a helyzetet, nem mondhatok egyebet, mint amit mondtam. Ez rendkívül komplikált dolog. Hiszen már volt fakultatív cenzúra is. Azt is megértem, megértem a mostani rendszer ellen elhangzott panaszokat is. Az ember hajlandó az egyik rendszer életben lépte során elfelejteni azokat a kellemetlenségeket, amelyekkel a múlt járt és azt kívánja vissza. Nem hiszem azonban, hogy e kívánalmak folytán célszerű lenne a rendszernek folytonos váltogatása, pusztán -azért, mert az ember feledékeny és az előbbi rendszer kellemetlen következményeit momentán nem érzi a bőrén olyan élénken, mint a fennállóét. Azt hiszem a cenzúrával kapcsolatban több mondani valóm nincs. Ha lett volna olyan kérdés, amely hirtelen nem jut eszembe, arra később leszek bátor visszatérni. A másik nagy kérdés, amely a vitát uralta és amelyet Jaross Andor t. képviselőtársam is beszédében behatóan taglalt, a nemzetiségi kérdés. Ezzel kapcsolatban Maróthy Károly t. képviselőtársam egy meglehetősen önkényesen összeállított számszerű statisztika alapján azt a felszólítást intézte hozzám, hogy a tények, adatok alapján adjak neki választ, amit természetesen felszólítás nélkül is iparkodnék megtenni. Nevezetesen a képviselő úr azt mondta, hogy a miniszterelnöki költségvetésnek azok a tételei, amelyek a kormány diszkrecionális kiadásait teszik lehetővé, feltűnő mértékben emelkedtek, azoknál pedig, amelyek a nemzet általános érdekét szolgálják, — körülbelül azt hiszem, így méltóztatott magát kifejezni — azoknál nemcsak hogy emelkedés nem tapasztalható, hanem egyes esetekben visszafejlesztés történt. Ezt a költségvetésben feltüntetett helyzetet iparkodom szerény képességem szerint ténybeli adatok alapján megvilágítani. Először a diszkrecionális kiadásokra térnék ki. Azt hogy a hírverés terén határozott mulasztás terhel bennünket a múltra vonatkozólag, a Ház minden oldalán, azokból a padokból is, amelyekben az igen t, képviselő úr ül, számosan és gyakran elismerték. így is, ülése 19 hí 'november 25-én, kedden. 58Ô van. (Maróthy Károly: A külpolitikai tekintetében igen!) Én nem osztozom abban a nézetben, amelyet megint azokból a padokból szokás hangoztatni, ahol képviselőtársam ül, hogy manapság a külpolitika belpolitikát jelent. Én ezt a tételt így nem írom alá, szemben — mondom — azzal a felfogással, amelyet onnan nagyon gyakran hallok. De itt ebben az esetben, amelyről beszélünk, amely egyrészt a miniszterelnöki sajtóiroda költségeit, másrészt a tájékoztató iroda és az úgynevezett belföldi propaganda kérdését illeti, kénytelen vagyok igazat adni annak a felfogásnak, mert hiszen ez alatt a rovat alatt a nemzetpolitikai szolgálat költségei nyernek elszámolást és még nem hallottam senkitől, az igen t. Ház tagjai közül sem, de általában sem azt a vádat, hogy a nemzetpolitikai szolgálat pártpolitikai szempontokat tartana szem előtt. {Egy hang jobbfelől: Ellenkezőleg!) Ellenkezőleg. Ha ilyen kilengés volna valahol, azt a kormány haladéktalanul megszüntetné. De örömmel állapítom, meg, hogy különösen a bizottsági vita folyamán a nemzetpolitikai szolgálat csak elismerésben részesült (Reibel Mihály: Ügy is van!) és ez a «vád senki részéről el nem hangzott. Itt tehát azt kell mondanom, hogy ez a szolgálat igazán külpolitikai jelentőségű, ha közvetlenül belpolitikai célokat szolgál is. De ez volna azért is, mert — amint tudni méltóztatik — háborúban vagyunk és ennek a háborúnak a kimenetelére egyáltalában nem közömbös az, hogy az ország közvéleménye helyesen vagy helytelenül van-e tájékoztatva arról, amit az államhatalom és a kormány művel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Szóval azt hiszem, hogy azt a hiányt, amely a múltban a tájékoztatás hiányossága terén fennállott, pótolni kellett. (Maróthy Károly: Ezt áttették a külügybe!) Elnök: Kiérem Maróthy képviselő urat, (Zaj. — Maróthy Károly: így van!) ne méltóztassék közbeszólni. Kérem, méltóztassék az államtitkár úr válaszát nyugodtan meghallgatni. (Maróthy Károly: A belügyben nincsen tájékoztatás.) Zsindely Ferenc államtitkár: Igen nehézzé válik a válaszadás, ha a külügyi vita, a bizottsági vita és a miniszterelnökségi tárca bizottságai vitája után, ahol mindezeket részletesen letárgyaltuk, most mint egy ismétlőiskolában, {Derültség.) újra elő kell adnom a költségvetésnek azokat a tételeit, amelyeket ott mind taglaltunk. A képviselő úr is tisztában lehetne azzal, hogy csak az a külföldi tájékoztató iroda került át célszerűségi okokból a miniszterelnökségről a külügyminisztériumba, amelynek célja, mint a' neve is mutatj külföldnek megfelelő tájékoztatása az itthoni helyzetről, nem pedig a belföld tájékoztatása mindazokról, amik történtek. Szóval — ismét visszatérve beszédfonalamhoz — azt hiszem, hogy ezeknek a mulasztásoknak részbeni pótlására feltétlenül szükség volt, Nézetem az, hogy ha a pénzügyi helyzet megengedte volna, sokkal magasabb Összegű felemelés lett volna erre szükséges. {Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Abban a kellemes helyzetben vagyok Maróthy igen t. képviselő úrral szemben, hogy a vele pártszövetségben lévő Oláh György igen i. képviselőtársam ... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs pártszövetség! — Maróthy Károly: Amit erre épít az államtitkár úr, az rossz! — Zaj. — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Melléje talált.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak min-