Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
Az országgyűlés képviselőházának êê£. Mihály: Meskót a bizottságba!) Nekem azokban a magyar vonatkozású darabokban ne kutyás, pirosra festett, kirúzsozott dámákat mutassanak, hanem többgyermekes családanyákat 1 Minél több gyermek mozogjon azon a képen, hogy mindenki lássa, hogy családvédelmi ügyet szolgálunk, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Élénk helyeslés.) wem pedig a családtalan, gyermektelen jóvonalú dámák glorifikálását tűztük ki célul. (Derültség. — Taps a jobboldalon és a középen.) Az államtitkár úrhoa is lenne egy kérésein. Ne haragudjék, hogy utoljára nála kötöttem ki. (Derültség jobbfelöl.) Megpróbálkoztam a kultuszminiszter úrnál a folyosón, aki azt mondta: »Zoltán, igazad van.« (Derültség.) Megpróbálkoztam a többi minisater uraknál, így a belügyminiszter úrnál is. ö is azt mondta, hogy igazam van. (Egy hang jobbfelöl: Nem mondta, hogy »Zoltán« 0 ? — Derüli ségj Nekem mindig igazam van, de az eredményt nem látom. Itt vannak a mozinevek- En ma már nem kérek mást, csak ezeknek a megmagyarosítását. Mussolini egyetlen tollvonással eltüntette az idegen cégtáblákat. Amikor a szerb megszállás alatt kinéztem a börtön ablakán, nem láttam magyar cégtáblát, mert azokat 24 óra alatt eltüntették és szerb feliratokkal pótolták. Itt nem is kell ilyen radikális, ilyen erőteljes intézkedés. Ismerjük mi a mi üzletes embereinket! Ha azok csak annyit sejtenek, hogy az a Meskó Zoltán ma, amikor magyar mozinevekről beszélt, az államtitkár tudtával mondta ezt, egy-kettőre kint lesanek a magyar elnevezésű táblák. (Derültség ) En ma megelégszem anynyival, jelentse ki az államtitkár úr, ihogy igenis szükségesnek tartja magyar szempontból, a főváros magyarrá tétele szempontjából a Savoy, a Eoyal Apolló, az Atrium és a hasonló mozielnevezések eltüntetését. (Éljenzés és taps.) Tessék magyar neveket adni, ez a legkevesebb. Arat lehet talán mondani erre: háborúban élünk, hogy lehet ilyen kis dologgal jönni. Azt mondom erre: nem kis dolog ez, ez a magyar nevelés és a magyar műveltség egyik rendkívül fontos kérdése. (Baky László: Igaza van!) A másik kérdés — talán megérem ennek megvalósulását — a történelmi nevek fokozottaib védelme és megbecsülése. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Ezen a vonalon is megkezdtük a harcot, hogy a történelmi neveket, mint például a Hunyadi nevet, ne használják fel keserűvíz és nem tudom, milyen reklámra. (Helyeslés. —Elnök csenget.) A kormány beterjesztette már ara erre vonatkozó törvényjavaslatot. Nagyon helyesen tette. Megvárom türelemmel, ha a jó Isten megsegít, mi lesz ennek a sorsa, de ha lehetne, még ma szeretnék néhány kedvező szót (hallani ebben a kérdésben, mert akkor bizonyára meghallanák az érdekeltek is. T. Ház! Itt van a zsidókérdés. Annakidején, 25 évvel ezelőtt, amikor beléptem ebbe a képviselőházba — négy-öt képviselőtársam van itt abból az időből — avval a szóval léptem be, hogy zsidó. Amikor megkérdezték tőlem, többek között Vázsonyi Vilmos, hogy micsoda hang ez, azt mondottam, ez a lövészárok hangja. Azóta is ezt a politikát csinálom, ezt a becsületes fajvédő politikát, minden szadizmustól mentesen. Belőlem sohasem a gyűlölet beszélt, bennem mindig a fajtám iránti szeretet nyilatkozott meg. Most is azt mondom, — ismétlem nem a szadizmusból, — hogy amig a üiese Í9li november 25-én, kedden, 50? zsidókérdés nincs megoldva megfelelő formában úgy, hogy; őket egy európai rendezés keretén beiúi országhoz, és nazához juttatjuk, aüdig bizony csak kompnomis szumos alapon lelhet ezt a .kérdést megoldani, (i eitciaitásoft a szeisobaloldaíon: Hettóba!) Véglegesen csak európai rendezés keretén, belül lehet ezt a kérdést megoldaná. Ha zsidó lennék, örülnék ennek & megoldásnak. Gondoljuk el mélyen t. Képviselőház, hogy ha mi magyarok, akik tizenegy vagy tizenkét millióan vagyunk ebben az országban, a világban szanaszét szórva lennénk Afrikától Kamcsatkáig, a Jeges-tengertől lefelé és, felfelé minden irányban és nekünk iazt mondaná valaki, hogy magyaroknak hazát akarok szerezni, hogy ma kóboroljanak az egész világon, nem. örülnénk-e mi magyarok valamennyien, hogy hazához jutunk? Miért ne szerezzük meg ezt az örömet nekik is? (Derültség, — ügy hang a szélsőbaloldalon: Kit csapnak be akkori? — Ilovszky János: Egymást!) Mélyen t. Képviselőház! Kn ezt a kérdést függetlenül megoldanám. Ebben különbözők esetleg' egyik-másik képviselőtársam felfogásától. Én nem külföldi beavatkozástól, külföldi óhajtól és a háború kimenetelétől teszem függővé e kérdés megoldását. Azért sürgettem most a végleges megoldást, mert akár így, akár úgy, — amint ők mondják so oder so, — de ezt a kérdést idejekorán már most kell megoldani. (Helyeslés.) Most van itt a legkedvezőbb alkalom. Gondoljunk arra, hogy mi ezt a kérdést egyszer már meg akartuk oldani. Mi kezdtük meg az erre irányuló mozgalmat. Amikor Németországban egy félig szociáldemokrata, félig komunista zsidó uralom volt. akkor mi ébredő fajvédők, — és az egész 1920-as nemzetgyűlés is ezen az állásponton állt — hogy úgy fejezzem ki magam: egy magyar szabadságharcot indítottunk a nemzet lelkének megtisztítása érdekében mind gazdasági mind művelődési téren, de magunkra maradtunk. Jött az a bizonyos bojkott, a körülzárás; sem sónk, sem semmink nem volt, nem tudtunk megfelelő erőt kifejteni, nem tudtunk a nemzet akaratának érvényt szerezni. Most kedvezőbb légkör van ennek a kérdésnek megoldására, tessék tehát azt gyorsan megoldani. Jöjjön/ a miniszterelnök úr azzal a harmadik zsidótörvénnyel, mondom, nem a szadizmus jegyében, mert arra nem gondolok, hogy a zsidó rikkancsnak holnap ne legyen szabad újságot árusítania. Örüljön inkább, hogy a zsidót befogtuk keresztény, antiszemita lapok árusítására. Másutt kell ezt a kérdést megfogni. Ha a zsidó nehéz munkát akar végezni, azt végezhesse éppen úgy, mint a keresztény addig, amig ez a kérdés Európaszert© nem nyer megoldást. Mondom, ezt a kérdést véglegesen el kell intézni. (Helyeslés!) Bujkálóknak, strómanoknak mondják ezeket, bár azt is mondják róluk, hogy »Arisztidek«, de nincs igazuk, mert ezek Arisztotelészek, ezek bölcsek voltak, bölcsebbek, mint mi, mert gondoskodtak magukról. Mi kiabáltunk, követeltük a zsidó kereskedelem kiirtását, illetőleg kereszténnyé tételét és sajátságos játéka a véletlennek: akik a legjobban támadtak, akik a legjobban nevettek rajtunk a múltban, azok gyönyörűen elhelyezkedtek a jelenben. (Zaj. — Derültség.) Amikor ennek a törvénynek mielőbbi behozatalát kérem, egyúttal kérem, hogy végleges helyzetet teremtsünk. Nem elég csak állásokból eltávolítani a vezetőket, magát a tőkét is nemzetivé és kereszténnyé kell tenni. (Úgy van! Úgy van! —- Taps a középen.) Addig
