Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

586 Az országgyűlés képviselőházának 2í viselőkből fel lehetne állítani ezt a minisztériumot, nem kerülne tehát az országnak különösebb költségébe s így egy erőteljes kézben, intézményesen történnék az országban a hatalmas hírverés. Ezt nélkülözi ma mindenki úgy a belföldön, mint a külföldön. Mélyen t. Képviselőház! Itt van a sajtó kérdése. Nagy elégtétel nekem az eddigi és a következő laprevízió, vagy hogy szóvátették a zsidó újságírók létszámát. Ma már azonban a helyzet lényegesen megváltozott. Amikor én 1932-ben itt felszólaltam és szóvátettem a sajtó elzsidósodását, azt is elmondtam, hogy mi képviselők mondhatunk itt bármit, ha a zsidó sajtónak nem tetszik, akkor az ország egysze rűen nem vehet tudomást róla. Szinte pirult az arcom, amikor szóvátettem, hogy a képviselők úgyszólván kénytelenek voltak udvarolni a zsidó újságíróknak, hogy jó sajtót kapjanak, hogy 8—10—30 sort kapjanak g hogy láttam minisztereket, akiknek a gombjait az újságíró megfogta és ráncigálta, stb. (Derültség.) Be szedem közben ezt mondtam: uraim, ha nem hiszik el, hogy mennyi zsidó újságíró van Magyarországon, akkor tessék végignézni rajtuk, tessék megfordulni, — hirtelen magam is hátrafordultam — mire a zsidók lekapták a fejüket és úgy ültek, mint a hosszúnapon. (Derültség. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Vannak még most is!) Mi volt a lényege a zsidó sajtónak és a zsidó hírverésnek? Felmerült egy kérdés. Egy képviselő felvetett eigy kérdést, így került napirendre. Akkor feltették a zsidó szemüveget. Ha azt láttáik, hogy ez a kérdés a zsidóság érdekeit nem érinti, azt mondták: passiert, mehet. (Derültség.) Ha a zsidóság érdekeit szolgálta, akkor az egész sajtó úgy verte a dobot mellette, hogy szinte láttuk, ahogyan a kis zsidó gyermekek nagy államférfiakká nőnek. De ha valami a zsidó érdekek ellen volt, — mint teszem, amikor 1932-ben feltűztem a nyilaekeresztet — akkor az ember mindjárt nem volt szellemes, akkor azt mondották, nem normális, akkor félbolond volt, nem volt komoly, akkor a beszédét elhallgatták, meghamisították, vagy legfeljebb egy-két idétlen közbe szólást hoztak az egész beszédből. Csak nevetségesséféitel volt az egész, hogy az egyszerű emberek odakinn azt higyjék, hogy ez nem komoly dolog, pedig most a saját kárukon látják, hogy ez az antiszemita irányzat erősen komoly volt. Én megint csak igazolva vagyok, amikor azt mondom, hogy akkor is a zsidó ér deket védték, azért támadtak bennünket. Itt már volt egy laprevízió. Az akkori kormány elnök úr, — ha jól emlékszem, Imrédy miniszterelnök úr — alatt volt egy laprevizió. Nem tudom, hány ezer és ezer lapnak be kellett adni az adatait. Nagy rostálás, tiszteletreméltó munka volt, — elismerem — sok kicsi kiesett, megrostáltatott, könnyűnek találtatott^ és eltűnt, a nagy lapokhoz azonban nem nyúltak. Nagyon örülök, hogy most erről az oldalról hallatszik^ a nagy lapokkal szemben való bizonyos revízió szükségessége. Én csak őszinte utólagos elismerésemnek adok kifejezést a boldogult volt miniszterelnök úr, Teleki Pál emlékének, akit 25 év óta volt szerencsém ismerni. Beleláttam a lelkébe nem egyszer. Mondhatom, mély meggyőződésű, igazi fajvédő, nagy magyar volt (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) egész életén át, Szegedtől végig, amióta szerencsém volt ismerni, aki belenyíilt és komolyan nyúlt bele a kérdésbe. Elég h-a megemlítem, hogy az Athenaeumnak, Miklós Andor . ülése 19Ifi november 25-én, kedden. örökségének likvidálása és az egész tőkének kereszténnyé tétele az ő érdeme, (Ügy van! Ügy van!

ft a jobboldalon.) mert a kezdeményező, erőteljes lépést ő tette meg. Arra kérem most a t. kormányt, folytassa ezt a munkát, hogy az emberek megint úgy olvassák az újságokat, ahogyan a normális emberek szokták, sorról-sorra, nem pedig azt, ami a sorok között van belebújtatva. (Egy hang a szélsőbaloldalon: AZ

H Athenaeumnál is vannak még zsidók!) De a tőke teljesen keresztény, s ott is folyamatos felmondások és leépítések vannak. Nekem nem érdekem, hogy védjem őket, csak a tényeket szögezem le, és ami igazság ezen az oldalon, az igazság a másik oldalon is. (Helyeslés jobboldalon és a középen.) Elismerést érdemel Thuránszky László hűséges munkatársa is, (Élénk éljenzés és taps jobbfelől.) aki fajvédő meggondolásból és meggyőződésből ugyancsak erőteljesen megtette a magáét. Nem beszélek az államtitkár úrról, akit nem akarok most kiemelni, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) mert még a látszatát is kerülni akarom annak, hogy a kötelességteljesítő férfiakat még külön megdicsérjem. (Ilovszky János: Becsületes munkát végeztek!) T. Képviselőház! Ha ezek az említett nagyobb lapok, annakidején, a bemutatás után is megtarthatták jogosítványaikat, akkor tessék ezt az ellenőrzést revízió alá venni és ahol a uemzeti érdek veszélyben van, a kormány tartsa kötelességének kizárólag az egyetemes nemzeti érdek szolgálatát és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ma nem ismerek más propagandát, csak magyar propagandát. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés jobbfelől.) Nem ismerek más gondolatot, csak magyar gondolatot. (Ügy van! Ügy van!)

ßxi az eseményeket csak magyar szemüvegen át nézem és ha valami a magyar ügynek szolgál, akkor támogatom, ha pedig árt, akkor minden képességemmel, egész szerény tehetségemmel ellene vagyok. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nem nézek se jobbra, se balra és nem szoktam senkinek a rúdja elé szaladni. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr hatáskörébe tartoznék a mozik felett gyakorlandó felügyelet is. Megint előhozom azt, amit már annyiszor elismételtem, mert én ezt nem unom meg. (Derültség.) Én elhatároztam, hogy minden alkalommal szóvá teszem ezt a kérdést, imindaddig, amíg annak megvalósításra el nem érem. A mozidarabok megválogatásánál ne a tisztán pénzszempontok, ne az üzletszagú vállalkozás szabja meg, hogy milyen darabok legyenek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem tessék hazafias darabokat, a mi dicső történelmi multunkból, (Helyeslés a. jobboldalon.) szabadságharcainkból merített témákat választani, (Taps a jobboldalon és a középen.) hogy az az ember nemzeti érzését erősítse, hogy a néző, mint jobb magyar jöjjön :ki a moziból. Azt akarom, hogy a magyar ne legyen kénytelen »Stukák« és más darabok látásán lelkesedni és tiszteletreméltó idegen darabokból meríteni több magyar öntudatot. (Ügy van! Ügy van! Zajos helyeslés.) En minden egyes darabra vonatkozólag előzetes bemutatást követelnék meg. (Reibel Mihály: Meg van!) Meg van, de hogy^ úgy fejezzem ki magam — túl toleránsak, túl könynyen kezelik ezt a kérdést, másképpen letiltanák a darabok nagy részét. Ne engedjenek előadni más magyar darabot, mint olyant, amely a tiszta magyar gondolaton* épül fel. (Reibel