Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 22^. ülése 19Ul november 25-én, ked'den. 585 hogy ezeket a derék nemzetiségeket nyugtalanságban tartsák. T. Ház! Rövidlátó politika lenne részünkről, és mint magyar népképviselő, nem tudnám a lelkiismeretemmel összeegyeztetni, ha, nem térnék arra rá, amit a Bácskában a nyár folyamán is tapasztaltam. Ott bizony nekünk magyaroknak sok-sok panaszra van okunk. Sok-sok visszás helyzetet kellene szóvátennünk^ a Bácskával kapcsolatban s éppen a nagy ügy érdekében eltekintek ezeknek részletezésé tol, de óva intek mindenkit, hogy magához a hazához ne nyúljon itt senki. (Űay van! Ügy van!) m Mi szeretettel vártuk őket akkor, amikor bejöttek. Amikor mi a történelmi idők folyamán a nyugati műveltségért harcolva és vérezve, a kereszténységért vért áldoztunk, amikor soraink megritkultak, amikor fogytunk napról-napra, évről-évre, évszázadról-évszázadra, távol idegenből akkor jöttek be ide az idegenek, a külföldiek, akik itt kész otthonra s a legjobb földekre találtak. Ne feledjük el, hogy házakat építettünk nekik előre, a gazdasági felszerelés megvolt, az istállók jószággal tömve voltak stb. Mondom, mi akkor szeretettel fogadtuk őket, a szegényeket, akik mást nem tudtak hozni magukkal, mint ami rajtuk volt, mert ha lett volna nekik, akkor otthon maradtak volna. (Ügy van! Ügy van!) Mondom, szeretettel fogadtuk őket, tehát ezt a szeretetet, ezt a megértést és jóindulatot viszonozzák hasonló szeretettel, hasonló megértéssel és jóindulattal, különösen most, mert nem tartanám jellemes dolognak, ha most, a nehéz időkben, a magyarságot cserbenhagynák. (Ügy van! Ügy van!) Együtt véreztünk a magyar világháborúban és együtt vérzürik ma is az istentelen bolsevizmus ellen s amikor ma ismét patakokban folyik a'magyar és német vér, akkor vétkezik mindenki, aki fronton küzdők háta mögött éket akar verni a magyar és német barátság közé. (Ügy van! Ügy van!) Ha német vezérférfiú lennék, én bizony intézkedném, hogy nyilt szó hangozzék el azok felé. akik ezt a kérdést ma nem úgy fogják fel, ahogyan azt fel kell fogni. Emlékszem a nagy német tábornoknak, Göringnek a szavaira, aki azt mondotta, hogy ha itt nyugtalankodik valaki, küldjék ki nekem, majd én elintézem a baját odakinn. Így kell beszélniök és érezniök mindazoknak, akik komolyan ennek a barátságnak alapján állanak és akik nem akarnak tápot adni olyanoknak, akik szívesen látnák itt a széthúzást, mert távoli céljaik megvalósítását közelebb látják. Ezzel a kérdéssel bővebben nem is akarok foglalkozni. T. Ház! Szóvátehetném még a cenzúra bizonyos egyoldalúságát. Őszintén megmondom, hogy a mi lapjainkat erősebben cenzúrázzák, mint az idegenny elvű eket. Tapasztaltam magam, tapasztalták más hírlapíró- és szerkesztőtársaim is ezt s az igen t. államtitkár úr mindenről meggyőződhetik. A támadást vissza szokták verni, aki támad, annak el kell készülve lennie arra, hogy viszont'támadásban részesül. De

1 amikor az egyik támad, a másiknak meg hallgatnia kell. akkor nagyon könnyű ez a támadás. Egyáltalán egyik oldalon se történjék támadás, mert nem azokat az időket éljük, amikor egymást támadni kell, hanem a nagy sorsközösségben való élés arra kötelez bennünket, hogy kéz a kézben — mint kint a fronton Schulter an Scuhlter — egymás mellett ki kell tartanunk a végleges győzelem érdekében. Aki ezt nem érti meg, az menjen ki ebből az országból, annak itt nincs keresnivalója. (Úgy van! Ügy van!) Az igen t. miniszterelnök úr múltkori felszólalásomat, amikor én a külföldi magyacrok visszavándorlásáról beszéltem és ennek elősegítésére egy szerv felállítását javasoltam, talán félreértette. En nem úgy képzeltem, — beszédemben mondtam is, hogy ez nincs szándékomban, mert nem vagyok az állások szaporításának a híve, nem vagyok a külön bizottságok és a nem tudom milyen feladatok felállításának a híve, stb. — de fontosnak tartanám, hogy ezt a kérdést valahogy szervezettebben kézben lehessen tartani. A külföldi magyarok számontartása, rendkívül fontos kérdés. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a külföldi követségek gondoskodnak erről. A múltban is voltak követségeink, de nem nagyon gondoskodtak erről. A Magyarok Világszövetsége is feladatául tűzte ki, hogy a külföldi magyarokat nyilvántartja. Én messzebb mennék. Kérdem a miniszterelnököt helyettesítő^ igen t. ' államtitkár úrtól, vájjon a külföldi követségek utasítva vannak-e arra, hogy nyilvántartsanak minden magyart s nyilvántartsák minden egyes magyarról, hol lakik, mi a foglalkozása, miből él, van-e kedve és szándéka hazatérni. Ezt követségeink megcsinálhatnák s akkor, ha nem is pontosan. — a németek minden egyes emberükről tudnák, hogy hol van — de számszerűleg, legalább ezrekben meg tudnók mondani, hogy hány magyar él Braziliában, hány ousztult el ott az őserdőkben, hány dolgozik Kanadában és hány van New-York különböző gyáraiban. T. Ház! A Magyarok Világszövetsége tiszteletreméltó szövetség, de nem az, amit én gondolok. Tessék egy állami szervet alkotni a meglévő tisztviselőkből, mind a miniszterelnökség, mindi a külügyminisztérium rendelkezésére állhat erre a célra. Ez nem lehet nekünk mellékes kérdésünk. Ha más nagy nemzetek a, világháborút felhasználták arra, hogy a háború közepette a telepítést gyors tempóban végrehajtsák, akkor egy ilyen kisebb létszámú nemzetnek kétszeresen kötelessége minden magyarról gondoskodni. A másik dolog, amit, úgy látszik, szintén félreértett a miniszterelnök úr beszédemben, az, hogy a hírverés, a propaganda egyesítendő. Azt mondtam: nagyon tiszteletreméltó propaganda folyik a mélyen t. közélelmezési miniszter űr részéről. Olvasom, hogy aki árut rejteget, az hazaáruló, az árdrágítót pedig fel kell inteni. A másik miniszter úr is megcsinálja a maga hírverését, a harmadik is. Ezt tehát egyesíteni kellene akár a miniszterelnökség egyik ügyosztályában, a harmadik ügyosztályiban, akár a többi minisztériumok megfelelő szakembereinek bevonásával, az egész összevonásával, s akkor lenne egy hatalmas hírverő szervezet, amely az országot befelé felvilágosítaná és a külföldön is meerteunéa megfelelő propagandát, az ország mibenlétét és politise ái íf-nie elmagyarázná. Megdöbbenéssel hallottam, hogy egyetlen egy magyar újságíró van kint Berlinben. El sem akarom hinni. Lehet, hogy ísy van, lehet, hogy nincs. Mindenesetre, ha több van, akkor is kevés. A legsürgősebb intézkedést kérek ezen a téren. Látjuk, hoírv a háborús országok valamennyiében működik egy ilyen propagandaminisztérium, még ott is. ahol a múltban nem volt. Én a legszívesebben egy propagandaminisztériumot látnék. A meglévő tiszt82*