Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 2U. ülése 19U november 25-én, kedden. rok egyebet, minthogy megőrizzétek becsületeteket es hűségteket az új haza iránt. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem lehet túrni, hogy itt meg akarják akadályozni azt, hogy a német nép a magyar néppel olvan jobaratságban és egyetértésben éljen, mint amilyen barátságban és egyetértésben él a Reich a magyar állammal. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem akarják megengedni ezt és átkot szórnak arra az egyénre, aki a magyarral jóbarátságban és jegyyerbarátságban akar élni, mint amilyenben Hitler és Horthy élnek. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez súlyos probléma, de meg kell oldani ezt a problémát. Nem lehet megengedni, hogy amikor a nemzet olyan súlyos órákat él át, akkor itt ilyen veszekedések töltsék be az egész életteret, amelyek a többi kisebbségnek is csalogató étkül szolgálhatnak ahhoz, hogv majd ők is erre az útra térjenek rá. Ez a magyar medence, ez a magyar élettár megszabja minden itt élő kisebbségnek — vagy helyesebben mondva nemzetiségnek, mert én kisebbséget nem ismerek — a maga életfeladtát és életcélját. Éppen ezért nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy amilyen határozottan válaszolt a külügyi kérdésekben, éppen olyan határozottan válaszoljon majd ebben a kérdésben is. Oszlassa el azt a tévhitet, amelyet a suttogó propaganda szeretne velünk elhitetni, (Meskó Zoltán: És a suttogó propagandát?) hogy a Bácska sohasem lesz Magyarországé és mág ma sem Magyarországé. Oszlassa el ezt a suttogó propagandát határozott fellépéssel; s ezt a fellépést a Reich is akceptálja, hogy egyszer már vége legyen ennek a kútmérgezésnek s erős és tántoríthatatlan fegyverbarátság legyen itt Németország és Magyarország között. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) A Bácskával kapcsolatban még néhány probléma volna, amely sürgős megoldásra vár. Az egyik az, h'Ogy most vonultak be fegyveres szolgálatra a bácskai német fiúk, akik az elmúlt 22 évben nem tanultak magyarul, idegen világban nevelődtek pis most, amikor bevonultak, egy szót sem tudtak magyarul. Ezzel kapcsolatban azt kérem, hogy ezeknek a kiképzésére rendeljenek ki német altiszteket. Nem kívánnak sokat, csak annyit, magyarázzák meg nekik azt, hogy raj az jobbra át, balra át. (vitéz Hertelendy Miklós: Ez mindig megvolt!) Z'Oimbor városában például egyetlen egy németül tudó altiszt sincs. (Meskó Zoltán: Majd kiküldenek!) Mivel a fiúk nem értik meg a ve zényszót, a legnagyobb durvaságnak vannak kitéve. Nekünk mindent el kell kerülnünk, ami elmérgesítené a helyzetet és mindent meg kell tennünk, amit megtehetünk. (Zaj a jobbolda Ion.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reibel Mihály: A másik dolog pedig az, hogy a Bácskában még mindig nem működik a telekkönyv intézménye, márpedig idestova jó féléve annak, hogy megszűnt ott a vagyonszerzés lehetősége, a vagyonváltozások feljegyzése. Ez is roppant sürgős kérdés és ennek rendezésével is mutassuk meg, hogy" itt min den rendesen megy? hogy hagyjanak fel az emberek az ábrándokkal és legyenek boldogok, hogy a magyar édesanya megint kebléreszorítja őket. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Mélyen t. Ház! Nem akarom tovább feszegetni ezt a kérdést; azt hiszem, mindenki megértett és mindenki megsértette azt is, hogy az a németség, amely itt a magyarsággal együtt felnevelkedett, csekély kivétellel még ma is hű ehhez a magyar földhöz. Ha anyanyelvét nem hagyja el, szokásait megőrzi, fejleszti, ez egy cseppet sem fogja kisebbíteni a magyarság nagyságát és érdemeit, sőt annál inkább fogja emelni a magyarság érdemeit, mert egyrészt sejteti azt a magyar hatalmat, amely nem érzi magát fenyegetve ezektől a különböző anyanyelvű kisebbségektől és szokásaiktól, hiszen tudja, hogy hatalmában áll ezt bármikor megszüntetni; de másrészt érdeme azért, mert hű marad Szent István hagyományaihoz, mert nem kívánja, hogy népiségüket feladják s ha szóban nem is mondja, de mindenki úgy érzi, hogy megszerette azt a földet, amelyen biztosítani tudja a mindennapi kenyeret. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Ház! Őszinte nagy örömmel és megelégedéssel hallgattam igen t. képviselőtársam felszólalását annál is inkább. mert a nemzetiségi kérdéshez mint német származású magyar képviselő szólott hozzá. Fejtegetéseit teljes egészükben magamévá teszem, s azt hiszem mindenki örömmel magáévá is teheti ebben az országban. A nemzetiségi kérdéssel később óhajtottam foglalkozni, de ha már reflektáltam előttem felszólalt képviselőtársam felszólalására, elmondom ezzel kapcsolatban a magam véleményét is (Bálijuk! Halljuk!) Mi magyarok a nemzetiségekkel mindenkor a legnagyobb szeretettel bántunk. Soha hátrányuk nem származott abból, hogy nem született magyarok voltak, hanem az idők folyamán jöttek ebbo az országba, sőt mint már ' a külügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor is kijelentettem és leszögeztem, igen sok esetben talán jobb sorsuk is volt, mint a bennszülött magyaroknak. Én is annak az áldásos viszonynak, amely különösen a mai sorsdöntő órákban kell hogy éljen valamennyiünkben — s annak-ápol ásat szorgalmaznunk is kell —elsősorban a magyar-német baráti viszony érdekében szólalok fel, amikor azt mondom, hogy az itteni nemzetiségek, amelyek a bécsi^magyar egyezmény folytán bizonyos jogokhoz jutottak, — amelv jogokat ma ugyan papírra vetettek. de amelyek lényegben mindig meg voltak — ezekkel a jogokkal éljenek, mert mi azokat S7Ívesén adtuk meg, mi ezt, nem kényszerűségből tettük, hanem mintegy csak folyományaképpen annak, hogy a múltban velünk együtt küzdöttek. Az a kérésem azonban ezekben a nemzetiségi kérdésekben, hogy mindannyian, gkár egyik, akár másik oldalon van szavunk, tartsuk magunkat valóban ehhez az egyezményhez, s tartsuk szemelőtt azokat a nagy irányelveket, amelyeknek érdekében ezek az egyezmények megköttettek és senki se^ akarjon itt ebben az országban, állam az államban lenni. (Élénk helyeslés.) Egyszersmind enkorr a megmondjuk mindenkinek, akiket illet, hogy itt egy kormányzó van, itt egy Magyarország van, itt egy törvényes kormány van: ezeknek mindenki tartozik magát alávetni és senkinek «incs több joga, mint a bennszülött magyaroknak. (Élénk helyeslés és taps.) mert másképpen kénytelenek lennénk a magyarság részéről íbizonyos dolgokat megkövetelni. Nagyon rossz szolgálatot tesznek a magyar-német barátságnak ós a fajtájukbeli nemzetiségeknek azok, akik nem megnyugvást akarnak itt előidézni, nanem izgágáskodnak és mindent elkövetnek,