Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országjgyülés képviselőházának 22% népi hagyományaikat, tiszteletben tartotta az anyanyelvüket. Hiszen nem kell roppant meszsze mennünk, itt van Budapest környéke, ahol tömegével találjuk a német, a tót és a szerb falvakat. Meg tudták őrizni népi szokásaikat, népi hagyományaikat, anyanyelvüket annyi évszázadon keresztül és nem történt semmi általános, az állam részéről irányított akció» hogy asszimilálják vagy beolvasszák őket a magyarságba, amely törekvés nem is illenék bele a szentistváni eszme gondolatvilágába, hiszen Szent István sohasem törekedett arra, hogy azokat a németeket, akiket behozott ebbe az országba, beolvassza a magyarságba sőt a fiához intézett intelmeiben azt mondotta, hogy féljen az egynyelvű néptől. A magyar szinte akaratlanul is hű maradt ez évezredes szokáshoz, becsületben meghagyta, tiszteletben tartotta az ide betért kisebbségek anyanyelvét, szokásait és fiagyomanyait s ellenértékül még azt sem kívánta, hogy ezt a földet hazájuknak tekintsék, őket, az ősmagyarokat pedig testvérnek fogadják, mert úgy vélték, hogy ha a magyar ilyen, akkor más is csak ilyen lehet. (Ügy van! Ügy van!) És nem is tévedtek, mert ennek a hazai németségnek nemcsak egy Ankersehmidtje, nemcsak egy báró Haruckerje, hanem millió és millió ilyen egyénisége volt, akik megmutatták életükkel, szorgalmukkal, becsületességükkel, ragaszkodásukkal, hűségükkel, hogy méltók lettek ehhez az új hazához. Egyesek, beolvadva a magyarságba, a magyarságnak előnyére váltak, mások, bekapcsolódva a gazdasági és kulturális életbe, abban jelentős szerepet játszottakés mondhatjuk, hogy a magyarság sohasem éreztette velük azt, hogy ők nem magyar anyanyelvűek. Teljes szabadságuk volt, vásárolhattak házat, földet, amennyire csak tellett nekik. Emlékszem rá, hogy amikor a világháború alatt Steuer György barátom lett Torontál vármegye főispánja, a főispáni beiktatásra elhozta sváb édesapját, sváb édesanyját, akik nem tudtak magyarul, eljöttek sváb népviseletükben, odaültette őket az asztalfőre és az egybegyűlt magyar előkelőség szinte önfeledten ünnepelte ezt a sváb házaspárt, amelynek ilyen derék fiút adott az Üristen, mint Steuer György. Mélyen t. Házl^ Ez a magyar jellem, ez a magyar. Éppen azért nem tudjuk eléggé meghálálni ennek a nemzetnek, hogy így viselkedett azok iránt, akiket így a keblére ölelt. De nemcsak a németséggel volt ez így, így volt a többi kisebbséggel is, így volt a szlovákokkal, ruténekkel, románokkal, szerbekkel, mindenkivel szemben ugyanígy viselkedtek. Csak egy különbség volt, az, hogy a szlávok hősiesen ragaszkodtak az iskoláikhoz, az iskoláikat nem adták ki a kezükből, ezzel szemben a németek az iskoláikat kiadták a kezükből és államosították, mert a gyermekeiket magyar szellemben kívánták neveltetni, mondván, hogy németül majd odahaza is meg fognak tanulni. Ezt az érzést talán legpregnánsabban fejezte ki Bleyer Jakab, a németség volt vezetője, aki azt mondotta egy gyűlésen: -azt, hogy a diplomát a pesti egyetem adta, sokkal többre becsülöm, mintha a berlini egyetem nyújtotta volna nekem. Sajnos, most hasadás következett be ebben a németségben a bécsi egyezmény óta; a bécsi egyezmény ugyanis az itteni németeknek teljes szervezkedési szabadságot biztosított és a németek egyresze, élve a bécsi egyezményben nyújtott szabadsággal, teljesen különálló szerKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19Jfl november 25-én, kedden. 853 vezkedésbe fogott. Ezt a szervezkedést a nemzeti szocialista világnézet hatja át, és ebben a szellemben nevelnek most a kicsiny gyermekkortól felfelé mindenkit. Ez az új szervezkedés mindenféle kilengésekkel is jár s a németeknek nagy része a m-agyar népiélekből való ezt a teljes kikapcsolást nem tudja megérteni és helyeselni. Én is helyeslem, hogy a miniszterelnök úr és a magas magyar királyi kormány a németeknek teljes szabadságot adott, de nem lehet tűrni a kilengéseket, (Meskó Zoltán: Ügy van!) nem lehet tűrni a nemzetellenes és vallásellenes acsarkodásokat. Ezeket le kell nyesni. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon helyes, hogy megadják nekik teljes kulturális szabadságukat és a szervezkedési szalbadságot. Ez ellen nincs semmi kifogásunk, de kifogásunk van az ellen, hogy visszaélnek ezzel a szabad szervezkedéssel. Ezeket a hibákat nekünk feltétlenül reparálnunk kell, mert ezek semmiképpen sem állanak sem a harmadik birodalomnak, sem pedig az itteni németségnek érdekében. (Egy hang a jobboldalon: Hogyan egyeztethetik össze a hazafisággal?) Amint említettem, a németek óriási nagy többsége nem azonosítja magát ezzel a szervezkedéssel, nem azonosítja magát ezzel a szellemmel. Ez a németség nem akar a magyarságba beolvadni, asszimilálódni, bár tagadhatatlan, hogy magyar érzésben, magyar hűségben hiba nincs. Meg akarja tartani anya, nyelvét, népi szokásait, hagyományait. (Meskó Zoltán: Állam az államban nem lehet! — Az elnök csenget) Ezért nem kíván semmi egyebet, mint hogy ő is megkapja ugyanazt a szabadságot, amit a társa élvez. (Egy hang a középen: Meg is kapja!) Még nem kapta meg, de kérjük ezt a teljes szabadságot, mert ezek a németek most sem kinn, sem benn nincsenek. Németeknek nem németek, magyaroknak nem magyarok. Éppen ezért nekik szintén meg kell adni azt a szalbadságot, mint az említett szervezkedésnek, meg kell adni nekik a saját lapjukat is nem azzal a célzattal, hogy itt veszekedés induljon meg, hanem hogy legyen egy kijegecesedési pont, amely körül csoportosulhatnak mindazok, akik lelkükben magyarok s akik nem akarnak kiválni a magyar lelkiségből, (Helyeslés a baloldalon.) hanem a magyarsággal karöltve akarnak élni és dolgozni azért a földért, amelyet az ő vérük hullása is nermetezett, élni azért a magyar jövőért; amely jobb magyar jövő nekik is nagyobb falat kenyeret fog majd biztosítani. (Ügy van! a baloldalon., Ezért követelik vissza hitvallásos iskoláikat is, amelyeket az állam elvett tőlük. Kapják vissza ezeket különösen a visszatért Bácskában a felekezetek és azok a tanítók, akik ezekben a hitvalláses iskolákban tanítanak; úgy tanítsanak, hogy a magyar érzésben ne legyen ott hiba, de a keresztény szellemben sem es meglegyen a biztosíték arra, hogy az onnan kikerülő jövő generáció méltó legyen őseihez és annak a hűségnek és becsületességnek alapján álljon, amelyet a bécsi egyezmény is kiköt. És én meg vagyok győződve róla, hogy ha a németség így fog nevelődni, a harmadik birodalomnak is sokkal több haszna lesz belőle, mert végtelen sok barátot fog szerezni a birodalomnak, (Ügy van! a baloldalon.) szét fogja oszlatni a kétségeket és mindenkit egv emberként a birodalom mellé fog állítani, de meg fog felelni annak a becsületnek és hűségnek is, amelyet Hitler vezér és kancellái követelt meg akkor, amikor a külföldi németek felé ezt mondotta: tőletek pedig nem vá28