Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

580 Az országgyűlés képviselőházának 22 dezés bekövetkezhetik, nekünk addig is meg­oldást kell találnunk a magunk halaszthatat­lan speciális zsidó problémáink tekintetében. Szükség van erre azért, mert az eddigi rende­zések — különösen a második zsidótörvény — a kérdés egyes elvi részei és gyakorlati vonat­kozásai tekintetében olyan bonyolult helyze­tet teremtettek, amelynek tisztázásáról mie­lőbb gondoskodni kell. Szükség van a második zsidótörvény egyes alapvető rendelkezéseinek — így például a zsidó fogalmi meghatározá sának — szabatosabbá tételére.« T. Ház! Ezekből a pontokból a miniszter­elnök úr egyetlen egyet sem valósított meg. A második zsidótörvényről Teleki miniszterelnök úr maga állította, hogy nem közérthető,.— pe­dig ő maga szerkesztette — ha tehát nem köz­érthető, akkor rossz és ha rossz, akkor jobbat kellett volna helyette csinálni; ez azonban nem történt meg. A zsidó fogalmát az igéret ellenére sem tették szabatosabbá, mert a kúriai dönt­vény, .amely szerint a zsidóság hitfelekezet, még mindig érvényben van. így a Chorin Fe­rencek, a Goldberger Leók, a Kornfeld Móri­cok, a Vida Jraők még ma is magyarok. (Baky László: Sohasem voltak!! — Abonyi Fe­renc: Nem is lesznek! — tfgy van! a szélső­baloldalon.) A második, amit ezzel kapcsolatban a mi­niszterelnök úr mondott, a következő (olvassa): »Egyszerű, világos és az egész prdblémát az ország egyetemes érdekeihez igazodóan meg­oldó egységes és tömör törvényre van szükség, amely az elvi kérdések tekintetében sem félre­értésekre, sem kibúvásokra nem ad lehető­séget.« T. Ház! Ez sem történt meg, mert ilyen­irányú törvényjavaslat a Házhoz azóta, fél év óta nem érkezett és az a törvényjavaslat, ame­lyet a Nyilaskeresztes Párt nyújtott be, egy­általában nem került tárgyalásra. • Harmadszor ezt mondja a miniszterelnök úr (olvassa): »Az új jogszabályalkotás kiin­dulópontja a zsidó fogalmának egyszerű, vilá­gos és a különböző felekezeti és faji szempon­tokat össze nem vegyítő határozott megálla­pítása.« Ez sem történt meg; ezért fordult elő az a szégyenteljes dolog, hogy a fajvédelmi törvény kijátszása céljából már több mint 2000 magyar leány tért át izraelita hitre és ezek a magyar lányok most r zsidóknak számítanak, mert a zsidó fogalmának megállapításánál még min­dig nem a fajt, hanem az izraelita vallást veszik tekintetbe. Negyedszer ezt mondja a miniszterelnök úr (olvassa): »Gondoskodni kell arról, hogy a zsi­dóság a nemzet^ társadalmi, kulturális, politi­kai, szellemi életének mindazon helyeiről, ahonnan a nemzet lelki, erkölcsi, világnézeti és politikai irányítása, valamint a nagy töme­gek lelkületének kialakítása és a jövő generá­ció nevelése folyik, teljes mértékben kirekesz­tessék.« T. Ház! r Mindenki tudja, hogy a szellemi élet irányítói között még mindig igen nagy százalékban vannak zsidók, így például a saj­tóban, mert ahogy azt Maró thy képviselő úr ma előadta, a napilapok 27%-a még mindig zsidó kezekben van, azonkívül a színművészet és a mozi is még nagyon sok helyen zsidó ke­zekben van. Ötödször azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a gazdasági élet »kulcspozícióit nein sza­bad zsidó, félzsidó vagy strohmannkézben hagyni.« (Bodor Márton: Nagyon sok Stroh­mann van!) . ülése 19Í1 november 25-én, kedden. T. Ház! Ebből sem valósult meg majdnem semmi sem, mert az iparvállalatok, a bankok élén ma még mindig találunk zsidókat és a legnagyobb baj az, hogy a nagykereskedelem 90%-ban — lehet mondani: teljesen — zsidó kézben van. {Mozgás a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Az már nem!) Annyira el van zsidósodva a kereskedelem, például egyes felvidéki városokban, hogy Munkács ott ée Ungvárott maguk a polgármesterek vallották be, hogy amíg a lakosságnak 49%-a zsidó, ad­dig a kereskedők 98%-a zsidó. Budapesten is több mint 50% a zsidó kereskedők száma és ha azt vesszük, hogy ezek a zsidó kereskedők jóval na­gyobb vagyonnal és tőkével rendelkeznek, mint a magyar kereskedők, akkor bátran lehet állí­tani, hogy az egész kereskedelmet zsidók irá­nyítják. Ha egy magyar kereskedő, még a leg­tehetségesebb és legintelligensebb is, nem tud ma kellőkép boldogulni és nem tudja a zsidó konkurrenciát leküzdeni, annak elsősorban az az oka, hogy a nagykereskedők, akiktől az árut kénytelen megkapni, legnagyobbrészt zsi­dók és a zsidó nagykereskedő jovoltától függ az, hogy áruhoz juthat-e vagy nem, másodsor­ban az az oka, hogy a zsidó nagykereskedő a magyarnak 10, 12 vagy még nagyobb száza­lékért ad hitelt, a hitsorsos pedig jóval olcsóbb kamatot fizet neki; a harmadik dolog, amely­ben igazán nem tud konkurrálni a magyar kereskedő a zsidóval, a csalás, mert azt hiszem, nincs olyan magyar ember az országban, akit életében legalább egyszer egy zsidó meg nem csalt, be nem csapott volna. T. Ház! Hiányzik itt az erős kéz, amelyet olyan sokszor hangoztatnak. Ezeket a zsidó nagykereskedőket még mindig nem sikerüli, letörni. A másik ügy a hírhedt Lőwinger váci uzsorás esete. Ez ellen a Lőwinger Samu ellen ezelőtt öt évvel körülbelül 250 feljelentés ér­kezett a váci rendőrségre és a csendőrséghez. Az ügyet — úgylátszik, nagy protektor a volt — annyira húzták, hogy körülbelül három évig nem tárgyalták az ügyét, amíg én azután be nem jegyeztem egy interpellációt az igazság­ügyminiszter úrhoz, amikor is néhány nappal azután kitűzték Vácon a főtárgyalási (Baky László: Hatékony sürgetés volt!) De ennek a főtárgyaiásnak előzménye az volt, hogy Blau­ner zsidó ügyvéd, Lőwinger balkeze végigjárta a tamíkat, a gazdákat és részben fenyegetések­kel, részben pénzzel visszavonatta a feljelen­téseket, vagy pedig olyan tanúvallomásra késztette őket, hogy amikor a csendőrségi val­lomáskor azt vallották, hogy 200 százalékos ka­matot vett Lőwine-er, a bíróságnál azt vallot­ták, hogy 8 százaléknál többet egy fillért sem vett és nem is ez a Samu volt f a gazember, ha­nem az, aki már meghalt: Lőwinger Sándor­(Derültség. — Baky László: Pedig biztosan egyformák voltak!) Ez a Lőwinger, aki leg­alább 5000 magyar embert tett tönkre és akasztófát érdemelt volna ezen tanúvallomá­sok után, mert árveréssel és hasonló dolgokkal fenyegette a magyarokat, ezért vallottak ilyen enyhén ellene. (Mozgás a jobb- és a szélsőbal­oldalon.) mondom, ez a Lőwinger akasztófa he­lyett csak egy esztendőt kapott ezelőtt másfél évvel. De kérdem a miniszterelnök urat... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék most már visszakanyarodni a miniszter­elnökségi tárcához. (Derültség.) Gr. Serényi Miklós: Kérdem a miniszter­elnök urat, hajlandó-e (vitéz Lipcsey Márton: Nem interpelláció ez!) vizsgálatot indítani az-

Next

/
Thumbnails
Contents