Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

580 Az országgyűlés képviselőházának 22 dezés bekövetkezhetik, nekünk addig is megoldást kell találnunk a magunk halaszthatatlan speciális zsidó problémáink tekintetében. Szükség van erre azért, mert az eddigi rendezések — különösen a második zsidótörvény — a kérdés egyes elvi részei és gyakorlati vonatkozásai tekintetében olyan bonyolult helyzetet teremtettek, amelynek tisztázásáról mielőbb gondoskodni kell. Szükség van a második zsidótörvény egyes alapvető rendelkezéseinek — így például a zsidó fogalmi meghatározá sának — szabatosabbá tételére.« T. Ház! Ezekből a pontokból a miniszterelnök úr egyetlen egyet sem valósított meg. A második zsidótörvényről Teleki miniszterelnök úr maga állította, hogy nem közérthető,.— pedig ő maga szerkesztette — ha tehát nem közérthető, akkor rossz és ha rossz, akkor jobbat kellett volna helyette csinálni; ez azonban nem történt meg. A zsidó fogalmát az igéret ellenére sem tették szabatosabbá, mert a kúriai döntvény, .amely szerint a zsidóság hitfelekezet, még mindig érvényben van. így a Chorin Ferencek, a Goldberger Leók, a Kornfeld Móricok, a Vida Jraők még ma is magyarok. (Baky László: Sohasem voltak!! — Abonyi Ferenc: Nem is lesznek! — tfgy van! a szélsőbaloldalon.) A második, amit ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úr mondott, a következő (olvassa): »Egyszerű, világos és az egész prdblémát az ország egyetemes érdekeihez igazodóan megoldó egységes és tömör törvényre van szükség, amely az elvi kérdések tekintetében sem félreértésekre, sem kibúvásokra nem ad lehetőséget.« T. Ház! Ez sem történt meg, mert ilyenirányú törvényjavaslat a Házhoz azóta, fél év óta nem érkezett és az a törvényjavaslat, amelyet a Nyilaskeresztes Párt nyújtott be, egyáltalában nem került tárgyalásra. • Harmadszor ezt mondja a miniszterelnök úr (olvassa): »Az új jogszabályalkotás kiindulópontja a zsidó fogalmának egyszerű, világos és a különböző felekezeti és faji szempontokat össze nem vegyítő határozott megállapítása.« Ez sem történt meg; ezért fordult elő az a szégyenteljes dolog, hogy a fajvédelmi törvény kijátszása céljából már több mint 2000 magyar leány tért át izraelita hitre és ezek a magyar lányok most r zsidóknak számítanak, mert a zsidó fogalmának megállapításánál még mindig nem a fajt, hanem az izraelita vallást veszik tekintetbe. Negyedszer ezt mondja a miniszterelnök úr (olvassa): »Gondoskodni kell arról, hogy a zsidóság a nemzet^ társadalmi, kulturális, politikai, szellemi életének mindazon helyeiről, ahonnan a nemzet lelki, erkölcsi, világnézeti és politikai irányítása, valamint a nagy tömegek lelkületének kialakítása és a jövő generáció nevelése folyik, teljes mértékben kirekesztessék.« T. Ház! r Mindenki tudja, hogy a szellemi élet irányítói között még mindig igen nagy százalékban vannak zsidók, így például a sajtóban, mert ahogy azt Maró thy képviselő úr ma előadta, a napilapok 27%-a még mindig zsidó kezekben van, azonkívül a színművészet és a mozi is még nagyon sok helyen zsidó kezekben van. Ötödször azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a gazdasági élet »kulcspozícióit nein szabad zsidó, félzsidó vagy strohmannkézben hagyni.« (Bodor Márton: Nagyon sok Strohmann van!) . ülése 19Í1 november 25-én, kedden. T. Ház! Ebből sem valósult meg majdnem semmi sem, mert az iparvállalatok, a bankok élén ma még mindig találunk zsidókat és a legnagyobb baj az, hogy a nagykereskedelem 90%-ban — lehet mondani: teljesen — zsidó kézben van. {Mozgás a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Az már nem!) Annyira el van zsidósodva a kereskedelem, például egyes felvidéki városokban, hogy Munkács ott ée Ungvárott maguk a polgármesterek vallották be, hogy amíg a lakosságnak 49%-a zsidó, addig a kereskedők 98%-a zsidó. Budapesten is több mint 50% a zsidó kereskedők száma és ha azt vesszük, hogy ezek a zsidó kereskedők jóval nagyobb vagyonnal és tőkével rendelkeznek, mint a magyar kereskedők, akkor bátran lehet állítani, hogy az egész kereskedelmet zsidók irányítják. Ha egy magyar kereskedő, még a legtehetségesebb és legintelligensebb is, nem tud ma kellőkép boldogulni és nem tudja a zsidó konkurrenciát leküzdeni, annak elsősorban az az oka, hogy a nagykereskedők, akiktől az árut kénytelen megkapni, legnagyobbrészt zsidók és a zsidó nagykereskedő jovoltától függ az, hogy áruhoz juthat-e vagy nem, másodsorban az az oka, hogy a zsidó nagykereskedő a magyarnak 10, 12 vagy még nagyobb százalékért ad hitelt, a hitsorsos pedig jóval olcsóbb kamatot fizet neki; a harmadik dolog, amelyben igazán nem tud konkurrálni a magyar kereskedő a zsidóval, a csalás, mert azt hiszem, nincs olyan magyar ember az országban, akit életében legalább egyszer egy zsidó meg nem csalt, be nem csapott volna. T. Ház! Hiányzik itt az erős kéz, amelyet olyan sokszor hangoztatnak. Ezeket a zsidó nagykereskedőket még mindig nem sikerüli, letörni. A másik ügy a hírhedt Lőwinger váci uzsorás esete. Ez ellen a Lőwinger Samu ellen ezelőtt öt évvel körülbelül 250 feljelentés érkezett a váci rendőrségre és a csendőrséghez. Az ügyet — úgylátszik, nagy protektor a volt — annyira húzták, hogy körülbelül három évig nem tárgyalták az ügyét, amíg én azután be nem jegyeztem egy interpellációt az igazságügyminiszter úrhoz, amikor is néhány nappal azután kitűzték Vácon a főtárgyalási (Baky László: Hatékony sürgetés volt!) De ennek a főtárgyaiásnak előzménye az volt, hogy Blauner zsidó ügyvéd, Lőwinger balkeze végigjárta a tamíkat, a gazdákat és részben fenyegetésekkel, részben pénzzel visszavonatta a feljelentéseket, vagy pedig olyan tanúvallomásra késztette őket, hogy amikor a csendőrségi vallomáskor azt vallották, hogy 200 százalékos kamatot vett Lőwine-er, a bíróságnál azt vallották, hogy 8 százaléknál többet egy fillért sem vett és nem is ez a Samu volt

f a gazember, hanem az, aki már meghalt: Lőwinger Sándor(Derültség. — Baky László: Pedig biztosan egyformák voltak!) Ez a Lőwinger, aki legalább 5000 magyar embert tett tönkre és akasztófát érdemelt volna ezen tanúvallomások után, mert árveréssel és hasonló dolgokkal fenyegette a magyarokat, ezért vallottak ilyen enyhén ellene. (Mozgás a jobb- és a szélsőbaloldalon.) mondom, ez a Lőwinger akasztófa helyett csak egy esztendőt kapott ezelőtt másfél évvel. De kérdem a miniszterelnök urat... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már visszakanyarodni a miniszterelnökségi tárcához. (Derültség.) Gr. Serényi Miklós: Kérdem a miniszterelnök urat, hajlandó-e (vitéz Lipcsey Márton: Nem interpelláció ez!) vizsgálatot indítani az-