Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-216
4á Az országgyűlés képviselőházának 216. tése, hogy az ember legelső kívánsága ágyszólván az, hogy új épületet kapjon már egyszer a kultuszkormdny. ügy tudom, hogy van is készenlétben egy terv, nem ugyan a kultusztárca számára, hanem a közélelmezésügyi minisztérium számára, amelyet még az előző miniszter, Laky őnagyméltósága elkészíttetett. Amikor annyi szebbnél szebb ház épül Budapesten, akkor miért ne kaphatná meg az ország legfontosabb intézménye a legszebb épületet Budapesten az ország szívében? (Igaz! tlgy van! a bal- és jobboldalon.) A kultuszikormány, a kultusztárca hivatása a nemzeti élet nevelése, a nemzet lelki egységének a megtartása. Nincs fontosabb kérdés most, mikor ilyen súlyos, nehéz problémák vannak, amikor egy egész világ vajúdásban van körülöttünk, hogy ezt az egységet, a nemzet lelki egységét megtartsuk. Ha körülnézünk, szomorú szívvel látjuk, hogy ezekben a súlyos időkben nagyon messze van a nemzet a lelki egységtől. Hogy kasztokba van ez az ország oszolva, hogy az emberek nem hajlandók még ma sem abban a keresztényi magyar szentistváni szellemben élni, amelyről annyit írnak és beszélnek, azt csak szomorúan tudja az ember megállapítani, t Miért akarok én, t. Ház, éppen a kulturanal erről a keresztény nemzeti leiekről beszélni 1 ? Tudjuk, hogy ennek kisugárzása messze elhatott. Ha valaki utazott a délvidéken, Szerbiában vagy Horvátországban vagy más országokban, látta mindenütt, hogy úgy tekintettek fel a magvar kultúrára, a magyar életre, a magyar szellemi életre, mint valami fennsőbbséges lényre. Ez a kisugárzás adta ezekben a népekben a tekintélytiszteletet irántunk, elismerését a magyar kultúrának. Van^ magyar kultúránk, van önálló magyar kultúránk es ezt a kultúrát megvédeni, ezt hangoztatni a kultuszkormány kötelessége. Itt ebben az országban is jelennek meg könyvek, amelyek orvtámadást rejtenek magukban ez ellen a kultúra ellen, Magyarország kulturális fennsőbbsége ellen, Magyarország kulturális fennkultúra ellen és a kultuszkormánynak, mint a nemzeti lélek vezetőjének és őrzőjének, a kötelessége, hogy ezeket a támadásokat visszaverje, de nemcsak hogy visszaverje, hanem ki is védje és azután helyreigazítsa. Jelent meg* Magyarországon is egy könyv, talán még most is forgalomban van, amely a legocsmányabb módon — bocsánatot kérek a szóért — gyalázza itt saját földjén ezt a magyar nemzeti lelket Azért hozom elő, mert a magyar kultúráról van szó. Azt írja ez a könyv a magyarságról, a magyar kultúráról, hogy (olvassa): »Közülük soha egyetlen egy sem emelkedett a középszerűség fölé, soha egyetlen magyar se vált jelentőssé a szellemi élet bármelyik területén.« (Felkiáltások: Ki írta ezt?) Lagarde. A címe: »Schriften für Deutschland.« (Meskó Zoltán: Szabad-e ezt beereszteni? Botrány, hogy ilyet terjesztenek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr. (Meskó Zoltán: Akkor is botrány, ha terjesztik!) Kérem, mérsékelje magát, Meskó képviselő úr. (Meskó Zoltán: Nagyon nehéz! — Derültség.) Varga Béla: Innét a képviselőházból kell visszautasítani az embernek a támadást az ellen, ami nekünk a legféltettebb. (Ügy van!) Szeretjük katonáinkat, de ugyanúgy szeretjük azt a lelket is, amellyel meg akarják erősíteni katonáink egyetemének a lelkét. Ezt a támadást visszautasítani könnyű dolog, hiszen e«ész sora van a magyaroknak, akik a külföldi egyetemeken — mert a külföldi egyetemekről • illése l9ll november íí-en, kedden. ír, hogy ott sohasem emelkedtünk a középszerűség fölé, — dicsőséget szereztek a magyar nép névnek. A művészetek terén, de nemcsak a művészetek terén, hanem a ma annyira imádott technika terén is a magyarságnak egész ftcíogu van, MuuKaosyn és a gyuíatf eltaláló Irinyin keresztül egész seregiét tudnánk felhozni, — akik a világ- legelső nemzeteivel állítanak egysorba bennünket. — Aztán ez a könyv továob támadja a magyarságot, (Meskó Zoltd.11 : Saját országunkban!) és azt mondja, hogy nekünk nincs önálló kultúránk, a »magyarok legjobb esetben is csak kultúraátivevőknek számítanak.« A t. Ház és minden okjektív józan kritikus megítélésére bízom, hogy nekünk igenis van kultúránk, önálló kultúránk. Átvettük minden kuliúrából azt, ami szép és jó, de ha valaki ismeri & kultúránkat, meg tudja mondani, hogy ennek a nemzetnek egy sajátos, keresztény, nemzeti kultúrája van ezer év óta, olyan, mint kevés nemzetnek a világon. (Úgy van! Úgy van!) ; A másik támadás, hogy divatos szóval mondjuk, a (magyarság vérségi életére vonatkozik. Azt írja, hogy: »Ez a törzs már kiélte életét, mert nein csupán az ember, hanem a népek életinek is meg vannak a természetes határ ai. Csak szellemi erők tudják a népeket frissen ós fiatalon tartani és ilyen erőket nem látok sem a magyaroknál, sem a törököknél«, — és a finnekről is ír még ez a' könyv — »ezeket tehát a népek salakjának kell tekinteni, amelyek csak arra jók, hogy az utakat javítsák más nemzetek számára«. (Zaj.) A kultusztárca vitájánál tartottam,, és mint magyar katolikus pap és mint képviselő kötelességemnek tartottam ennek a durva támadásnak legélesebb, legradikálisabb vissz»utasítását. (Meskó Zoltán: El kell kobozni, nem szabad terjeszteni! — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Magyarországon nem volna szabad ilyen könyvet terjeszteni. Gyalázat! — Meskó Zoltán: Bitang az, aki terjeszti! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék a belügyig tárcánál, vagy az igazságügyinél szóvátenni. Nem hozzáan tartozik- — Felkiáltások: Ki írta?) Már mondottam, hogy Lagarde. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Varga Béla: Tisztelettel felhívom erre a kultuszkormány figyelmét. (Meskó Zoltán: A miniszter úr is beszéljen erről. — Hóman Bálint vallás- közoktatásügyi miniszter: Én beszélek, de a belügyi tárcánál is tessék elmondani. En hamarább beszélek. — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem vagyunk protektorátus és nem is leszünk. — Mester Miklós: Tudományos alapon kell megcáfolni. — Meskó Zoltán: Azon az alapon cáfolta meg Varga képviselő úr. Csak nem védi? — Zaj.) ' ! | Elnök: Csendet kérek, Meskó és Mester képviselő urak! Varga Béla: A magyar kultúra megtámadására sem alkalmas ez a könyv, mert az első pillanatra látszik ennek igazságtalansága. Az elismerés és a nemzet lelke, kultúrája fontosságának hangsúlyozása után áttérek a kultuszkormány munkájának kritikájára. Talán gramofonszerűnek hangzik, amikor mindegyik képviselőtársam itt egymásután ugyanazokat a problémákat veti fel, de hiszen épp ez r mutatja ezeknek a problémáknak fontosságát és hogy ezeknek a problémáknak megítélésében úgyszólván teljesen egységes itt a Ház. T. Ház! Aki falun nevelkedett, az tudja, hogy a falu olyan lesz, mint a tanítója. Az a
