Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

572 Az országgyűlés képviselőházának 2í dig, minden állampolgárával szemben a teljes jogegyenlőség álláspontjára helyezkedett. Mindezek ellenére rá kell mutatnom azokra a következményekre, amelyek a népi öntudat fillesztésével kapcsolatban, nevezetesen a Volksbund működésével kapcsolatban jelentkeznek. T. Ház! Én ezt a kérdést fontosságánál fogva higgadtan és a napi eseményektől távol kívánom ismertetni és bírálni. f Azt a körülményt, hogy a hazai németség népiségének fejlesztésére, emelésére és felvirágoztatására egy társadalmi szerv, egy egyesület létesült, már a kultúra fejlesztése szempontjából sem lehet kifogásolni. Ha a cél helyes, akkor annál feltűnőbb, hogy az eredmények mennyire aggodalmatkeltők. Ennek nem lehet más magyará-. zata, mint az, hogy az eszközök nem megfelelőek. A harc és a harc minden eszközének alkalmazása az építő munka teréről igen sok helyen letérítette a Volksbundot és átvitte a politika, a gazdasági, a kulturális, sőt — nagy sajnálattal kell megállapítanom — a vallási élet síkjára és a magyarsággal és a magyar hatóságokkal szemben az együttélést, a harmonikus együttműködést megnehezítő ellenérzést tudott a nemzetiségieknél kiváltani. T. Ház! Ne értsen engem félre. Amikor a népi kultúra emelésével kapcsolatban, jelent kező és aggodalmat keltő körülményekre mutatok rá, ezzel szemben én teljesen jogosnak tartom azt, hogy a hazai németség népiségét fejleszteni kívánja. Ez összhangban/ van a bó esi paktummal is, összhangban van az ezer éves szentistváni magyar államszemlélettel is, és azokkal az uralkodó eszmékkel is, amelyek ma Európában uralomra jutottak és amelyekkel szemben soha, egy nép sem tudott teljesen elzárkózni. Amint már jeleztem, a németség öntudatra ébredése szoros kapcsolatban van a világháborúval. Itt rá kell mutatnom arra, hogy az öntudatra ébredésre hatással voltak azok a lelki átélések, amelyeket a birodalmi német nép szenvedett át az elvesztett háború nyomán. Ennek voltak bizonyos következményei még pedig az, hogy a Versaillesben megalázott birodalmi németség és az, Ausztria szétesése folytán elárvult osztrák-németség faji alapon egymás kezét kereste, meg is találta. A népi erőnek ez a megnyilatkozása, sok küzdelem után, megteremtette a két birodalom németségének teljes és tökéletes politikai egységét. A népiség tehát itt egy olyan államszervezetnek vált alapjává, amely a német nép felemelését, az európai színtéren való hegemón szerepet tudta biztosítani és amely talán éppen ma eli át legnagyobb erőpróbáját. ,*,'•»» Ezzel szemben más a helyzet nálunk, Magyar oszágon. Mi tudjuk azt, hogy Magyarország, bár földrajzilag egységes, mégis Kelet és Nyugat határán nyelvi, faji és vallási szempontból találkozópont és miután beclvasztasra sohasem törekedett, tehát népiségében nem mondható egységesnek. Éppen ezért volt a magyarságnak mindig, ezer éven át, Szent István óta az a küldetése, hogy a Kárpátok medencéjében egy erős államszervezetet alkosson a nemzetiségek összefogásával. (Ügy van! Ügy van!} Erről a síkról letérni valóságos öngyilkosság volna. Az olasz sajtó, amikor Bácska visszatért, hangsúlyozta is, hogy a párismelletti békékben meghonosodott nemzetiségi elvvel szemben végre most az a történelmi elv jutott diadalra, amely irányadó lesz a Dunamedence és a Balkán rendjének megszervezésében. Világos tehát az, hogy Magyarországon, . ülése 194-1 november 25-én, kedden. hazánkban, a magyarországi németség teljesen szebadon élheti ki népiségét és ennek egyetlen feltétele a Széchenyi István által, és Huszovszky Lajos előadó úr nagyszerű előadásában is leszögezett elv: a nemzet iránti hűség. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Mindezek után fel kell tennem a kérdést, vájjon tudják-e a Volksbund vezérei azt, hogy hová vezetik a köréjük csoportosult népet, amely a hazai németség egy részét teszi ki, amely; németség ezen keresztül tulajdonképpen sorsának a javulását keresi. Én a magam részéről attól tartok, hogy ha a harc kiéleződik, akkor ennek az értékes népiségnek egy része szembe fog helyezkedni a szentistváni államszemlélettel, ami az egyes embereket szerencsétlenné, a nemzetet pedig gyengévé fogja tenni. Ha igaz a bismarcki felfogás, amely a német-magyar sorsközösstsget hirdeti, amelyet mi hiszünk, vallunk, amelyhez mi ragaszkodunk, amely szerint élünk és akarunk cselekedni, akkor áll az a tétel is, hogy az erős magyar állam _ egyúttal a Tengelyt is erősíti. (ügy van! Ügy van!) Trianonban gyenge magyar állam volt a jelszó, németellenes éllel, tehát gyenge birodalommal; ennek »hegeli« ellentétele nem lehet más, mint az, hogy erős birodalom, erős magyarság is. (Ügy van! Ügy van!) Tehát minden gondolat, amely a magyarságot gyengíti, egyúttal közvetett hatásában gyengíti a Tengelyt is. T. Ház! A magyarság igenis, részese akar lenni az erős alapokra épített Pax Germanicanak és arra törekszik, hogy mint erős állam, ennek az új európai rendnek megfelelő tagja is lehesseu. Attól tartok, hogy akikkel a békés együttélés a hare kiéleződése folytán nem lesz lehetséges, azokkal szemben a kitelepítés veszélye fog fennforogni. A kitelepítés nem magyar gondolat fess leszögezem, hogy a hazai németség szemüvegén át nézve a dolgot, nein is német gondolat. A magyarság még alkotmányában is mindig vendégszerető volt és megbecsülte a nemzetiségeket. Tévednek a Volksbund vezérei, ha azt hiszik, hogy a hazai németség, amely kétszáz éven át művelte az Ô földjét, nincs odanőve, nem ragaszkodik ehhez a földhöz. Viszont a hazai németség tudja azt is, hogy a magyar föld elválaszthatatlanul egybe van kapcsolva az ezeréves magyar állam birtokállományával. (Ügy van! Ügy van! — Börcs János: Ez igaz!) T. Ház! Én félek attól, hogy a kitelepítés f

rondolata^ mérhetetlen sok szenvedésnek és elki válságnak lesz okozója és súlyos felelősséget visel az, aki a népnek, a földnek és a magyar államnak ezt a gyönyörű és tökéletes, hármas egységét megbontja. Ismerve a Volksbundhoz tartozó tömegek összetételét, meg kell állapítanom azt, hogy tulajdonképpen ott is elsősorban mint mozgató erő a szociális gondolat jelentkezik. Ezek a tömegek a szociális helyzet javítását várják, ez azonban, nemcsak néimet népi gondolat (Ügy van! Ügy van!)

t ez általános, egyetemes magyar gondolat, amely minden nemzetiségre, LŐt a magyarságra is vonatkozik (Ügy van! Ügy van! — Rajniss Ferenc: Nem sőt hanem majdnem elsősorban!) és ennek megoldása nem parciálisan, egyes mozgalmakban keresendő, hanem az Széchenyi szellemében közjogi alapon s csak egyetemesen és törvényhozási úton — meggyőződésem szerint a hivatásrend kiépítésével — történhetik. (Baky László: Miért nem csináljuk?) T. Ház! Már lejárt az időm. ezért csak röviden kívánok még rámutatni arra. hogy a