Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
Az országgyűlés képviselőházának 2%k. sajátítani a tekíntélyállamok kormányzási me tódusait nem tekintélyállamnak és nem lehet a nemzeti erők felfokozására szükséges eszközöket a nemzeti erők nagyobb kifejtését igénylő, kívánó és követelő elemekkel szemben félhasználni. A tekintélyuralom az abszolút engedelmességet joggal követelheti meg a néptől, az állam népe érdekében. De rögtön visszaperdülő és a hatalmat homlokon sújtó bumeránggá vál- j tozik át akkor, ha csak a hatalom fenntartására | akarják felhasználná ezt az engedelmességi parancsot és különösen akkor, ha a kormányzat a saját hibái, tökéletlenségei folytán elégedetlen tömegeket akarja ezzel a paranccsal rendre szoktatni. A tekintélyállamok parancsuralma csak az engedelmeskedők abszolút bizalmán épülhet fel. (Elnök csenget.) Befejezem beszédemet. — Mivel nem látjuk, hogy ezt az egyensúlyt az engedelmesség terhe és súlya és a parancsolás súlya között a kormányzat megteremtené, éppen ezért bizalmatlanok vagyunk a kormány nyal szemben és a költségvetést nem fogadhatjuk el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik l Szeder János jegyző: Balogh Artúr. Elnök: Balogh Artúr képviselő urat illeti a szó. Balogh Artúr: T. Képviselőház! A költ ségvetés elfogadása nemcsak az állam szükség léteiről való gondoskodás, hanem egyben a kormány iránti bizalomnak a kifejezője is. Mély bizalommal vagyunk a kormányzat működése iránt, bizalommal vagyunk a Kormány azon működése iránt, amelyet kifejt egyáltalában az ország általános érdekeinek szolga latában. De bizalommal vagyunk különösen azon tevékenysége iránt, amelyet Erdély tekintetében kifejt és amelynek a célj £t eV/. •, hogy \ a román megszállás alatt elkövetett jogtalanságok repar áltassanak, vagyis a jóvátétel, másodszor pedig az, hogy Erdély mindenben az anyaország színvonalára emeltessék. T. Ház! Egy helyes nemzetiségi politika mindenesetre egyike a legnehezebb belpolitikai feladatoknak. Arról van tudniillik szó, hogy elismerjük az államegység minden veszélyeztetése nélkül egy népnek, egy más népnek az élet jog át, elismerjük azt, hogy az államegy ség határain belül a maga módján élhessen a maga kultúrájában, másszóval arról van szó, hogy megvalósítsuk a jogegyenlőséget olyan értelemben, hogy a nyelv semmiféle különbséget ne tegyen a jogok és kötelességek tekin tétében, de emellett azt a nyelvet, azt az anya nyelvet mindazokban az esetekben, midőn a szabadságjog gyakorlásáról van szó, tekintetbe vegyük, tehát a templomban, iskolában, sajtó ban, gyülekezetekben és így tovább. Mi úgy látjuk, hogy a kormány ezt a he lyes nemzetiségi politikát követi. A miniszter elnök úrnak egy kijelentése szerint a magyar állam a másnyelvű magyar állampolgároknak mindent megad, ami Őket jog és méltányosság és a régi magyar tradíciók alapján megilleti. ezzel szemben azonban lojalitást és a magyar állammal való szolidaritást vár tőlük. Hogy a kormány ezt a helyes nemzetiségi politikát követi, arra legyen elég csak néhány adatot idéznem. A múlt évben létrejött magyar-német ki sebbségi egyezmény igen jelentékeny jogokat biztosít a Magyarországon élő német népeseporthoz tartozó személyeknek. Ennek az évnek elejétől egy igen nevezetes intézkedés lépett életbe, amennyiben tudniillik a vegyes tannyelvű oktatás az állami népiskolákban» ami illése 19Ifi november 25-én, kedden. 555 azelőtt sok kifogásra adott alkalmat, megszűnt és most már biztosítva van az, hogy minden gyermek az ő anyanyelvén kap oktatást. Emellett teljesen biztosítva van a szülők iskolaválasztási, illetve tannyelvválasztási joga, amennyiben a kettősnyelvű oktatást igénybe vehetik, -ha úgy kívánják. T. Ház! A kormány helyes nemzetiségi politikáját mi erdélyiek, tudjuk kellően értékelni, akik a 22 éves megszállás alatt szenvedő alanyai voltunk egy egjészen mástermészetű nemzetiségi politikának. Amikor a nyugati demokráciák a békediktátumokat létrehozták, mintegy a saját lelkiismeretük megnyugtatáSÍI í'ci £iZ utódállamokat kisebbségi szerződések elfogadására kényszerítették. Valósággal kényszerítették, mert például a románok vonakodásával szemben egyenesen kijelentették, hogy amennyiben a kisebbségi szerződést nem fogadják el, nem jutnak hozzá azokhoz a területi gyarapodásokhoz, amelyeket nekik már megígértek. Kisebbségi szerződéseket kötöttek tehát, de ezek az államok és különösen a románok már azzal a hátsó gondolattal kötötték ezeket a szerződéseket, hogy azokat úgysem fogják megtartani. (Szilágyi Olivér: Nem is tartották meg!) Bratianu Jonel, akkori román miniszterelnök egyenesen kijelentette, hogy negyven év múlva nem lesz szükség kisebbségi szerződésre, mert nem lesznek kisebbségek. Valóban, t. Ház, az őszes román kormányok ezt a politikát követték, különösen a magyar kisebbséggel szemben. Céljuk egyenesen az volt, hogy a magyarokat az élet minden irányában lehetetlenné tegyék, illetve tőlük minden életlehetőséget megvonjanak, mind anyagi, mind szellemi téren. Anyagi téren elkövették ezt az agrárreformnak nevezett vagyonelkobzással. (Ügy van! a középen!) Vagyonelkobzás ez azért, mert a valóságos t értéknek csak egy nevetséges százalékát térítették meg. (Ügy van! Ügy van!) Szellemi téren pedig a magyarság lehetetlenné tételét elkövették 'azzal, hogy iskoláinkat elnyomták, 1925-ben egy olyan magánoktatási törvényjavaslattal álltak elő, hogy annak jogtalanságát még a Nemzetek Szövetsége is elismerte és valóban ennek folytán olyan javításokat tettek, amelyek a helyzetet azután tűrhetővé változtatták. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy lássuk, milyen óriási különbség van egy tisztességes, humánus, a más anyanyelvűek jogos érdekeit megértő nemzetiségi politika között és egy olyan nemzetiségi politika között, amely a más nemzetiségűek kiirtására törekszik A miniszterelnök úr az imént említett nyilatkozatában a régi magyar tradíciókra hivatkozott. Valóban joggal hivatkozhatott •ezekre a régi magyar tradíciókra, mert hiszen történetünk egész folyamán kimutatható, hogy a magyarok a nemzetiségekkel, a más anyanyelvű állampolgárokkal szemben mindig humánusan, megértően viselkedtek. (Ügy van! a középen.) A magyar álláspont azonban emellett nagyon helyesen mindig az volt, hogy itt csak egy politikai nemzet van és ez a magyar nemzet, aimelyrue'k mindenki tagja ebben az országban, bármilyen nemzetiséghez tartozzék is; tehát csak a magyar nemzet van itt és nincsenek nemzetek. Ahogy a 1868. évi úgynevezett nemzetiségi törvény mondja (olvassa): »Magyarországnak összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan és egységes magyar nemzetet, amielynek a hon minden polgára, bármilyen nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja«.
