Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

554 Az országgyűlés képviselőházának madása nélkül egyetlen egy zsidótörvényjavaslatot sem hozott volna ide a Ház elé. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szeder János: Imrédy Bélát kérdezze meg e tekintetben! — Meskó Zoltán: Kicsodát? — Szeder János: Imrédyt!) — Zaj.) Elnök: Kérem minden oldalon a képviselő urakat, hogy szíveskedjenek csendben maradni ! Maróthy Károly: T. Ház! Amit a kormánybiztosság ezen a téren végez, az valóban igen nagy feladat és igen nagy munka, amelyért minden dicséretet megérdemel, mert a kormánybiztosság néhol talán még a fennálló rendeleteket is tiilhaladva, becsületesen igyekszik a lehetetlent is megoldani, igyekszik a körnek a négyszögesítését megoldani, mert ezzel a törvénnyel és ezzel a rendelettel, amelyek most fennállanak, a zsidókérdést megoldani nem lehet. (Piukovich József: Ezzel a rendszerrel.) Az igen t. képviselőtársam beszélt arról, hagy milyen és mennyi súlyos büntetést róttak már ki a zsidókra. Hát a kormiány lapokban ugyanez a tendencia jelentkezik. A tegnapi egyik kormánylapban azt olvasom, hogy 40 büntetést sóztak ki egyetlen napon a zsidókra. (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezek a vérfagyasztó ítéletek bennünket nem hatnak meg. Az a körülmény, hogy Grünfeld Náthánnak 300 pengőt kell fizetnie, utána tovább sértegeti a törvényt, neon sokat jelent. Érdekes, hogy csak két év után, amikor már nemi 14.000, hanem 36.000 ítéletet hoztak a zsidók ellen, most jut a kormány eszébe, hogy bevezesse az úgynevezett figyelő lapokat s hogy minden ilyen ítéletről egyúttal az országos bűnügyi nyilvántartót is értesítsék, hogy az ítéletet ott bevezessék. Most, amikor már 34.000 ítélet megvan, rájöttek arra. hogy hoppá, a törvényben van egy intézkedés, hogy aki kétszer-háromszor szegi meg a törvényt, vétséget követ el és sziborúbban büntetendő. (Rajniss Ferenc: Ha valaki a zsidók ellen cikket ír és megbüntetik,' akkor az keresztül van vezetve a mai napig.) T. Ház! Amikor én a zsidók ellen szigorúbb büntetést követeltem a múlt évben, akkor az igen t. túloldalnak a vezérszónoka, bizonyára nem az igten t. túloldal jóváhagyásával, azt mondotta, hogy Maróthynak tudnia kell azt, mivel jogász, hogy nem lehet ezzel a törvénynyel szigorúbb büntetéseket kiróni a zsidókra, ebhez új törvény kellene, már pedig ezek nagyon rendes polgáremberek, mondotta tavaly a kormánypártnak első számú vezérszónoka és az illetők becsületérzését és tisztességérzetét nem lehet ezért súlyosabban büntetni. Amikor tehát mi azt látjuk, hogy a kormánypárt vezérszónoka tavaly még így védelmezte a zsidókat, akkor azt kell mondanom, hogy gratulálnunk kell neki, mert teljes mértékben sikerült a védelem s ennek az eredményét látjuk az eigész magyar közéletben. T. Képviselőház! A zsidókérdés terén is háttérben vagyunk a tavalyi helyzettel széniben. (Rajniss Ferenc: Mert közben többet kerestek!) Méltóztassék arra gondolni, hogy amikor szegény Teleki Pál miniszterelnök úr itt a politikai kalendáriumokról beszélt, a politikai kalendáriumokat azért emlegette, mert ő versenyt akart futni a szelsőjobboldlallal annak bizonyítására, hogy ő nem maradt le a követelések terén és azt mondotta szórólszóra: »Folytatni fogom ezt a munkát«. Ezt a zsidótörvényre vonatkozólag mondotta. »A második zsidótörvény szigorúságával nem voltam annakidején sem megelégedve.« S ne4. ülése 1941 november 25-én, kedden. kern válaszolva, azt mondotta éppen egy évvel ; és három nappal ezelőtt, hogy: »En készen vettem át a zsidó törvényjavaslatot, db megmondtam azt is, hogy más megoldást kell hozni«. Amikor mi tehát látjuk azt, hogy tavaly az elhalt miniszterelnök úrnak ezen a téren egészen határozottan kialakult véleménye volt a harmadik zsidótörvény szükségességéről s amikor a kormánypárt tavalyi első számú vezérszónoka azt válaszolta nekem, hogy nem lehet a miniszterelnökségi tárca kritikáját kimeríteni abban, hogy hogyan hajtsuk végre a zsidótörvényt, már csak azért sem, mert megvan a lehetőség- arra, hogy ezt megtehessük a harmadik zsidótörvény tárgyalása alkalmával, akkor megállapíthatjuk, hogy tavaly már mennyire benne volt a köztudatban, hogy jön a harmadik zsidótörvény. S kérdem én Szeder t. képviselőtársamat, hogy ki akadályozza meg i a harmadik zsidótörvény hozatalában a kormányt és ki az, aki nem sürgeti a kormánytól a harmadik zsidótörvényt? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Egyebekben Teleki miniszterelnök úr minI den egyéb kérdésben, amelyet én tavaly fel[ tettem, igazat adott nekem a zsidótörvény körül. A Pester Lloydnál a miniszterelnök úr Ötven százalék zsidót maga is beismert. Ma is ott van ez az Ötven százalék zsidó. Igazat adott nekem abban is, hogy kevés pénzt adott a zsidótörvény végrehajtására, hogy a kormánybiztosság csekély számú tisztviselői nem tudják megoldani azt a feladatot, amely rájuk hárul, hogy a zsidótörvény szankciói nem olyan súlyosak, — Teleki szayai ezek, — és igazat adott nekem abban is, hogy kevés az átképzett, és elismerte az önállósági alap dotációjának kovás voltát s így tovább. Az elismerés megvan, de hol van a költségvetésben mindezeknek a céloknak súlyosabb és jobb szolgálatai Sajnos, ezt nem látjuk. Ellenben azt látjuk, hogy a kormányzat igyekszik a parlamentarizmust magát elaltatni. Tudjuk, hogy a parlamentarizmus válságban van és mi nem sírunk a parlamentarizmusért. (Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár: Dehogynem! — Derültség a szélsőbaloldalon,) Igen t. államtitkár úr, mi csak egyet akarunk, mi csak azt akarjuk, hogy addig ne járassunk le egy rendszert, amíg az új rendszer nem alakult ki. Mihelyt a tekintélyuralom kialakult Magyarországon, mihelyt ennek előfeltételei meglesznek, akkor természetesen mi leszünk a legelsők, akik azt mondjuk, elég volt a parlamentarizmusból. (Zaj a szélsőbaloldalon — Elnök csenget.) Sajnálattal láitom azonban^ hogy ennek részletezésére ma már nincs időm, ezt majd fenntartom egy másik alkalomra. Legyen szabad azonban a következőket mondanom. Az egyik neves német államférfiú nemrégiben a következő kijelentést tette, amikor Európa újjárendezéséről beszélt: ennek a közös térségnek közös fellépésre van szüksége kifelé, de közös gazdasági rendszerre is befelé. T« Há;z! Hát ha mi közös gazdasági rendszert akarunk Európában teremteni, akkor ez kétségtelenül érinteni fog bennünket magyarokat is, de mi nem ezért, akarjuk a belső átalakulásunkat, hanem azért, mert 22 éven keresztül Ígértük ezt a magyar népnek és 22 éven keresztül nem teljesítettük. Mi mindig hajlamosak voltunk arra, hogy egyoldalú leckéket vegyünk külföldről, mi mindig azt tanultuk meg a külföldön nagy barátainktól is, ami nekünk éppen tetszett. Nem lehet ki-