Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

ßS2 Az országgyűlés képviselőházának 223 össze kell fognunk és össze kell tartanunk. Mélyen t. Képviselőház! Annakidején nagy pénzösszegeket áldoztak magyarjaink kiszállítására. Az ember józan ésszel el sem tudja 'hinni, el sem tudja képzelni, hogy lehetett olyan kormány ebben az országban, amely pánzt adott támogatás, szubvenció formájában ahhoz, hogy az élő magyart kiszállítsák rakományszámra vagonokban. Hajókat béreltek és vitték ki az értékes magyart és helyette bejött az értéktelen galíciai. [ügy van! Ügy van!) Ha volt pénz r a múltban szubvencióra, ha gyatra, Önző érdekekből a munkanélküliség megszüntetését úgy képzelték el, hogy nem lesz munkanélküli, ha kiviszik őket, ezt a^ hazafiatlan eljárást megbélyegezve arra kérem az igen t. külügyminiszter urat, hogy teremtsen alapot arra, hogy egy hivatal felállíttassak abból a célból, hogy ott számontartsanak minden külföldi magyart. Én nem szoktam, különösen a mostani mozgalmas időkben nem, külföldi példákra hivatkozni, de itt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy az a hatalmas, nagy német nemzet, amelynél igazán nem játszana olyan óriási szerepet, ha száz, kétszáz, vagy háromszáz emberről nem tudná, hogy hol van, mégis nyilvántart itt Magyarországon is minden egyes német állampolgárt, de nemcsak, hogy nyilvántart, nemcsak, hogy a berlini központban pontosan meg van jelölve, hogy hol lakik, hanem a német állampolgárok itt magában az országban is be vannak osztva bizonyos körzetekbe bizonyos körzeti vezetők alá, mert a német nemzet nagyon jól tudja, hogy milyen fontosságú az, hogy a saját fajtájáról meg ne feledkezzék, pedig nagy létszámú nemzet a mi kis nemzetünkhöz képest. Tárgyaltam már jó hazafias magyar ta nárokkal, akik azt mondották nekem, hogy úgy a névmagyarosítás elősegítésére, mint • ennek az ügynek a keresztülvitelére szívesen feláldozzák szabad idejüket, pedig eléggé be van nak fogva, önkéntesen r bemennének ezekbe az irodákba /ée elkészítenék a számadatokat, a névsorokat és mindent összeállítanának, de kellene valamit csinálni, — és erre kérem a külügyminiszter urat — hogy lássák odakint azok a jó magyarjaink, akik kivándoroltak, hogy törődünk velük, mert azok, akik kimentek, nem a nemzet selejtes elemei yoltak. Ugyanis kellett egy elhatározási készség, kellett egy tettrekészség, kellett egy erős jellem ahhoz, hogy el merjenek menni azok, akik máskép egy szót, mint magyarul, nem tudtak. Ez mutatja a magyarság életrevalóságát. Kimentek, megálltak a helyüket odakint mindenütt, mert a magyar munka olcsó munka, sajnos, de mindenütt a legnagyobb megbecsülésnek örvend az egész világon. A miniszterelnök úr beírta a nevét a magyar történelembe, de még jobban beírja, ha a telepítés után, amelyet részben már olyan gyorsan vóghezvittek, ezt a kérdést is kezdeményezi és előkészíti. Ök odakint megteszik a maguk részéről, amit meg kell tenniök, de idehaza is mindent el kell követni, hogy ez a kérd|% nyugvópontra jusson, hogy ezek a drága véreink hazakerüljenek, mert Széchenyi születésének évfordulóján idézni kell az ö mondását, hogy: olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani. Nyilván kell tartani és haza kell hozni azokat, akik a nemzet javát alkotják s akik azért mentek ki, mert dolgozni akartak, mert a haza nem adott nekik kenyeret, hanem az Okányi Schwarczoknak adott ezreket és ezreket. ülése 194-1 november 21-én, pénteken. T. Ház! Még egy kérdéssel óhajtok foglalkozni. Én is rátérek a nemzetiségi kérdésre. Sokan ezt kényes kérdésnek tartják, de higyjék meg t. képviselőtársaim, ha becsületes emberek • állanak egymással szemben és megbeszélnek egy akármilyen fontos, életbevágó, nagyszabású kérdést^ az sohasem lehet kényes, csak természetei és igazságos lehet. Mi Szent István birodalma vagyunk. Eltekintve egy két olyan nem egészen normális embertől, aki azt mondja, hogy a szentistváni birodalmi gondolat megszűnt, — ilyen ember szaladgál itt az országban egypár — az egész nemzet a szentistváni birodalmi gondolat alapján áll. Mi itt ebben az országban legfényesebben, a saját rovásunkra és kárunkra bebizonyítottuk, hogy a szó nemes értelmében véve liberálisok voltunk a nemzetiségekkel szemben, mert ha jól tudom és jól vagyok értesülve, — én nem voltam ott, a mélyen t. külügyminiszter úr mindenesetre jobban tudja — hogy amikor hivatkoztunk ezeréves ittlétünkre, ezeréves multunkra, akkor azt kérdezték: hát önöknek még vannak nemzetiségeik? Szinte nem akartál? elhinni, mert nem tudták elképzelni. Mi becsületesen és szeretettel fogadtuk a nemzetiségeket, amikor bejöttek ós egyforma jogot adtunk nekik, enyhén szólva. (Égy hang a középen: Sokkal jobban éltek!) Ha egészen őszintén akarok beszelni, merem állítani, hogy jobb sorsban részesítettük őket a saját fajtánkbelieknél. (Igás! Ügy van!) Ennél a kérdésnél nem merülhet fel álszemérem, vagy az a gondolat, hogy jól fekszem-e ha ezt elmondom. Igenis le kell szögeznünk: azt kívánjuk, hogy az ittlévő nemzetiségek azzal a megértéssel és szeretettel viseltessenek velünk szemben, mint ahogy mi hosszú évszázadokon át a saját rovásunkra velük szemben viseltettünk. (Üßy van! a jobboldalon.) Azt kérem én, — és meg vagyok róla győződve, hogy odakinn az illetékes hivatalos tényezők osztoznak véleményünkben-- hogy ne akarjon senki állam lenni az államban; itt egy államfő, egy kor-: mány, egy ország van és mindenkinek hűséges állampolgárnak kell lennie. (Igaz! Ügy van! Taps.) Holmi izgatók tehát ne igyekezzenek éket verni a barátságunk közé (Ügy van! a jobboldalon.) és mint már egy másik tárcánál mondtam, ne igyekezzenek alkalmat adni bizonyos nrásgondolkodású, mondjuk magyarul, hiszen nem kell már kertelni, annakidején eleget kerteltünk, bizonyos zsidóknak arra, hogy itt 'mesterségesen éket verjenek a hagyományos barátság közé, (Ügy van! Ügy van! a, jobboldalon.) Ha valaki félreérti azt, amit mondtam, akkor rosszszándékú ember, mellékgondolatai, mellékcéljai vannak, de hogy ezek a mellékcélok soha az életben ne érvényesüljenek, arról gondoskodik a magyar akaraterő, az ösztönös magyar öntudat és önérzet. Abban a reményben, hogy a mélyen t. külügyminiszter úr ezt a tengelybarátságot, amely az ország érdekét szolgálja, mint öntudatos magyar ember, mint önérzetes külügyminiszter fogja szolgálni és az ország érdekeit fogja képviselni, költségvetését ezeknél az okoknál fogva mint magyar ember elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Rátz Kálmán ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. í Szólásra következik?