Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Àz országgyűlés képviselőtlázának ÉÈÈ. Boczonádi Szabó Imre jegyző: Albrecht Dezső! Elnök: A képviselő úr nines jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Milotay István! Elnök: Milotay István képviselő urat illeti a szó. Milotay István: T. Képviselőház! Ennek a mi vitánknak, amely itt a képviselőház falai közt a magyar külügyi képviselet nagy kérdé-' sei körül forog, főleg akörül a nagy kérdés körül, hogy a magyar külpolitikát ezekben a nehéz időkben milyen célok és milyen szempontok irányítsák és hogy ezzel összefüggően melyek azok az eszközök, amelyekkel ezt

; a politikát a legérvényesebben, a legeredményesebben, a legcélravezetőbben r lehet szolgálni, ennek a vitának hátterében, úgy érzem, mindnyájunk feje felett ott lebeg egy óriási kérdőjel, annak az óriási veszélynek sötét fellege, amelyet két évtizeden keresztül a bolsevizmus megerősödése és a bolsevista imperializmus céljai jelentettek nemcsak reánk, hanem egész Európára nézve. T. Ház! Jólesik megállapítani, hogy ezzel a veszéllyel szemben, ennek múltbeli jelentőségével szemben és azzal a küzdelemmel szemben, amely ezt a veszélyt Európa fejéről és Magyarországról elhárítani törekszik, úgyszólván nincs különbség köztünk. Pártkülönbség nélkül ugyanaz a meggyőződés, ugyanaz az állásfoglalás jutott itt szóhoz ezzel a nagy veszedelemmel szemben. Ezt hangsúlyozta ki elsősorban maga a miniszterelnök, külügyminiszter is, aki felszólalásában igazán mindnyájunk helyeslése mellett mutatott rá errera nagy közös veszélyre, ennek jelentőségére és a mi közös harcunkra, annak a harcnak a közösségére, amelyet ezzel a veszéllyel szemben szövetségeseinkkel együtt folytatunk. De ugyanezt a veszélyt és ennek Európa és a mi további sorsunkra való jelentőségét emelték ki az ellenzék szónokai és Rajniss Ferenc t. barátom is az ő igazán megrázó, nagyszabásii beszédében. Erről emlékezett meg Zimmer Ferenc képviselőtársam s említem a túloldalnak, a Magyar Élet Pártjának vezérszónokát, aki ugyancsak ennek a veszélynek jelentőségét és méreteit rajzolta itt fel mindnyájunk láthatárára. Engedjék meg nekem, hogy a miniszterelnök ár megállapításai és fejtegetései közül különösen nagy elismeréssel vegyem tudomásul, mint ahogy úgy vette tudomásul az egész Ház is azokat a kijelentéseket, amelyekkel ő tulajdonképpen ennek a veszélynek árnyékában, ennek a most már javarészt leküzdött veszélynek az árnyékában az amerikai magyarsághoz intézett. Az amerikai magyarság odakünn, az óceánokon túl, a kialakuló új Európa világnézetével, irányzatával, eszmei és politikai felfogásával teljesen ellentétes légkörben élve, ki van szolgáltatva különböző megtévesztő agitációknak és ki vau szolgáltatva természetesen annak a megszervezett és bizonyos hatalmi tényezőik részéről céltudatosan irányított szinte terrorisztikus jellegű propagandának, amelyet a beavatkozásos irányzatú amerikai közvélemény és ennek a közvéleménynek a sajtója gyakorol természet szerint minden Amerikában élő emberre és így magától értetődően az ott élő magyarságra is. T. Ház! Valóban nagy szükség van rá, hogy az amerikai magyarság innen, a legilletékesebb helyről kapjon egy olyan üzenetet, amely a mi álláspontunkat, a mi küzdelmünkKËÏPVISELOHAZI NAPLÓ XI. ülése 19

il november êl-ên, péntekéit. 533 nek jogosságát és érthető voltát a mi elszakadt amerikai testvéreink előtt is kifejti és a maga tiszaságában, félreérthetetlen mivoltában állítja oda. Erre annál is inkább szükség van. mert hiszen ez az üzenet közvetve talán, de kell, hogy bizonyos figyelemre, érdeklődésre gerjessze a mi ügyünk, sorsunk, állásfoglalásunk iránt az amerikai politikának, az Egyesült Államok politikájának, az angol* sőt az egész angolszász világpolitikának bizonyos tényezőit is, amelyek — hogy úgymondjam — még mindig értetlenül állanak Magyarország állásfoglalásával szemben ebben az óriási küzi delemben. A mi részünkre különösén azért meghökkentő ez, t._ Képviselőház, mert hiszen mi úgyszólván mindnyájan, akik itt ülünk, kortársai voltunk és jórészben szenvedő tanúi és alanyai, szenvedő szemlélői voltunk annak az uralomnak, annak a korszaknak, amelyet a proletárdiktatúra uralomrajutása jelentett itt Magyarországon és képviselt több mint egy félesztendőn keresztül. Ha van nép a világon, ha van közvélemény a világon, amely tudja, — mert megtanulta a saját borzasztó megpróbáltatásain és szenvedésein keresztül — hogy mr* jelent a bolsevista uralom, akkor mi ezek közé a népek közé tartozunk és ezek között is az első helyek egyikét foglaljuk el. Ezt a helyet, sajnos, szenvedések és irtózatos tapasztalatok árán szereztük meg magunknak. Mi láttuk azt, saját sorsunkon keresztül, amit most a szovjetoroszországi tapasztalatok nyomán a levelek és a hírlapi tudósítások százai tárnak fel előttünk, láttuk, hogy ugyanaz a sors várt volna ránk is, amely ott Szovjet-Oroszországban húsz esztendőn keresztül egy 150 milliós nemzetre, népre, népek sokaságára nehezedett és amelynek legpusztítóbb következményei a szociális nyomoron, a kegyetlenség terrorisztikus uralmának borzalmain kívül főleg abban csúcsosodtak ki és abban jelentkeztek, hogy sikerült húsz esztendő következetes, szívós, igazán emberfelettien kegyetlen és céltudatos munkájával az orosz népből a nemzeti öntudatot kiölni és kiirtani. T. Képviselőház! Egészen nyilvánvaló dolog, hogy ha Kuu Béláék uralma nálunk állandósult volna, akkor a magyarságnak is, Magyarországnak is ez ia sors jutott volna osztályrészül, és ha ez sikerült volna az Ő rés'zriikről, csak-a jó Isten, az isteni Gondviselés a tudója és megmondhatója, hogy ebből a bukásból, ebből a mélységből, a nemzeti életnek ilyen megsemmisüléséből, hogy úgy mondjam, a nemzeti öntudat megsemmisüléséből valaha is sikerült volna-e feltápászkodnunk. Amikor én, t. Képviselőház, ezeknek az időknek szörnyűségeit idéaem, nem ok nélkül teszem ezt, mert hiszen akkor a mi kétségbeesésünk közepette egyik legborzasztóbb érzésünk és tapasztalatunk az volt, hogy mennyire elhagyott, mennyire magúnkra hagyott bennünket az egész úgynevezett civilizált világ. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van!) Mennyire magunkra hagytak bennünket éppen azok a demokrata hatalmak — és azok között Amerika és (Anglia is egyaránt —, amelyek most, hogy úgymondjam, értetlenül állanak szemben a mi állásfoglalásunkkal, a mi közös küzdelmünkkel, ugyanúgy, mint ahogy értetlenül állanak a finnek hasonló harcával szemben is, akiket arra akarnak, vagy akartak preszszionálni, hoigy győzelmes, hősies harcok közepette tegyék le kezükből azt a fegyvert, amelynek segítségével sikerült az orosz rémet régi 75