Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Àz országgyűlés képviseíÖházdnak 223. ülése 19 Ul november 21-én, pénteken. 5ÛÛ elárasztással fenyegető világveszedalem ellen. (Ugy van! Úgy van!) Minden szövetségesünk biztos lehet abban, hogy ezt az irányunkban tanúsított hűséget mi, őszinte, becsületes ma­gyar hűséggel fogjuk mindenkor viszonozni. (Éljenzés és helyeslés.) És ha anyagi' szövetsé­gesi erőnk netán csekélynek tűnik is fel. ezt nagy méretekben fokozza az érdekek közössége és az a mindnyájunkat átható tudat, hogy elsősorban önmagunk a'karunk önmagunkon segíteni és nem várunk mástól segítséget. Erre irányuló törekvésünk azonban csak akkor .le­het eredményes, ha nem feledkezünk meg soha a történelem örökérvényű törvényeiről és ta­nulságairól. Mert ne higyjük, hogy éppen csak nekünk, magyaroknak van kiváltságunk arra, hogy büntetlenül vétkezhessünk azok ellen. Nálunknál nagyobb, erősebb, hatalmasabb nemzetek is csak úgy állhatják meg sikerrel a helyüket a mostani súlyos próbatételben, ha erkölcsi, kulturális és gazdasági erőiket nem­csak hogy csökkenteni nem hagyják, banem még a lehető legmagasabb fokra is fejlesztik. (Helyeslés.) Mennyivel inkább áll tehát ez a figyelmeztetés éppen reánk, magyarokra! Min­dent el kell tehát kerülnünk, ami ellenálló erőnket gyengíthetné és őrizkednünk kell at­tól is, nehogy erőnket meghaladó feladatokra vállalkozzunk. Nem könnyűek feladataink és nem könnyű a teendők helyes mértékének elta­lálása éppen egy olyan országban, mint a mienk, amely nemzetiségi szempontból nem mondható egységesnek. Ezeréves történelmünk során többször .meg­történt az, hogy országunk egy részét időlege­sen elvesztettük. Az együvétartozás érzése azonban a politikai határokon túl továbbra is elválaszthatatlanul összetartozott. Olyan erős ez a kapcsolat, hogy azt még a másfélévszáza­dos török uralom sem tudta megszakítani. (Ügy van! Ügy van!) Majdnem felesleges an­nak hangoztatása, hogy neim is volt, nincs . is és soha nem is szabad közöttünk felütnie i'e.iét a partikularizmus törekvésének. (Élénk he­lyeslés.) Ezeknek a politikai elveknek a követése alkotja előfeltételét fennmaradásunknak, fel­virágzásunknak és alkotmányos, nemzeti füg­getlenségünknek. Mindezekhez pedig, elsősor­ban erős hadseregre van szükség. (Ügy van! Úgy v,an!) Ez egyúttal a fokmérője szövetsé­gesi értékünknek is. A megkezdett úton továbbhaladva jutunk közelebb ahhoz, hogy teljes mértékben elér­hessük és betölthessük azt a helyet és szerepet, amelyhez ezeréves történeti érdemekkel szerez­tünk jogcímet, amelyet a kulturális tényezők számunkra kijelöltek és amelyet ezenkívül még földrajzi és gazdasági okok is feltétlenül indokolnak és támogatnak. Mélyen t. Ház! A mélyen t. külügyminisz­ter úr expozéjában foglalkozott azokkal a sé­relmekkel is, amelyek, sajnos, egyes más or­szágokban élő véreinket érték és amelyek < az utóbbi időben állandóan sokasodnak. Mint­hogy ő már említést tett erről a kérdésről, én, csak arra szorítkozom, hogy aláhúzzam a mi­niszter úr erre vonatkozó kijelentéseit és kér­jem, hogy ezen az úton igyekezzék minden mó­don arra törekedni, hogy ezek ,a jogos és sú­lyos panaszok és sérelmek megszűnjenek és orvosoltassanak. A külügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot sokan üd­vözlik.) l , Elnök: Szólásra következik? Boczonádi-Szabó Imre jegyző: Ifj. Zimmer | Ferenc! Elnök: Ifj. Zimmer Ferenc képviselő urat illeti a szó. ; Ifj. Zimmer Ferenc: T. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy előttem szólott gróf Bethlen György igen t. képviselőtársamat meieren üd­vözöljem abból az alkalomból, hogy mint az erdélyi magyarság vezetője 22 éves rabság után elsőízben szólhatott hozzá a magyar kül­ügyi tárcahoz. (Éljenzés és taps.) A múltban valamely ország külpolitiká­ját annak geopolitikai helyzete, gazdasági struktúrája és nem utolsó sorban dinasztikus érdekei szabták meg. Az új korszellem ezeket az alapelveket -a dinasztikus érdekek kivételé­vel nem vetette el, de melléjük világnézeti fel­tételeket is állított. Ez a külpolitika a les­pregnánsabban kristályosodva jelentkezik a nemzeti szocialista Németországban és a fa­siszta Olaszországban, mint az új korszellem hivatott képviselőinél. Ennek a külpolitiká­nak tengelyébe saját nemzeti érdekeik mellé egy olyan európai elgondolást állítottak, amely az új világrend megalkotásánál éppen saját érdekeinél^ fogva az európai^népek általános jólétét, fejlődését éa megerősödését célozza. Tudott dolog ugyanis, hogy csakis ezek mel­lett az adottságok mellett érhető el a tartós béke, az új társadalmi rend krisztusi igazsága, az emberszeretet. A tengely politikáját tehát a ma dúló ha­talmas harcban olyan magasztos célok irányít­ják, amelyek nemcsak idealisztikus voltuknál fogva, hanem ^ az életet adó, életet biztosító népi^ együttműködés őszinte akarása követ­keztében a győzelem biztos zálogaként jelent­keznek. Nyílegyenes! út a történelem országútja, ez az út a mienk is, ezen az úton azonban csak akkor haladhatunk biztonságosan, ha alkal­mazkodunk az út rendjéhez, ha átvesszük a tempót, amelyet a velünk együtt haladók al­kalmaznak. Ezen az úton nem szabad fáradt­nak lennünk és cammogásunkkal megakaszta­nunk a tömött sorok menetelését. Ezek előrebocsátása után legyen szabad rátérnem azokra a kérdésekre, amelyek ben^ nünket ezen az oldalon aggasztanak. Aggasztó tünetnek tartjuk ugyanis, hogy a hivatalos tengelybarátság, sot ma már szövetségesi mi­voltunk ellenére a kormányzat eltűr olyan belső mozgolódásokat, amelyeknek eltűrése a szemlélő előtt a következetlenség^ látszatát kelti, s így ezáltal önkéntelenül bizalmatlan­ságot válthat ki. Nagy barátaink előtt furcsá­nak tűnhetik fel, hogy hazánkban még mindig szabadon grasszálhat az ellenséggel nyíltan, vagy titkon — enyhén kifejezve magam — szimpatizáló zsidóság és a vele együtt haladó kis réteg, s hogy eltűrjük a sokszor szabotázs­jellegű destruálást, a liberális sajtó létezését, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azét a sajtóét, amely írásaiban a fejlett technika minden raffinpriáját alkalmazza. A hivatalos külpolitikát nem támogatja eléggé a szabad nemzeti közvélemény, sőt látnunk kell, az új eszmék szellemét átvett tömegek... Elnök: A képviselő urat kérnem kell, hogy fejtegetéseiben legyen óvatosabb és ne tegyen olyan állításokat, amelyek alkalmasak arra, hogy egészen hamis színben tüntetssék fel en­nek az országnak közvéleményét. Ilyen fejte­getéseket ne méltóztassék folytatni. (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Nincs zsidó sajtó?) Ifj. Zimmer Ferenc: Egyszóval a mai lég­kör szerpny megítélésem szerint nem felei meg annak a háborús helyzetnek, amelyben va-

Next

/
Thumbnails
Contents