Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Ö3ü Àz országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19hl november 21-én, pénteken. gyünk. Pedig csodálatos, sőt mondhatnám különleges helyzetünk van, amikor külügyminiszterünk egyszersmind az ország miniszterelnöke is. Azt kellene látnunk, hogy a miniszterelnök úr teljes súlyával támogatja a külügyminiszter urat, nem pedig megfordítva azt tapasztalnunk, hogy a miniszterelnök úr, bizony, hogy iigy mondjam, érdektelenséget tanúsít a belpolitikai megnyilatkozásokkal szemben. Ne vegye rossznéven a külügyminiszter úr, — ismerem felfogását — én nem tudom elképzelni, hogy a miniszterelnök úrral olyan megelégedett legyen. (Derültség és taps.) Olyan felemás állapotot látunk, amelyben vannak bizonyos nyugtalanító körülmények, _ amelyek a jövő kialakulását veszélyeztethetik. Szeretném erről az oldalról biztosítva látni hazám helyzetét a jövő nagy rendezésben, mert tudom, hogy a nagy rendezés egy főszempontja az lesz, miként áll be valamely nép abba az eszmei légkörbe, amelyet a történelem parancsoló szava hívott életre. Igen elhibázottnak tartom azt a bizonyos fokig talán önteltséggel párosult hiedelmet, hogy a magyar múlt elegendő volna helyzetünk megfelelő elbírálására és a jövő biztosítására. Higyjék el nekem, hogy nagy barátaink bármennyire átérzik is a magyarság elhivatottságát a délkeleteurópai térségben, bármennyire értékelik népünk katonai, kulturális és gazdasági erényeit, ha tudatában is vannak annak a szörnyű igazságtalanságnak, amelyet országunkkal szemben Trianonban elkövettek és ha a legteljesebb mértékben honorálják is, hogy a tengelyhez elsőknek csatlakoztunk, mégis eszmei beállítottságuknál fogva logikai szükségszerűségből, de különösképpen a t hitleri és a fasiszta etika miatt azoknak a népeknek megnyilatkozását is figyelembe veszik, amelyek elég bátrak voltak ahhoz, hogy már most alkalmazkodjanak az új világrendet akaró rendszerekhez. Ezek a rendszerek nem ismernek hivatalos külpolitikát és külön szubjektív népi megnyilatkozásokat, vagy megfordítva, ösztönös népi akarást és esetleg kényszerű külpolitikát. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát csak odáig megyünk, hogy híven vagy szükségszerűen teljesítünk bizonyos szerződésbeli kötelezettségeket és nem apercipiáljuk a világnézeti elgondolásokat, ha lelkileg- nem formálódunk át, akkor legfeljebb csak arra számíthatunk, hogy mint előkelő vendégeket, konvencionális fogadtatásban részesítenek. Itt van a történelmi pillanat, amikor új köntöst kell öltenünk, amikor új köntösben teljes lelki felkészültséggel, a közösség szent munkájában való részvételünkkel kell biztosítanunk népünk újabb ezredévét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Határozottan állítom, hogy külföldi barátaink igen fájdalmas körülménynek tartják a magyar belpolitikai akadozásokat. Mérhetetlen örömmel fogadták volna, ha éppen az erényekben gazdag magyar nép csatlakozik spontán az evolúciós mozgalomhoz. Mennyivel könnyebb helyzete volna a tengely külpolitikájának, mennyivel szívesebben támogatnák a magyar ügyet, a magyar igényeket, ha a történelmi igazság mellé odaállíthatnák az eszmei közösség tényét. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem elég ugyanis földrajzi helyzetünket külpolitikánk irányításánál figyelembe venni, hanem megértést is kell tanúsítani szövetségeseink strukturális adottságai iránt. Át kell (áreznünk a német és olasz nép háborús erőfeszítéseit, hogy méltók lehessünk arra a megbecsülésre, amelyet már számtalan esetben tanúsítottak velünk szemben. Ajánlom tehát a külügyminiszter úrnak, hogy hasson a miniszterelnök úrra, hogy követelje azokat a belpolitikai ténykedéseket, amelyek ma mái elengedhetetlenül szükségesek .s amelyek nélkül politikai helyzetünk további kedvező kiépítését nem tudom elképzelni. De továbbmegyek, t. Ház! Azzal is tisztában vagyunk, hogyha élni akarunk, a jövő Európa gazdasági rendjébe feltétlenül bele kell illeszkednünk. Bele kell illeszkednünk nemcsak munkánkkal, hanem, amint már hangsúlyoztam, lelki felkészültségünkkel is. A lelki felkészültség alapja ott van népünk _ fogékonyságában, ezt a felkészültséget ápolni és nevelni kell. A másik tényező pedig a termelés, ezért a jövő munkajában meg kell teremteni azokat az előfeltételeket, amelyekben népünk dolgos keze produkciójának legjavát adhatja. Helyzetünket az európai gazdasági rendben aszerint értékelik és olyan mértékben élvezhetjük annak gyümölcseit idehaza, amilyen mértékben a szakavatott irányítás és a gátlásnélküli támogatás a kormányzat részéről megnyilatkozik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.} Legyünk tehát tisztában a dolgok lényegével, lássuk végre a jövő jeladásait s támogassuk a külügyminiszter urat abban a törekvésében, hogy hazánkat belső erejénél fogva fel akarja emelni arra a pozícióra, amelyre történelmi múltja predesztinálja. {Taps a szélsőbaloldalon.) Meg kell értenünk végre, hogy a töprengések és a lassú tervezgetéseik ideje lejárt s félintézkedésekkel, a bizonytalan orvos tüneti kezelésével többé nem dolgozhatunk. Az Isten kegyelme ma a magyarságnak olyan lehetőségeket nyújt, amilyenek a múltban ritkán voltak, a jövőben pedig talán soha nem jelentkeznek. Ennek az oldalnak féltő szava egyszersmind/hívó szó is legyen. Itt ma ne az ellenzéki bíráló vagy a mindenáron hatalomra törő pártok megnyilatkozását lássák, hanem érezzék . szavaimban a nemzeti akarat ösztönös óhaját. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miként mi ezen az oldalon tudjuk és hisszük az új világrend igazát, akként ismerjék fel és érezzék át önök is a t. túloldalon, hogy a történelmi felelősség ma itt van s annál nagyobb súlyú a felelősség, minél inkább olyan rendszert támogatnak, amelyben boldogulni nem igen lehet. Nem tudhatjuk, hogy a háború meddig késlelteti az emberiség megújhodását, de azt feltétlenül éreznünk kell, hogy a magyar nép közvetett munkájával, háborús áldozathozatalával a háború győzelmes befejezését csak sietteti. (Úgy van! a szélsőbáloldalon.) Félre tehát az egyéni s egyes, talán társadalmi érdekekkel intézkedéseket kérünk, ténykedéseket szeretnénk látni, hogy igazolva legyén ez a nemzet, amely ezer éven át Európa szenvedő gyermeke volt, a jövőben pedig egyik különösen megbecsült tagja kíván lenni a nagy népek társadalmának. A költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Ellenzéki képviselő voltom dacára — bár a többi tárcánál a költségvetés elfogadása ellen iratkoztam fel — a külügyi tárca költségvetésének elfogadása mellett szólalok fel, hogy ezáltal is ki-