Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

526 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19ki november 21-én

s pénteken. Tessék most megszorozni a tényleg meglévő 10 millió magyart négy-öt ezrelékkel és az itt élő három és fél millió nemzetiséget 11—12 ezrelékkel, kitűnik, hogy milyen ez a biológiai egyensúly. Ha pedig nem történik semmi, magától értetődőteg ezeknek a javára dől el a mérleg, — nem egy év, nem két év, hanem félszázad vagy egy emberöltő távlatában. Azért mondottam ezt el, hogy bizonyítva legyen az a primitív, buta pártpolitikai megítélés, ahogyan velünk szemben ezt aljas módon kihasználják,, hogy t. i. mi felkínálkozunk. Nem! Minket ilyen nagy meggondolások sürgetnek arra, hogy a magyarságot megerősítsük itt a Duna medencéjében, mert a külpolitika bázisa^ csak egy erős magyarság lehet, egy eredményes külpolitikának esak ez lehet a bázisa. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeket el kellett mondanom azért, hogy a helyzet megítélését megvilágítsam. T. Ház! Nem hiszem, hogy volna a parlamentnek egy tagja -— pártunk részéről^ egészen biztosan nincsen, — aki száz százalékosan meg ne volna győződve, hogy a miniszterelnök úr mint külügyminiszter úr, mint talpig magyar ember, ne ezer százalékig szolgálná a magyar tigyet ezen a vonalon. Ez biztos. De mi ugyanakkor elvárjuk, hogy rólunk is ugyanazt a tiszta magyar szándékot és becsületet tételezzék fel. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a politikának íratlan szabálya. De hogy rólunk még innen is — és mint magam is tapasztaltam kinn a politikai életben — a guruló márka vádját, a németbérencséget hangoztassák, az tarthatatlan állapot. A választások alkalmával magam is hallottam hivatalos emberek szájából, hogy nézzétek meg, autóik német rendszámmal futnak. Tehát ilyeneket voltunk kénytelenek átélni azért, mert mi őszintén szolgálni akartuk mindenféle támogatás nélkül ezt a politikát. T. Ház! Ezeket kellett általánosságban leszögeznem. Most pedig meg kell mondanom, hogy ezekután, amikor mi jóhiszeműséget kérünk és amikor biztosítjuk a külügyminiszter urat arról, hogy az ő abszolút magyarságához még csak szó sem férhet, ugyanakkor lelkiismeretünk szavára hallgatunk akkor, amikor aggályainkat nem ővele szemben, hanem azzal a helyzettel szemben említem meg, amely idebenn Magyarországon van. A miniszter úr, akinek kezébe fut össze az összes részletekig menő ismerete a külpolitiká,nak, tudhatja a legjobban, hogy a külföldön járó magyar embernek szemébe ötlenek egyes kérdések, amelyeket nem értünk, csak a következményeket látjuk, önkéntelenül azok okait keressük. Kérem tehát, hogy a miniszter úr tegye megfontolás tárgyává az általunk említett tapasztalatokat és sürgősen intézkedjék, mert ezek következménye az, hogy Magyarország megítélésében, eajnos, —* mi legalább így látjuk — súlyos hibák csúsztak be, mint ahogyan előttem szóló t. képviselőtársam t is említette. Ilyen pl. az Eckbardt-ügy, továbbá a zsidókérdés rendezetlensége — mint két nagy probléma. , -,'»-*%-% felsősorban is a zsidókérdés vonaláról beszélek. Amikor a Das Reich című lapot el kellett kobozni — a miniszterelnök úr tudja legjohban. mi volt 'benne, én ezt a számot nem is láttam — bizonyára megvolt az oka az elkobzásnak, mert valószínűleg súlyos dolgok voltak benne Magyarországot illetőleg — az elkobzásnak azonban előzménye, illetőleg oka kell, hogy legyem. Nagyon indokolt tehát ez a kérdés, amelyről beszélni kívánok, T, Ház! Amikor tehát zsidókérdésről beszélek — hangsúlyozni kívánom — hogy a tengelyhatalmak országaiban, de elsősorban Németországban a zsidókérdés nem egy buta. heoceskedő gyűlölködés eredménye, hanem. őszinte, átérzett tétel az, hogy az új Európából őket ki kell zárni, mert azzal a zsidósággal, amelynek kegyetlenkedésével a keleti fron

j ton a szövetséges csapatok, elsősorban a német katonáik találkoztak, ezzel a társasággal nincs többé semmi néven nevezendő közösségi lehetőségük. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeket tehát csak kizárni lehet egy népközösségből, mert ezzel az ősi belső ellenséggel együttélni nem lehet. T. Ház Mi ennek az eredménye Németországban? Az, hogy a legerélyesebb rendszabályokat hozzák; megjelölik csillaggal a zsidókat, a vagyonukat elveszik, lakásaikat németeknek adját át, kiviszik őket a keleti vidékre dolgozni, mert minden munkaerőre szükség van. Ez rendben van, ezt megteszik, de ne féljen Bajcsy-Zsilinszky igen t. képviselőtársam, a mi szuverenitásunkban nem fog csorba esni, azok a kisemberek azomban, akikkel mi találkozunk, meg vannak botránkozva, hogy nálunk ugyanakkor minden változatlan. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt!) T. Ház! Eddig az ország közvéleményének nagy felháborodására Ghorin fogadta az államfőt és a német vendégeket a Nemzetközi Vásáron, (Rajniss Ferenc: Annyi ízlés lehetett volna benne, hogy egy napra beteget jelent! — Derültség a szélsőbaloldalon.) amikor pedig Ohorint nem a mi fellépésünkre, de az ország közvéleményének felháborodására e miatt a kirívó eset miatt eltávolították onnan, ezzel még nem értünk el semmit, mert megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy mi kevesebbet tudunk a mi belső ügyeinkről, mint amennyit odakint tudnak. Ne legyünk naivak, bizonyára azt is tudják, hogy azt a Chorint, akit gyorsan eltávolítottak a Gyosz. éléről, egy héten belül a 42 tagú országos bizottság tagjává választotta meg a felsőház. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez nem egy őszinte belső politikai leszámolásnak a képe, teljesen érthetetlen előttünk is, de még fokozottabban érthetetlen ez az eljárás a németek előtt. (Rajniss Ferenc: Kivédi ezeken az. embereket?) T. Ház! El kei lett mondani ezeket azért, mert nekünk nem mindegy, hogy Magyarországot hogyan ítélik meg odakint. Legyenek meggyőződve a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim, hogy nekünk pentosan úgy fáj ez. mint önöknek. Nekünk, magyar embereknek rendkívüli módon r fáj az, ha más népek — kivált ellenséges népek — elénk kerülnek csak azért, — legalább is mi úgy látjuk, hogy azért. — mert belsőleg nem tudjuk t

megoldani ezeket a kérdéseinket, amelyeket már régen meg kellett volna oldanunk. A zsidókérdésnek sokféle oldala van még. de nem érdemes erről beszélni, éppen azért csak egyet említettem meg. De azért például az sem érdektelen, hogy erről a kérdésről még írni sem szabad. Nem tudom megérteni, mi baj volna, ha a kormányzat tényleg összefogná és kizsuppolná őket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elég lenne nekik a gettó is!) Nem hivatalos német vélemény, amit most elmondok, hanem egy egyszerű ember véleménye, aki azt mondotta nekem ott kint Németországban: ho gyan gondolják önök a megoldást, hiszen igaz. hogy Európát zsidótlauítani nemzeti specia-