Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. lista erők fogják, — nyilván Hitler kijelenté sere gondolt — de előbb fésülködjenek meg s a szemetet maguk söpörjék ki az udvarukról. Elébe kell tehát menni a kérdésnek, mert hu más fésüli meg az embert, az úgy szokott lenni, — gyermekkorunkból nagyon jól emlékszünk rá — hogy meghúzzák az ember haját és ki is tépnek néhányat belőle, ami bizony fájdalmas dolog. Amikor tehát nyilvánvaló, hogy a mi feladatunk volna ennek a kérdésnek a megoldása, ugyanakkor még csak írni sem szaoad róla s egyszerű hírt sem szabad közömi arról, hogy Németországban csillaggal jelölték meg a zsidókat. Ezt nem lehet közölni, mert kellemetlen álmokat okozna néhány előkelő zsidónak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Máz! Pártunk részéről egy interpellációt jegyeztettünk be, hogy a kormányzat tegyen intézkedést aziránt, hogy legalább a törvényhozást zsidó tlanítsa. Ki tudja azt itt, hogy a felsőházban pontosan tíz nagy zsidó ül, Chorin, Gold berger, Weiss Fülöp, Kornfeld és hasonlók. Elképzelhető az Magyarországon.-, hogy a törvényhozás felsőházában, amely ma egyenrangú velünk, (Kajniss Ferejic: Elég baj, bogy megcsinálták! Elég rosszul csinálták!,) amelynek minden szavazata annyit ér, mint M mienk, még zsidók ülhessenek? (Egy hang a széisőbaloldalon: Pedig úgy van!) T. Ház! Ezek azok a lehetetlen jelenségek, amelyek a mi megítélésünkben nagyon súlyosan esnek latba. Be ezeken kívül egyes belpolitikai kérdések kezelését is kénytelen vagyok felhozni, mert pontosan belevág ebbe a témába. A belpolitikában, a belpolitikai kérdések kezelésében is teljesen érthetetlen esetekkel találkozunk, amelyeken talán éppen a külügyminiszter úr fog a legjobban csodálkozni és fogja azokat a legjobban helyteleníteni, de amelyek bizony megtörténnek. Tegnap írtam egy cikket a párt hetilapja számára »Hazatérő honvédek« cím alatt, amelyben megírtam, hogy a Kormányzó Űr fogadta a hazatérő vitéz huszárokat. Azt írtam, hogy ennek a harcnak van értelme, mert egy új világért küzdenek honvédeink. Azt akartam megírni, hogy a zsidó bolsevizmus állati kegyetlenségével és beteg életrendjével szemben a nemzeti szocialista új Európa érdekében folyik a küzdelem, de a cenzúra kihúzta a »nemzeti szocialista« szót. Hát nem ismerjük el azt, hogy egy új nemzeti szocialista Európát várunk? Hát mit várunk? Milyen Európára várunk? Talán zsidó Európára várunk? Ezt az eljárást nem lehet megérteni a cenzúra részéről. Tovább megyek és okulás végett mondom el azt, amit magam is felháborodással vettem tudomásul, hogy azt a részt is kihúzta a cenzúra, amelyben azt írtam, hogy a nemzeti szocilalizmus és a liberál-kapitalista világ, valamint a szolgálatába állított kommunizmus vívja végső harcát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát nem az vívja a végső harcát? Hát nem azért folyik már évek óta a küzdelem? (Egy hang a szélsőbaloldalon: A cenzúra szerint nem!) Azt is kihúzták, amikor azt írtam, hogy az eddigi eredmények óriásiak, minden ellenállás meg van törve s mindig a nemzeti szocialista erők győztek. Ez mind ki van húzva. (Felkiáltások a széisőbaloldalon: Hallatlan!) Hát ki győzött? Hát nem a nemzeti szocialista erők győztek Európában (Egy hang a szélsőbaloldalon: Schuschnigg győzött!), hát talán Schuschêse 19U1 november 21-én, pénteken. 527 nigg győzött, vagy hát ki győzött? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Talán Eckhardt?) Ezeket a szomorú tényeket nem olvasom fel végig, mert nem akarom untatni a t. Házat, de így megy ez végig az egész vonalon. Hitler nyilatkozatát kihúzták, mindent kihúztak, még azt is kihúzták, — ezt fel kell olvasnom a végén— hogy »az új Európába, a nemzeti szocialista Európába Magyarországnak is bele kell illeszkednie a magyarságot megillető helyen. Ezt mi valljuk és követeljük is. Ezért harcoltak, ezért küzdöttek a magyar honvédek a zsidó bolsevista erőkkel szemben és egyúttal a legnagyobb európai ellenséggel szemben a szovjet fronton«. Nem tudom megérteni, hogy miért kellett ezt is kihúzni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És ezt is kihúzták?) Még tovább megyek, t. Ház! Azt is meg akartuk írni, hogy mi is nemzeti szocializmust akarunk a zsidó liberalkapitalizmussal szemben. Ez is ki van húzva. Arra, hogy a kormány mit nyilatkozik, nincs semmi ingerenciánk, de ha egy ellenzéki párt, a mi pártunk azt mondja, hogy mi nemzeti szocializmust akarunk a zsidó liberal-kapitalizmussal szemben és ezt kihúzzák, ezt józan észszel nem lehet megérteni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) A dolognak legfeljebb még az^ az érdekessége, hogy ilyen esetekben rendkívül felháborodva fogom -a kagylót és felhívom a cenzúrabizottság elnökét, — mint a jelen esetben is — kérdezve, hogy mit jelentsen ez. A válasz többnyire ez: kérem, kérem — nagy habozás — mi mindent megkérdezünk, ez felsőbb utasítás. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát én nem értem, hogy hogyan lehetséges ez. Át fogom adni a miniszterelnök úrnak ezeket -a megcenzúrázott cikkeket, nézze meg, hogy mi ebben a rezon és mi a politika. Egy szelid cikk volt ez az utóbbi, amelyben üdvözölni akartuk a honvédeket, és megmondani, hogy van értelme, hogy küzdöttek, mert így az új Európába, a nemzeti szocialista Európába a zsidó liberal-kapitalizmussal szemben be fogunk illeszkedhetni és ezért érdemes volt élni, érdemes volt küzdeni. Ezt akartuk megírni, hogy tudja meg a magyar nép, miért harcolt, milyen világ kialakulásáért harcolt. Ez az a diffèreaoia -a külpolitika és a belpolitika között, amelyet nekünk őszintén meg kell mondanunk, hogy a kormányzat ebből vonja le a konzekvenciát és megfelelő módon intézkedjék. (Szöllnsi Jenő: Azt már nem!) T. Ház! Már nincs sok időm, ezért még csak egyetlen, a magyarságra életbevágóan fontos kérdést _ kívánok a kormányzat figyelmébe ajánlani. Mindizeknek következményeképpen ugyanis — úgy érezzük és ezt meg kell őszintén vallanunk — az a furcsa helyzet állt elő, hogy Magyarország a nemzetek megítélésében, a nemzetek sorában hátrakerüi és ebben első helyen játszik szerepet a román propaganda hatása ellenünk. A múltkor Berlinben járván, — ahol Gregor Manojlescu és a társai dolgoznak egy egészen nagy apparátussal, magam láttam a kiadványaikat, a röpirataikat — elmenteni a követségünkre és természetesen ideges hangon megkérdeztem, mint magyar ember, nem mint pártember, hogy hát mi van nálunk, mit csinálunk mi? Hát senki az égvilágon nincs Berlinben részünkről, ahol pedig ma eldöntik egész Európa és benne a magyarság sorsát is. Mert legyünk tisztában azzal, hogy igenis ott dől most el egész Európa és a magyarság sorsa is. (Taps a középen és a szélsőbaloldalon. — Kajniss Ferenc: Semmit 74*