Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

•Az országgyűlés képviselőházának 21 ß. sítsa, amelyet egy nevelőnek, egy oktatónak feltétlenül biztosítani kell. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy e tekintetben nekünk nem szabad megelégednünk a költség­vetésiben kétségtelenül bizonyos kedvezményt biztosító elbánásokkal s minősítésekkel, banem nekünk igenis, generálisan fel kellene emel­îuiink az egésiz kultusz-státus anyagi színvo­nalát. Ha egyszer fontosnak tartjuk, mint aho­gyan fontosnak tartjuk, a fizikai bönvédelem­nek, tehát annak, amit szószerint honvédelem­nek veszünk Magyarországon, az anyagi el­látását, akkor méltóztassék nekem mee:engedni, hogy azt állítsam, hogy legalább olyan fontos — hiszen szervesen egybetartoznak és kiegészí­tik egymást — a szellemi honvédelem minden fokon működő katonáinak az anyagi ellátása is ; Lehet, hogy ez pillanatnyilag gazdasága ne­hézségekbe ütközik. Elismerem, kétségtelenül így van. de állítom és vallom, hogy e tekintet­ben semmiféle áldozaattól nem szabad; vissza­riadnunk, mert ezt megköveteli tőlünk maga a magyar nemzet és megköveteli tőlünk az az elv, hogy mi, akik a jövendő imunkásai vagyunk, lelkiisimeretbeli kötelességünkként minden ál­dozat meghozatalára buzdítsunk és magunk is hozzunk áldozatot. Ha tényleg igaz az az elv, hogy a kulturális fejlődés eredményei csak később mutatkoznak és csak később mondha­tunk róla jogos bírálatot, akkor nekünk erre gondolva, már most meg kell tennünk mindent abban a tekintetben, hogy ez a kulturális fejlő­dés tényleg sikerüljön is. T. Képviselőiház! Elszomorító az összeha­sonlítás, ha arra gondolunk, hogy a körülöt­tünk lévő tengelyállaimok — gondolok itt kü­lönösen Németországra és a tőlünk délnyu­gatra lévő Olaszországra — milyen intézkedé­seket tesznek kulturális téren. Tényleg fáj az ember szíve, amikor látja azt a közmegbecsü­lést, amellyel Németországban vagy Olaszor­szágban a nevelői rend iránt viseltetnek, ha látja azt a tekintélyU amely ennek a köz'meg­beesülésnek a következménye, de ugyanakkor látja azt az anyagi jólétet is. amely ki tudja hozni a nevelőkből a munkamaximumot, a tel­jesítmények legmagasabb fokán a nemzet ja­vára. Azt látja az ember, hogy ott az iskolák tényleg a nemzetnevelés templomai és ezek a nemzetnevelési templomok ragyogó felszerelé­sűek, nem is beszélve egy egységes, egészséges, tervszerű nevelési rendszerről. Ugyanakkor ná­lunk azt látjuk, hogy a nevelők a szóbeli elis­merésnéil nem sokkal többet kapnának, legtöbb­ször a vállveregető leereszkedés az osztályré­szük, nem beszélve igen nagy részüknek szociá­lis nyomoráról, anyagi helyzetéről, amely még csak a legelemibb önképzést: seta teszi lehetővé, nem beszélve arról, hogy a nagyobb családnak, de a kisebbek is a gyermeknevelés szempont­jából igen hátrányos helyzetben vannak. De még azt is kénytelen vagyok r megállapítani, hogy nem látom még a lehetőségét sem annak, hogy ebben a tekintetben — bár a közeljövő égető sürgősséggel parancsolja — megfelelő ja­vulást észlelhetnénk T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben felhozzak egypár olyan dolgot, amelyek anyagi ellenszolgáltatás nélkül is igen nagymértékben hozzájárulnának a neve­lői rend tekintélyjémek fokozásához. Elsősorban tisztelem, becsülöm a községi állatorvost, a községi orvost és elismerem az ő munkásságát, az ő tényleg szükségszerű működését, de ha ilyen szempontból bírálva a dolgot, azt néz­zük, hogy a községi orvos és állatorvos például ülése Í9lfi november 11-én, kedden. 3? hivatalból tagja az egyes képviselőtestületek­nek, akkor azt hiszem, joggal megkívánhatjuk. hogy a község nevelői közül legalább egy tény­leg tagja legyen annak a képviselőtestületnek, amelyben mindenféle szempont összesűrűsödik. mindenhonnan összejönnek annak a községnek az életbevágó kérdpsei. Azt hiszem, t. tLáz. hogy ennek semmi különösebb akadálya nem lenne. De vigyük ezt tovább és azt a nevelőt ne csak a községi elöljáróságba tegyük oda. hanem a járási, a megyei, városi bizottságokba is és méltóztassék megengedni, tegyük bele a felsőházba is. Azt hiszem, ezzel olyan, mond­hatnám, szépségtapaszt adunk ennek a rend­nek, amely ugyan anyagilag nem sokkal viszi őket előbbre, de mégis legalább a jószándéfcot Látják azoktól, akik az ő sorsukat intézik, hogy e tekintetben is igyekeznek őket bizo­nyos erkölcsi ellenszolgáltatásokkal is hono­rálni. T. Ház! Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a tanítóság a nemzetnevelésnek a szíve. Ahogyan az emberi szív gondoskodik arról, hogy az életet adó táplálék a test minden egyes részébe elkerüljön, ahogyan tényleg a iszív a legvékonyabb hajszálerecskpbe is el­viszi az életet adó nedvet, ugyanúgy a tanító, falunak, a tanyának tanítója ott áll a kultúra legszélsőbb végvárain és ha tényleg komolyan akarunk foglalkozni azzal, hogy ezeken a vég­várakon olyan őrök álljanak, akik minden­féle támadással szemben fel vannak vértezve, akkor kötelességük gondoskodni arról, hogy , ezek az őrtállók, ezek a virrasztók, az erkölcsi elismerés mellett az anyagi jólétnek olyan fo kára kerüljenek, amely lehetővé teszi szá­mukra a legerőteljesebb őrtállást és lehetővé teszi a magyar nemzet számára is, hogy egy kultúrában, műveltségben egészségesebb, fej lettebb ifjúság nőj jön fel előttünk. Itt kell még megemlítenem, t. Ház, az iskolánkívüli népművelést is. Éppen csak egy mondattal kívánom ezt a kérdést a miniszter úrnak különös figyelmébe ajánlani. A nyolc­osztályos iskola gyakorlati megvalósításával kapcsolatban én még nem tudnék valami külö­nösebb elismerést mondani. Nehézkes a fejlő­dése. Kétségtelenül van ennek anyagi oldala is, de a gyakorlati végrehajtás szempontjából is vannak kívánnivalók. Éppen ezért roppant fontosnak tartom, hogy azok az ifjak, akik a nyolcosztályos iskola elvégzése után kikerülnek az életbe, ne maradjanak kultúra nélkül és ne kerüljenek a tízfilléres ponyvaregények karmai közé, mert ebből sohasem szármázik jó, hanein igenis álljon oda az iskolánkívülí népművelés, karolja fel a serdülő fiatalságot és vezesse tovább azon az úton, amelyet szá­mára a helyes elemi oktatás kijelölt. Itt nagyon hálás megoldásként kínálkoznék az, ha ezzel együtt, egy ütemben be lehetne kapcsolni ide a felnőtt rétegek szellemi oktatását is Ajinyi új. érdekes és tényleg a népet is érintő kérdés vetődik ma már fel, hogy én azt hiszem, igen hálás dolog volna és százszorosan kamatoznék, ha az idősebb generációt is bele­kapcsolnók egy intenzívebb népművelésbe. Kü­lönösen azokra az időszakokra gondolok, ami­kor mint télen, jobban ráérnek. Higyjék el nekem, t. Ház, hogy nincs hálásabb dolog, mint ezekkel az emberekkel foglalkozni és ezek -a nemzeti kultúra fejlődése szempontjából igen bőséges kamattal fognak az erre fordított, íáradságért fizetni. Végezetül, amikor a nemzeti kultúra védel­méről szólunk, amikor minden úton-módon elő akarjuk mozdítani, hogy ez a kultúra tényleg

Next

/
Thumbnails
Contents