Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

38 Âz országgyűlés képviselőházának 216, ülése 19hl november 11-én, kedden. nemzeti legyen és ne fertőzze meg* semmi olyan, ami ezzel ellentétes, akkor még méltóztassék niekem megengedni, hogy nagyon furcsának találjam az országos izraelita iskolaalap részére beállított 235.000 pengőt. Igen tisztelt kultuszminiszter úr, ma, amikor mindep úton-módon meg akarunk szabadulni a zsidóságtól és az ő nagyfokú szellemi romboló hatásától, akkor nem látom indokoltnak ezt a támogatást és kérdést intézek az igen tisztelt miniszter úrhoz, méltóztassék nekem feleletet adni arra, vájjon miért van szükség az országos izraelita iskolaalap részére beállított Öszszeget, személyi járandóságok címén 148.000 pengőt, nyugellátások címén bizonyos összeget, a rabbiképzők menzájának segítésére 3500 pengőt (Derültség a szélsőbaloldalon.), SLZ országos izraelita irodák szükségletei címén 19.000 pengőt, a Talmud-, Tóraiskolák segélyezésére 14.000 pengőt és egyéb kezelési költségek és vegyes kiadások címén 3000 pengőt, sommásan 235.000 pengőt kiadni? (Matolcsy Tamás: A zsidók exportálására nincs pénz?) T. Ház! Én nem akarok műfelháiborodásgal megbotránkozni ezen, de méltóztassék nekem megengedni, amikor Magyarországon állami iskolák építkezésére a költségvetésben ma csak egymillió pengőt találunk, az országos izraelita iskolaalap számára pedig 235.200 pengőt, tehát majdnem 25 százalékát— (Hóman Bálint vallás* és közoktatásügyi miniszter: Nyolcvanmillió van az állami népiskolákra, nem egymillió! Bocsánat!) Az állami népiskolákra nyolcvanmillió pengő van, de én az állami iskolaépítésről beszélek. (Hóman Bálint» vallás- és közoktatásügyi miniszter: De ne azzal tessék szembeállítani, hanem ezzel! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Azzal állítja szembe, amivel akarja! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hamis a szembeállítás! — Zaj a szélsőbaloldalon. Gróf Festetics Domonkos közbeszól.) Nem akarok statisztikai beállítást, én az ellen tiltakozom, hogy a magyar kultúra költségvetésébe egyetlen fillért is beállítsunk az országos izraelita iskolaalapra. (Taps a szélsőbaloldalon. — # Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az más! — Matolcsy Tamás: A zsidók kiszállításaira 200.0ÜO pengőt!) Ma, amikor egyik legnagyobb hibánk és gazdasági és kulturális elmaradottságunknak egyik legfőbb oka, hogy nem tudunk megszabadulni a zsidó kulturális és gazdasági béklyótól, lehetetlen, hogy 1941-ben 235.200 pengőt állítsanak be a költségvetésbe a zsidó célok szolgálatára. (Zaj.) Én ebből az egyetlen példából is azt látom, hogy a kormányzat mint olyan, még mindig nem tud szakítani a maga liberális és zsidó kapcsolataival, sem fizikailag, sem szellemileg. A költségvetést nenr fogaidom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóimkőik közül? Árvay Árpád jegyző: László Dezsői Elnök: László Dezső képviselő urat illeti a szó. László Dezső: T. Ház! Ügy érzem, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál helye van annak, hogy ünnepélyes formában is kifejezésre juttassák bizonyos érzéseket, amelyek bennem vannak. Huszonkét esztendő óta ez az első alkalom, hogy az erdélyi részeket illető tételek benne foglaltatnak a magyar állam költségvetésében- Tudjuk, hogy az elmúlt évben egy rendkívüli költségvetés keretében szerepeltek ezek a tételek. Mindannyiunk számára mélységes örömet jelent — és bizonyára nemcsak nekünk erdélyieknek, hanem az egész Háznak is —, hogy az erdélyi magyarságnak minden kérdése benne van a magyar állam költségvetésében. Azután íki kell fejeznem örömömet a miatt, amit vasárnap este mindannyian éreztünk Kolozsvárott, hogy Kolozsvárott ismét megnyílt a Magyaor Nemzeti Színház. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) A Nemzeti Színház felavató ünnepségén Táray Ferenc igazgató azt mondotta, hogy MagyarországKolozsvárnak és egész Erdélynek egy drága, értékes ajándékkal kedveskedett. Az az érzésem, hogy az ajándékot meg kell köszönni és én erről a helyről köszönöm meg ezt az ajándékot a kultuszminiszter úrnak és az egész országnak. (Éljenzés.) Tudjuk, hogy ezért a színházért óriási áldozatot hozott az egész ország, állampolgárainak adófilléreiből, tudjuk, hogy ennek a színháznak fenntartása milyen óriási költséget jelent. Várjuk, hogy ennek a színháznak a művészei a kolozsvári színházi tradícióknak megfelelően meg is töltsék ezt a nagyon értékes, nagyon drága keretet azzal a tartalommal, amely méltó a kolozsvári, legrégibb állandó magyar színház hagyományaihoz és az egész magyar színházi kultúrához, T. Ház! Itt a költségvetés tárgyalásánál partikuláris szempontokat érvényesíteni nem szabad, azonban mégis kell néhány erdélyi kérdéssel foglalkozom. Erre jogot ad nekem az a tény, amelyet a költségvetés is kiemel, hogy ebben a költségvetésben különös mértékben történik gondoskodás az erdélyi vallási- és közoktatási kérdések sikeres rendezéséről. Azonfelül erről a kérdésről szabad beszélni úgy, hogy a speciális erdélyi tanulságokból általános érvényű szabályokat és elveket vonjunk le az egész kultusztárcára vonatkozóan, örömmel kell üdvözölnöm ennek a költségvetésnek azt a tételét, melyben az erdélyi közioktatásügyi és vallási céïok felkarolására aránylag nagyobb összeg van felvéve, mint amennyi az ország többi részére esik. Tudom, hogy senki sem irigyli ezt az erdpilyi részek magyarságától, de indokolni akarom, mennyire fontos és szükséges az, hogy az erdélyi népoktatás és az egyházak támogatása nagyobb arányú legyen, mint az ország bármelyik más részéé. Ennek első oka az, hogy az erdélyi magyarság nemcsak most, hanem régebben, a román megszállás előtt is jóval szegényebb volt, mint az ország bármelyik része. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Én az én szakmámban a lelkészi fizetések kérdésében láttam ezt világosan. Amikor a múlt század vpgén a kongrua-törvényt meghozták, külön tanulmányok foglalkoztak a lelkészi fizetésekkel és tudományos adatok alapján állapították meg, hogy mennyivel alacsonyabb a lelkészeknek a fej-járandósága Erdélyben, mint az ország többi részén. Azután indokolja ezt a tényt az, hogy az elmúlt 22 esztendő alatt, ha szellemben nem is, de intézményeiben és anyagi alapjaiban visszafejlődött az erdélyi magyarság kulturális ptlete. Indokolja továbbá az, hogy a magyarság sehol sem él olyan nagymértékű szórványéletet, mint Erdélyben. A keleti részeknek két tömbmagyarsága van: a székelység és a bihari, a szatmári: a partiumi magyarság. A kettő közt egy szórványmagyarság van. Feltétlenül szükség van arra, hogy ez a kettő egymással összeköttessék és ezt a kultusztárcának az a gondos-