Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

520 Az országgyűlés képviselőházának 223. pedig- a nemzeti egység jegyében, amely alapja évszázados északi paraszti és népi demokráciájának s amely különösen az utóbbi évek harci időszakaiban fenntartó erőnek bizonyult a 'haza védelmében is. Egyben lojálisán s az angolszász hatalmak felé bátran elismeri ez a jegyzék, milyen mérhetetlen jelentőségű Finnország számára, hogy amikor folytatólagos védelmi háborúba bonyolódott a Szovjetunióval, ugyanakkor Németország is harcban áll Finnországnak ezzel az ellenségével. Vagyis: miközben a finn ügyet distauszirozza politikai é3 katonai szempontból a Szovjetunióval szövetségben lévő angolszász hatalmakkal szemben, igen lojálisán, de mégis igen világosan megkülönbözteti a finn ügyet a német birodalom politikájától, harcától és nemzetiszocialista életformájától is. Olyan ez a diplomáciai jegyzék, t. Ház, mintha nem is válaszjegyzék volna, hanem új szabadságlevele, új Aranybullája, vagy Magna Chartája a kis számú, de nagy lelkű és nagy küldetésű nemzeteknek. A finn Botond a maga pátosztalan, csendes módján az uralaltáji népeknek még a közös keleti pusztákon termett ős^ bátorságával, emberségével és méltóságával iszonyú rést vágott azon a gonosz ési egyben balga, barbár elképzelésen és egyre járvány szerűbben nálunk is terjedő kisebbértékűséfe'i elméleten, amely szerint a jövőben befellegzett volna az úgynevezett kis népek politikai függetlenségének és önálló szerepének. A finn Botond egyszerre világpolitikai magasságra és jelentőségre emelte újból nemzetének ügyét és vele a többi szabadszellemű kis nemzet ügyét is. Van abban valanű gyönyörű jelképesség, hogy az annyiszor lenézett és félreállított kis nemzetek közül éppen a számban legkisebb állt ki a többiekért — és éppen egy nem indogermán nép. Nem ismerünk a világhistóriában a finn testvérnemzetélhez hasonló hősi nagyságot és emberi dicsőséget az ókori görögök óta. Az én gyenge szavamban a magyar nép, a magyar honfoglaló szabad parasztság milliói, Kossuth Lajos népe küldik a rokon vér és rokon szellem jogán és címén forró köszönetüket és szeretetüket a tőlünk csak térben, de nem lélekben elszakadt testvéreknek. (Ügy van! half elől.) És ahogyan a mi 48-as kossuthi szabadságharcunk megihlette volt finn és török rokonainkat, bizony más népeket is, — például az íreket — akként most a finn hősiség és helytállás kell, hogy megtermékenyítse a magyar politikai gondolkodást és cselekvést. Nem volnánk azonban eléggé tárgyilagosak és igazságosak, ha túlhangsúlyoznánk a finn magatartás hősi voltát és közben nem értékelnénk eléggé annak reálpolitikai bolcseségét. Az eddigi hírek és jelek szerint az Egyesült Államok kormánya és népe bizonyos megértéssel fogadta a finn jegyzéket. Ugyanakkor megértés fogadta német oldalról is. A Berliner Börsenzeitung azt írta, hogy Finnország ebben a válasz jegyzékben valamennyi európai kis nép helyett beszélt. S a német hivatalos külpolitikához legközelebb álló nagy kőnyomatos a Diplomatisoh-Politische-Korrespondenz november 13-án, válaszul Roosevelt elnöknek az arlingtoni katonatemetőben az első világháború áldozatairól mondott beszédére világosan célozván a finn magatartásra többek között e markáns mondatban felelt: »Sem akkor nem volt meg, se ma nem fenyeget az a veszély, hogy a Németországból kiinduló irányzat kiirtja a demokráciát ott, ahol az otthonos ülése 19

it november 21-én, pénteken. és megfelel a nép érzelmeinek.« Ezt a kijelentést jó volna a magyar törvényhozásban mindenkinek megszívlelnie. {Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hatalmas diplomáciai diadala ez egy számban kis nemzet bölcseségének, bátorságának és önmagáihoz való hűségének. De csak természetes t. Ház, hogy mindazok a kis nemzetek, amelyeknek nevében Finnország a nagy német lap szerint is beszélt, nem bízhatják a maguk ügyét előharoosuknak, a hős finn nemzetnek ilyen elvi eredményeire. Ezért nem hunyhatunk egyszerűen szemet bizonyos velünk szemben sokkai .kedvezőtlenebb, sokkal barátságtalanabb német sajtóbeli és politikai megnyilatkozások irányában. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nem kívánom itt ismertetni az ea-yik legnagyobb tekintélyű német publicistának, Fischer Rudolfnak azt a Romániáról és Erdélyről szóló tanulmányát, amely miatt a magyar kormány a »Das Reich« című nagy képes hetilap egyik számát — igen helyesen elkobozta. Elég. ha annyit mondok, hogy történelmileg valótlanabb és politikailag ellenségesebb szellemű cikket a román sajtó sem írhat rólunk. (Meskó Zoitan: Ügy van!) Már sokkal jelentőségesebb megnyilatkozás volt Seys-Inqüart hollandiai német főbiztosnak legutóbbi beszéde az új Eurónáról. A Neue Zürcher Zeitung november 18-i berlini jelentése szerint & főbiztos általánosságban is nyilatkozott Európa újjászervezésének elveiről, ami természetesen bennünket is érint. Megállapítása szerint Európa olyan térséget jelent, amelyben az állami és nemzeti függetlenség fogalma már új értelmet kap. Az egyes országok önállósága szerinte egyet fog jelenteni a népcsoportok szabad szellemi és kulturális fejlődési lehetőségével. A függetlenség és teljes Önállóság helyébe pedig égés® Euróna népeinek egyenjogúsága lépne. Nem nehéz ebből az elgondolásból az államhatároknak valaminő spiritualizálását kiolvasni és az egves kisebb országok állami és nemzeti depolitizálását. Nos, t. Ház, nem hiszem, hogy valaha^ is akadna magyar kormány és magyar országgyűlés, amely hajlandó volna magáévá tenni ezt az inkább csak újnak látszó elméletet és annak kedvéért lemondana a magyar állam igazi, régi értelemben vett függetlenségéről, a magyar nemzet évezredes politikai önállóságáról. (Felkiáltások jobb- és balfelől: Igaz! Ügy van!) A mi határaink túlságosan földrajziak, túlságosan történelmiek és túlságosan vaskosak ahhoz, — a Kárpátok, a Duna, a Dráva, — hogy azokat valaha is spiritualizálni lehetne. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől.) Meg vagyok arról győződve, hogy ezekben a kérdésekben, mint korábban a revízió kérdésében, a jó magyarok között nincsen és nem is lehet nézeteltérés. Azért tértem ki a finn ügyre olyan részletesen, t. Ház, mert a Börsenzeitunggal együtt én is azt tartom, hogy Finnország a mi nevünkben is beszélt. (Ügy van! jobbfelől.)^ Meg akartam mutatni egy nagyon eleven példán, milyen rettenetes erőt kölcsönöz még ebben a mostani szörnyű világválságban is egy kis nép számára, ha okosan és józanul körülhatárolja a maga életkörét a külpolitikában is, azon belül életre-halálra ragaszkodik a maga történelmi küldetéséhez és jussához, de azon kívül nem szól bele, vagy legalább minél kevésbbé szól bele a világhatalmak egymással való vitáiba. A magyar nemzet Szent István óta szigo-