Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19 Ul november 21-én, pénteken. £05 liaritKídmagunkkal voltunk, akik szembeszegülve a Népszövetség döntésével, megtagadtuk a gazdasági szankciók alkalmazását a baráti Olaszország ellen, (ügy van! Ügy van! Élénk tons a jobb- és a baloldalon.) A keleti hadszíntéren európai érdekekért együtt harcoló magyar,^ német és oiasz^ katonák vére újból megpecsételi azt a mély és bensőséges baráti és fegyvertársi viszonyt, amely nem csak szavakban, hanem tényekben is él, s amelynek őszinte harmóniáját nem zavarja és nem zavarhatja meg semmi. (Ű.ay van! jobbfelől.) Külpolitikai helyzetünk alakulásában ma kétségkívül az a küzdelem játssza a döntő szerepet, amelyet a német birodalom oldalán az olas»

( és más európai nemzetekkel együtt a Szovjet ellen folytatunk. Hogy e küzdelemnek és eredményeinek hatását helyesen ítélhessük meg. magunk elé kell idéznünk az oroszországi hadjárat megindítása előtt fennállott helyzetet. Mint még soha _ azelőtt a történelem folyamán, a Moszkvából irányított katonai és politikai hatalom, amely — és ezzel legyünk tisztában — éppen r annyira bolsevista, mint pánszláv (Ügy van! Ügy van!), itt állott ezeréves északi határainknál. Ennek azi imperializmusnak, amely most bolsevista szellemben és bolsevista vezetés alatt akarta megvalósítani azt a célt, amelyet azelőtt annyiszor kíséreltek meg előbbre vinni a pánszláy ábránd megszállottjai, még soha sem sikerült Európában ilyen mélyen, ilyen messzire előretolni állásait. De akik ismerik a történelmet, _ tudják, hányszor, fogta igájába, hányszor vitte könyörtelenül vágóhídra az orosz népi erőket ez az imperializmus és micsoda konok elszántság élt benne, hogy céljainak megvalósítását újból és újból megkísérelje. Ebben a Házban nem kell sokat magyaráznom, hogy a pánszlávizmus győzelme már akkor is milyen értékeket fenyegetett volna végleges pusztulással, amikor a bolsevizmus még nem alakította át ezt a törekvést a maga torz képére. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Olyan jó magyarnak, mint amilyen Wesselényi Miklós volt, közel száz évvel ezelőtt ennek a veszélynek átérzése adta kezébe a tollat, hogy megírja »Szózatát a magyar és a szláv nemzetiség ügyében«. Aggodalmait nem igazolták az események. De magyar szíve mintha megérezte volna, hogy a magyar függetlenségi harc tiszta lobogóit kozák csizmák fogják sárbatiporni és ezzel örökre beleégetik minden magyar szívébe azt, hogy mit jelent az északi rém. (Ügy van! Ügy van!) Ezt mégegyszer megtanultuk akkor, amikor a pánszlávizmus világháborús erőpróbája, majd a cári Oroszország összeomlása után Moszkva új urainak budapesti helytartói közel öthónapos kóstolót adtak nekünk 'a bolsevista anarchia szörnyűségeiből. (Ügy van! Ügy van!) A mi leckénk valóban tökéletes volt! (Ügy van!) Nekünk tudnunk kellett, mit jelentett a határainkon ólálkodó Szovjet. Tudtuk is. Amikor kivetettük a vörös mérget a nemzet testéből, Európában a mi országunk volt az első, ahol a kommunista pártot betiltották. (Ügy van! Ügy van!) Hosszú időn át még diplomáciai viszonyt sem tartottunk fenn a Szovjettel, melynek kegyét sohasem kerestük. (Ügy van! Ügy van!) És elsőnek csatlakoztunk az antikomintern-paktumhoz, még olyan időpontban (Ügy

t van! Ügy van!), amikor más, azóta már másként gondolkodó államok még. szorosan odatartoztak ahhoz a hatalmi csoportosuláshoz, amelynek a, célja az volt, hogy a Német Birodalom feltámadó erőit ellensúlyozza és sakkban tartsa (Ügy van! Úgy van! Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.), ahhoz a csoportosuláshoz, amelyben jelentős szerepet játszott a Szovjet is. A mi figyelmünket nem_ kerülte el, hogy a pánszláv-bolsevista imperializmus hogyan építi ki lassan, óvatosan és szívósan a maga hadállásait és hogyan kfászül újabb ugrásra Európa ellen. Engedjék meg, kérem, hogy ennek az előkészítésnek egy-két etapját felidézzem. (Halljuk! Halljuk!), A szovjet diplomácia az 1933. évi londoni egyezményekkel vált először aktívvá. Az 1935megkötött csehszlovák-orosz kölcsönös segélynyújtási szerződés, amely akkor annyi cseh és annyi szlovák szívet dobogtatott meg, már világosan azért készült, hogy a cseh medence adott alkalommal hídfőül, vagy ha úgy tetszik, ugródeszkául szolgáljon Szovjet-Oroszország messzenéző katona-politikai céljainak megvalósításában. (Ügy van! Ügy van!) Azt is figyelemmel _ kísértük, mennyit buzgólkodott annakidején Titulescu számos honfitársának helyeslése mellett azért, hogy bizonyos ellenszolgáltatások fejében román terület szolgáljon majd átjáróként az orosz földről Csehszlovákián át Nyugat felé törekvő orosz katonai erőknek. (Ügy van! Ügy van! — Ügy van! Élénk taps a Ház minden oldalán.) Ezek a »paktománia,« korszakában született szerződések és szerződéstervek a Német Birodalom hatalmi állásának kiteljesedésével úgy foszlottak szét, mint a tavalyi hó. (Éljenzés és taps.) De a szándékok, célok, tervek megmaradtak. (Egy hang a középen: Ma is élnek! — Ügy van! ügy van!) Csak alkalmazkodtak a változott viszonyokhoz, amire nem egy helyen látunk ma Európában példát. (Ügy van! ügy van!) Az 1940. év eseményei és az a mód, ahogyan ebben az évben a Szovjet mindenütt fokozatosan isniét előretolta — vagy legalább is előre akarta tolni a maga hadállásait — felfedte a moszkvai felelős tényezők elgondolásait és azt, hogy terveik megvalósítására most már elérkezettnek látják az időt. Kétségtelen, hogy amikor a Szovjet megjelent és berendezkedett a Kárpátok északi oldalán, ugyanazzal a céllal, ugyanabban az irányban készítette magának B,Ù utat, mint más eszközökkel az 3935. évi csehszlovák-orosz segélynyújtási szerződéssel tette. A honvédelmi miniszter úr költségvetési beszédében elmondotta, milyen hatalmasan felszerelt katonai erő állott a szovjet rendelkezésére céljainak megvalósítására. Ma már tudjuk, hogy azon a roppant beláthatatlan területen, ahová idegen szemnek nem engedtek bepillantást, úgyszólván semmisem jutott a lakosság legelemibb szükségleteinek kielégítésére, mert minden erőt, minden anyagot, minden eszközt az európai keresztény kultúra elpusztítására akartak felhasználni, hogy századok munkájával kiépített európai civilizációnk helyét elönthesse a szláv — bolsevista anarchia. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Egész Európa és az egész Civilizált világ örökre hálával tartozik a Német Birodalom vezérének (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán), azért az elhatározásáért, hogy ennek még kellő időben elébe vágott,