Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

50 S Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19hl november 21-én, pénteken. . Hogy reánk, magyaroknál, milyen követ­kezményei lehettek volna annak, ha ez nem történik meg*, azt a mohi csata 700-ik évfor­dulójának éivében talán nem kell külön el­mondanom. Európa védelmének háborúja ez, amelyben résztveszünk. (Úgy van! Ügy van!) Békés váro­saink ellen orvul elkövetett bolsevista támadás után nem is tehettünk másképpen és büszkék vagyunk rá, hogy ebben a küzdelemben is becsülettel meghoztuk a magunk áldozatát, anélkül, hogy ezért bármilyen materiális előnyre számítottunk volna. (Ügy van* Úgy van!) Ismét megmutattuk, hogy tudatában vagyunk európai küldetésünknek, hogy visel­jük ennek terhét és felelősségét, ahogyan vi­seltük mindig, ezer éven át. Az a tény, hogy a szovjeterők felmorzsolt maradványai a Kárpát határoktól ma már 1500 kilométerre keresnek menekülést és hogy északról nem fenyeget többé bennünket ve­szély, a visszatért területekkel újból kiegé­szült, erős, fegyelmezett és kipróbált had­seregre támaszkodó országunk helyzetének gyökeres es messze időkre szóló megerősödését jelenti (Élénk éljenzés a Ház minden oldalán.) Ez a megerősödés még határozottabb értelmet kap, ha meggondoljuk, hogy tőlünk délre az alkotó elemedre bomlott volt jugoszláv állam katonai ereje sem létezik többé. Ismét elmúlt felőlünk a szláv lidércnyo­más és olyan kimérává vált, amivel hála Isten­nek, nem kell többé komolyan számolni. Azt mondottam, hogy érdekeink helyes felismerése mellett veszünk részt ebbeii az európai védelmi háborúban. Az a veszély, amely ellen fegyvert fog­tunk, kétségkívül egész Európát fenyegette. Nehéz volna lemérni, hogy ebből a veszélyből melyik nemzetre esett nagy ob b, melyikre kisebb rész. De az kétségtelen, hogy nemcsak Déleurópa nem-szláv származású nemzeteit fe­nyegette, hanem— ha a moszkovita tervek megvalósítása sikerül — a Kárpátok övében önálló állami életük első éveit élő szláv népek éppúgy eltűntek volna Európa térképéről, mint ahogyan 1940-ben a balti államokat le­törölte onnan a Szovjet. (Ügy van! Ügy van!) Az volna a természetes, hogy a bolseviz­mus elleni harcban együtt résztvevő államok más vonatkozásban is levonják ennek az együttes küzdelemnek a konzekvenciáit. Saj­nos, nem így van. Vannak olyan államok, ame­lyek érdekeik szolgálatában ugyan meg tud­ták változtatni politikájuk irányát, de ugyan­akkor nem képesek felhagyni régi poli­tikai céljaikkal és módszereikkel. (Ügy van!) A régi rendszer szelleme, gyűlölete és elva­kultsága tovább él. Bizonyos tényezők nem győzik eleget hangoztatni, hogyan akarnak résztvenni az új európai rend kiépítésében. De ez a buzgalmuk és jószándékuk rögtön el­hagyja őket, ha arról van, szó, hogy alkalmaz­kodni kell az új Európa már megállapított, még pedig az érdekeltek kölcsönös hozzájáru­lásával megállapított alapjaihoz. (Ügy van' Ügy van! — Taps a jobboldalon, középen és taloldalon.) Pedig az önzés és az elvakult szenvedély nem játszhat szerepet az új Euró­pában! S aki ezeknek szabad utat enged, ön­magát zárja ki az európai szolidaritás közös­ségéből s könnyelműen önmaga ellen idéz fel veszélyeket. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A húsz éven at gondosan ápolt régi poli­tikai barátságok rendszerébe még beleillett, bár akkor is szégyene volt Európának az a mód, ahogyan a páriskörüli békediktátumok jóvoltából megnövekedett államokban az ezer év óta ott élő magyarsággal 'bántak! (Ügy van! Ügy van!) A régi rendszer elgondolásai és módszerei érvényesülnek tovább, amikor el­szoruló szívvel azt kell látnunk, hogy magyar­jaink helyzete a határokon túl rosszabb, mint valaha volt. (Ügy van! Ügy van!) Minden sze­retetünk és együttérzésünk ezé a magyarságé, amelynek keserves megpróbáltatásait a legna­gyobb erővel lefékezett türelemmel és a leg­nagyobb önmegtartóztatással is nehezen néz­zük. (Úgy van! Ügy van!) Ez nem tarthat így tovább! (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó éljenzés es taps.) Nem tarthat így mindnyájunk közös érdeké­ben, mert igenis van ilyen közös érdek: — az európai közös érdek, (Ügy van! Ügy van! amelyre nem szűnünk meg innen újból és új­ból figyelmeztetni. (Helyeslés.) Még egyet le kell szögeznem. És ez a kö­vetkező: Azok, akik húsz éven át megtagadták a kisebbségi jogok legszerényebb érvényesíté­sét, (Ügy van! Úgy van!) naost az ellentétek felszitásának, a bajkeresésnek szándékával, legtöbbször átlátszó ürügyként akkor is ki­sebbségi jogokat emlegetnek, amikor ilyenek­ről szó sem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Az olyan előnyök, amelyeknek nem volt sohasem jogos alapjuk, amelyeket a jog és igazság el­lenére nem egyszer erőszakkal és kényszer­eszközök alkalmazásával szereztek meg, egye­sek, vagy amelyekhez úgy jutottak, hogy még saját államuk törvényeit sem tartották tiszte­letben vagy azokat egyenesen megsértették, mondom, az ilyen előnyök, javak és hasznok semmiesetre sem lehetnek a kisebbségi jogvé­delem tárgyai. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Mert ha így volna, ez az elmúlt húsz év alatt a magyarság ellen kímé­letlenül végrehajtott jogfosztás, az erőszak és jogtalanság állandósítását és megerősítését jelentené. (Ügy van! Ügy van!) Az ríj európai rend alkotóemele: — a húsz éven ^át elszenve­dett jogtalanságok jóvátétele, (Általános he­lyeslés és t'its.) és aki ennek elleneszegül, az új európai rendnek akar a maga kárára gán­csot vetni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Erről és az ezekben a kérdésekben^ érdekelt államokról j<ól megfontolt elhatározással ez­úttal nem akarok többet mondani. (Helyeslés.) Csak azt a reményünket szeretném kifejezni, hogy az önálló horvát állam, amelyet a leg­jobb baráti érzéssel elsőnek ismertünk el r s melynek népéhez 800 éves sorsközösség és ál­lamJo*?i kapcsolat fűzött, az államépítés _ belső problémáinak megoldása után meg fogja ta lálni az utat arra, hogy a magyar és a horvát nemzet érdekeinek és érzelmeinek megfelelő viszony alakulhasson ki közöttünk. (Helyes­lés.) T. Ház! Külpolitikai helyzetünk ismerte­tése nem volna teljes, ha nem emlékeznék meg Bulgáriáról, (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) amelynek ve­lünk vérrokon népéhez meleg baráti kapcso­latok és az együtt végigküdött világháború emlékei fűznek. A közös küzdelmek, az együtt elszenvedett nehéz idők és az együttes fel­emelkedpis csodálatos párhuzamot mutatnak a két állam életében. Érdekellentét sohasem volt a két nemzet között s (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy a bennünket közösen érdeklő kérdéseket mennyire egyformán ítél-

Next

/
Thumbnails
Contents