Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-223
50 S Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19hl november 21-én, pénteken. . Hogy reánk, magyaroknál, milyen következményei lehettek volna annak, ha ez nem történik meg*, azt a mohi csata 700-ik évfordulójának éivében talán nem kell külön elmondanom. Európa védelmének háborúja ez, amelyben résztveszünk. (Úgy van! Ügy van!) Békés városaink ellen orvul elkövetett bolsevista támadás után nem is tehettünk másképpen és büszkék vagyunk rá, hogy ebben a küzdelemben is becsülettel meghoztuk a magunk áldozatát, anélkül, hogy ezért bármilyen materiális előnyre számítottunk volna. (Ügy van* Úgy van!) Ismét megmutattuk, hogy tudatában vagyunk európai küldetésünknek, hogy viseljük ennek terhét és felelősségét, ahogyan viseltük mindig, ezer éven át. Az a tény, hogy a szovjeterők felmorzsolt maradványai a Kárpát határoktól ma már 1500 kilométerre keresnek menekülést és hogy északról nem fenyeget többé bennünket veszély, a visszatért területekkel újból kiegészült, erős, fegyelmezett és kipróbált hadseregre támaszkodó országunk helyzetének gyökeres es messze időkre szóló megerősödését jelenti (Élénk éljenzés a Ház minden oldalán.) Ez a megerősödés még határozottabb értelmet kap, ha meggondoljuk, hogy tőlünk délre az alkotó elemedre bomlott volt jugoszláv állam katonai ereje sem létezik többé. Ismét elmúlt felőlünk a szláv lidércnyomás és olyan kimérává vált, amivel hála Istennek, nem kell többé komolyan számolni. Azt mondottam, hogy érdekeink helyes felismerése mellett veszünk részt ebbeii az európai védelmi háborúban. Az a veszély, amely ellen fegyvert fogtunk, kétségkívül egész Európát fenyegette. Nehéz volna lemérni, hogy ebből a veszélyből melyik nemzetre esett nagy ob b, melyikre kisebb rész. De az kétségtelen, hogy nemcsak Déleurópa nem-szláv származású nemzeteit fenyegette, hanem— ha a moszkovita tervek megvalósítása sikerül — a Kárpátok övében önálló állami életük első éveit élő szláv népek éppúgy eltűntek volna Európa térképéről, mint ahogyan 1940-ben a balti államokat letörölte onnan a Szovjet. (Ügy van! Ügy van!) Az volna a természetes, hogy a bolsevizmus elleni harcban együtt résztvevő államok más vonatkozásban is levonják ennek az együttes küzdelemnek a konzekvenciáit. Sajnos, nem így van. Vannak olyan államok, amelyek érdekeik szolgálatában ugyan meg tudták változtatni politikájuk irányát, de ugyanakkor nem képesek felhagyni régi politikai céljaikkal és módszereikkel. (Ügy van!) A régi rendszer szelleme, gyűlölete és elvakultsága tovább él. Bizonyos tényezők nem győzik eleget hangoztatni, hogyan akarnak résztvenni az új európai rend kiépítésében. De ez a buzgalmuk és jószándékuk rögtön elhagyja őket, ha arról van, szó, hogy alkalmazkodni kell az új Európa már megállapított, még pedig az érdekeltek kölcsönös hozzájárulásával megállapított alapjaihoz. (Ügy van' Ügy van! — Taps a jobboldalon, középen és taloldalon.) Pedig az önzés és az elvakult szenvedély nem játszhat szerepet az új Európában! S aki ezeknek szabad utat enged, önmagát zárja ki az európai szolidaritás közösségéből s könnyelműen önmaga ellen idéz fel veszélyeket. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A húsz éven at gondosan ápolt régi politikai barátságok rendszerébe még beleillett, bár akkor is szégyene volt Európának az a mód, ahogyan a páriskörüli békediktátumok jóvoltából megnövekedett államokban az ezer év óta ott élő magyarsággal 'bántak! (Ügy van! Ügy van!) A régi rendszer elgondolásai és módszerei érvényesülnek tovább, amikor elszoruló szívvel azt kell látnunk, hogy magyarjaink helyzete a határokon túl rosszabb, mint valaha volt. (Ügy van! Ügy van!) Minden szeretetünk és együttérzésünk ezé a magyarságé, amelynek keserves megpróbáltatásait a legnagyobb erővel lefékezett türelemmel és a legnagyobb önmegtartóztatással is nehezen nézzük. (Úgy van! Ügy van!) Ez nem tarthat így tovább! (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó éljenzés es taps.) Nem tarthat így mindnyájunk közös érdekében, mert igenis van ilyen közös érdek: — az európai közös érdek, (Ügy van! Ügy van! amelyre nem szűnünk meg innen újból és újból figyelmeztetni. (Helyeslés.) Még egyet le kell szögeznem. És ez a következő: Azok, akik húsz éven át megtagadták a kisebbségi jogok legszerényebb érvényesítését, (Ügy van! Úgy van!) naost az ellentétek felszitásának, a bajkeresésnek szándékával, legtöbbször átlátszó ürügyként akkor is kisebbségi jogokat emlegetnek, amikor ilyenekről szó sem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Az olyan előnyök, amelyeknek nem volt sohasem jogos alapjuk, amelyeket a jog és igazság ellenére nem egyszer erőszakkal és kényszereszközök alkalmazásával szereztek meg, egyesek, vagy amelyekhez úgy jutottak, hogy még saját államuk törvényeit sem tartották tiszteletben vagy azokat egyenesen megsértették, mondom, az ilyen előnyök, javak és hasznok semmiesetre sem lehetnek a kisebbségi jogvédelem tárgyai. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Mert ha így volna, ez az elmúlt húsz év alatt a magyarság ellen kíméletlenül végrehajtott jogfosztás, az erőszak és jogtalanság állandósítását és megerősítését jelentené. (Ügy van! Ügy van!) Az ríj európai rend alkotóemele: — a húsz éven ^át elszenvedett jogtalanságok jóvátétele, (Általános helyeslés és t'its.) és aki ennek elleneszegül, az új európai rendnek akar a maga kárára gáncsot vetni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Erről és az ezekben a kérdésekben^ érdekelt államokról j<ól megfontolt elhatározással ezúttal nem akarok többet mondani. (Helyeslés.) Csak azt a reményünket szeretném kifejezni, hogy az önálló horvát állam, amelyet a legjobb baráti érzéssel elsőnek ismertünk el r s melynek népéhez 800 éves sorsközösség és államJo*?i kapcsolat fűzött, az államépítés _ belső problémáinak megoldása után meg fogja ta lálni az utat arra, hogy a magyar és a horvát nemzet érdekeinek és érzelmeinek megfelelő viszony alakulhasson ki közöttünk. (Helyeslés.) T. Ház! Külpolitikai helyzetünk ismertetése nem volna teljes, ha nem emlékeznék meg Bulgáriáról, (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) amelynek velünk vérrokon népéhez meleg baráti kapcsolatok és az együtt végigküdött világháború emlékei fűznek. A közös küzdelmek, az együtt elszenvedett nehéz idők és az együttes felemelkedpis csodálatos párhuzamot mutatnak a két állam életében. Érdekellentét sohasem volt a két nemzet között s (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy a bennünket közösen érdeklő kérdéseket mennyire egyformán ítél-
