Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. beosztása kivan ja egy rendes épület létesítését, hanem a magyar kultúra méltósága és megbecsülése is. T. Ház! Bár voltak megjegyzéseim, kéréseim, és követeléseim, melyek a tárca költségvetési kereteit (meghaladták, vagy szerény véleményem szerint abból kimaradtak, mégis el kell ismerni, hogy nagy dolog az, hogy ia jövő évben 100 maliiéval többet fogunk költeni kulturális célokra, mint az idén. Elismeréssel kell lenini a kultuszminiszter úr iránt, aki ezt kiharcolta és köszönetet kell mondani a pénzügyminiszter úrnak, aki a kultuszminiszter úr előterjesztéseit akceptálta, megértéssel fogadtaEs már most hálával kell gondolni a magyar népre, az adófizetőkre, akik lehetővé teendik a magyar kultúra céljait szolgáló nagy nemzeti erőfeszítést. A pénzügyi bizottságban volt egy megjegyzés, amely a jövő évi költségvetést a munka és a derűlátás költségvetésének nevezte. En is annak tartom és szerintem optimizmus nélkül nem is lehet jó politikát csinálni. Nevekről nem akarok említésit tenni: egyszer még dékán koromban volt egy kultuszminiszter, akihez felmentünk tisztelegni. Olyan kétségbeejtő • helyzetét tárta elénk a tudományos és a felső oktatásnak, hogy azt mondtuk, hogy ilyen miniszter mellett nem lehet dolgozni, olyan pesszimista volt. {Roman Bálint kultuszminiszter kérdően önmagára mutat.) Nem! Nem! Nem a mostani (miniszter úrra vonatkozik, már régen voltam én dékán. (Rajniss Ferenc: Nem jó a sovány kultuszminiszter! — Derültség.) Jó, ha a kultuszminiszter derülátó, amikor állástfogial. Derülátónak kell lennie, mert különben nem jól látja el állását. Minthogy benne, mint a költségvetés benyújtójában is látom a nemzet boldogulásába vetett hitet, 'amelyben én vele minden tekintetben osztozom, — abban a reményben, hogy ez a költségvetés is hozzá fog járulni az ország felemelkedéséihez és boldogulásához, a költségvetést örömmel elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot nagyon sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Kapcsányi László. Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem, szólott igen t. képviselőtársamnak beszédébe belekapcsolódjam akként, hogy mi, magyar nemzeti szocialisták, nyilaskeresztesek is égetően fontosnak tartják azt, hogy a magyar kultúra vezérkarának házát cseréljék föl egy kultúrpalotával, mert ezidőszerint ez a szégyenteljes elhelyezés, amely a magyar kultúrát foglalja magába, tényleg nem nevezhető másnak, mint- i hogy abban ágyrajáró az a minisztérium, amely benne helyet foglal. És ha van a Műemlékek Bizottságának vezetősége, azt arra kérem, hjogy az új palota elfoglalása után, sméltóz-• tassék intézkedni abban a tekintetben, hogy megmaradjon ez a régi kultuszminisztérium elrettentő példának abban a tekintetben, hogyan nem szabad a magyar kultúra vezérkarát elhelyezni egy országban. Elvileg, azt hiszem, valamennyien elfogadhatjuk azt, hogy a magyar iskola mindenkor a magyar népi hagyományok, a magyar kultúra-hagyományok talaján kell hogy álljon, mindenkor a keresztény erkölcsök hirdetője kell hogy legyen, és j ülése lHi november 11-én, kedden. 35 mindenkor be kell hogy illeszkedjék az általános, helyes európai fejlődés meneté he. Xtt kívánom leszögezni azt, hogy a mi felfogásunk, szerint igenis van egy önállóan fejlődő magyar kultúra, amely mindenkor rá tudta nyomni bélyeget az európai kultúrára és ott mindenkor értékes színfoltként, mindenkor alkotó tényezőként avatkozott be az európai kultúrába. De amikor ezt megállapítjuk, amikor ezt tudomásul vesszük és valljuk, ugyanakkor tudomásul kell venni azt is, hogy ha van a Kárpátok medencéjén belül az ezer esztendős magyar határok keretében egy úgynevezett fizikai honvédelem, amely hivatva van ennek a területnek integritását megvédeni és elismerjük ennek fontosságát, ugyanakkor nem győzöm eléggé hangsúlyozni azt, hogy kell lennie ebben az országban egy olyan kultúr-hon védelemnek, amely egyszersmindenkorra, egy szerves egészként kezelve, az ezer esztendős határokon belül élő népek életét úgy oldja meg, hogy ennek a nemzetnek fejlődésére a jövő évszázadokra egy meghízható és mindent kiálló alapot alkosson. Éppen erről az alapról kell részletesen szólanom, mert hiszen az egész költségvetés^ olyan hatalmas anyag, hogy annak alapos bírálata egy félóra keretébe nem fér bele. Legelsősorban is nézzük az elemi iskolákat.^ Egy nejmaeit műveltségéről megállapított értékítélet nemcsak azt tartalmazza, hogy annak vezetői milyen képzettek, hanecm döntőleg esik latba az a tény is, hogy népének műveltsége, kultúrája a többi népekhez viszonyítva t milyen fokon áll. Meg kell vizsgálnunk, vájjon mennyit áldoz a nép szellemi műveltségének és gyakorlati ismereteinek kibővítésére, mennyire tudja faj- és hazaszeretetét és nemzeti öntudatát kifejleszteni, mennyire tud az általános európai kultúrmunkába belekapcsolódni és milyen fejlődési készsége van az egyes szakdolgok elsajátítását illetőleg, egyszóval, t. Ház, hogyan munkálja és iránvítja egy nép szellemi honvédelmét. Itt méltóztassanak megengedni, hogy ennek a szellemi honvédelemnek vezérkarával szakszerűség szempontjából egy kicsit részletesebben foglalkozzam. Ha nézzük a költségvetési tervezet alapján a központi igazgatás címét, akkor szomorúan kell megállapítanom, — és ezt szeretném kihangsúlyozni — hogy a szakszerűség — szószerint vett szakszerűséget gondolok — 13%-ban van biztosítva. Ugyanis helyzet, hogy 111 jogi képzettségű vezető mellett a fogalmazási szakban csak 17 nevelési szakú működik. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: 49!) 17. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A fogalmazásiak között is vannak! Tehát 49!) Ha annyi lenne is, szerény véleményem szerint akkor is igen kevés, mert bár minden tiszteletem a jogászoké,, de a magyar nemzetnevelés mégis csak megkívánná, hogy ebben a vezérkarban azok legyenek elsősorban, akik hivatásszerűen, foglalkoznak a neveléssel. Éppen ezért igen kívánatosnak tartjuk mi nemzetiszocialisták azt, hogy a nevelésügy irányítása a nevelői rend kezében legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez nem lebecsülése az ottlévőknek, hanem a szakszerűség, a méltányosság, a jogos kívánság honorálása és azonkívül megbecsülése a magyar nevelői rendnek is. Elvként kellene kimondani azt, hogy mindazok, akik a szellemi élet, illetőleg a kultúrpolitika vezérkarában vesznek részt, addig: ne kerülhessenek be abba a vezérkarba, — hangsúlyozom, ezt elvként kellene kimondani amíg egy bizonyos időt, mint gyakorlati neve-