Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-223
&02 Az országgyűlés képviselőházának 2Ê3. ülése 1941 november 21-én, pénteken. sem, hogy önmagunkat megvédjük? (Ügy van!) Hová vezethetett ennek a magyar politikának az útja, amelynek elkeseredett tehetetlenséggel kellett néznie, mint kisérlik meg méltatlan utódok lerombolni ezeréves államalkotó tehetségének és munkájának műveit 1 ? Ennek a poitikának nem lehetet más útja, mint megkeresni azokat az erőket, amelyek bármi oknál fogva ellenséges érzülettel viseltetnek a Magyarország számára elviselhetetlen régi európai renddel szemben és ezekkel az erőkkel együttesen küzdeni egy igazibb, új európai rendért. Ilyen volt elsősorban a fasizmusban újjászületett Olaszország és a nemzeti szocialista Németország. Mert a tengelyhatalmak szerint az úi igazságos Európát csak egy teljesen új korszellem jegyében lehet megalkotni, (Ügy van!) ami semmiesetre sem jelenthette az évszázadok óta torzsalkodó nemzetek további vérontását, hanem Európának teljesen új szolidaritását. így érthető, hogy a trianoni békediktátum által megnyomorított hazánk elsőnek jelentkezett az igazság alapján álló új politikai rend eszméje mellé és több- bátor kiállás után elsőnek csatlakozott a Németország, Olaszország és Japán között fennálló hármashatalmi egyezményhez. Ez a csatlakozás biztosítja részünkre azt, hogy egyenrangú félként vegyünk részt a most folyó háborút lezáró és az új európai rendet megalapozó békemű megalkotásában. Érthető ez azért is, mert fajtánk meggyőződésem szerint Európa diadalmas és fejlődőképes népei közé tartozik, (Ügy van!) s a fiatalságnak és fejlődőképességnek próbája korunkban éppen az, hogy megérti-e az új világ eszméit. De tudjuk azt is, hogy a mai sorsdöntő időben nem szabad elszalasztani azokat a nagy lehetőségeket, amelyek megnyíltak előttünk, hogy a szövetséges két nagyhatalommal szoros baráti kapcsolatban vállaljuk azt a nagy szerepet a Duna-medencében, amelyet nagy áldozatok árán, de híven töltöttünk be a történelem évszázadai folyamán. Amikor néhai gróf Csáky István külügyminiszterünk bejelentette a magyar nemzet igényét a hármas paktumhoz való csatlakozásra, a »primus inter pares« alapján, tudatában volt annak, amint mondotta, hogy nem valami presztizsemelő reprezentálásra hívta föl a magyar föld lakóit, hanem áldozattal teli súlyos munkára, a magyar hivatás betöltésére, melynek rögös útját talán utoljára nyitotta meg előttünk a magyar kitartásból fakadó magyar erő. Mert az állam teste darabokra töredezhetett — ez történt a török hódítás korában is, — de mindig élt az örök magyar sízellem és akiknek lelkében tükröződik ennek a szellemnek igazsága és szépsége, azok alkotják a nemzetét határokon innen és túl, (Üsv van! a szélsőbaloldalon.) mert a nemzet nem törhető darabokra határokkal. Egysége a lélek és a szellem egysége; a szellemé, mely időn és téren keresztül, évtizedek ködén és világrészek ezer kilométerein ált is összekapcsolja mindazt, ami magyar. (Mester Miklós: Ügy van!) Ezekre az alapokra építve csatlakozott Magyarország elsőnek a hármas-paktumhoz, amelyre külügyi kormányzatunk és az egész ország meggyőződése szerint felépül majd az európai kontinens új rendje. T. Ház! Az egész keresztény európai civilizáció megmentésére indított keresztes-háborút a njéimet birodalom nagy vezére, amikor a bolsevista támadást megelőzendő, június 22-én kiiadta a parancsot annyi hadjáratban győztes csapatainak a hadműveletek megkezdésére. Hitler kiáltványának világtörténelmi jelentőségű szavai azután fényt derítettek a Szovjetunió kétszínű játékára, s ami azóta történt, az mind azt bizonyítja, hegy ennek a kiáltványnak minden szavát a kultúráért érzett felelősségtől áthatva, az igazság jegyében fogalmazta meg a Führer. (Ügy van! Ügy van!) A Szovjetunió hadi felkészültségéről terveiről, céljairól és az úgynevezett szovjetparadicsomrcl, azt hiszem, felesleges beszélni. A t. Ház valamennyi tagja megdöbbenve, sőt borzadállyal ismerte meg a valóságot. A kassai szovjet repülő-orvtámadás, valamint a sorozatos határsértések nyilvánvalóvá tették, hogy hazánk is a kiszemelt áldozatok közé tartozik. A később kezünkrekerült szovjet haditervek ugyanezt bizonyítják. A m. kir. kormánynak elemi kötelessége volt a háborúban való részvételt elhatározni. (Ügy van! Ügy van!) és a ^szükséges katonai intézkedéseket megtenni, jóllehet területi igényünk ebben a háborúban nincs, a háborúban való fegyveres részvételünk védekező jellegű és abból a megértésből és felelősségérzetből fakadt, amellyel az általános európai érdekek iránt viseltettünk. A mai nemzeti Magyarország a bolsevizmus elleni harcból emelkedett ki. Elsőnek fordult szembe egész Európában a bolsevizmussal és elsőnek győzte le azt saját határain belül. Ilyen előzmények után nyilvánvaló, hogy a magyar-szovjet határ állandó fenyegetés volt országunkra és természetes, hogy a Szovjet minden diplomáciai látszat ellenére is tisztában volt azzal, hogy Hcrthy Mikló,s Magyarországa minden további terjeszkedésnek egyik legerősebb gátja lesz. Ennek a gátnak vagyis az ország ellenállásának gyöngítésére nyúlt a Szovjet azokhoz az eszközökhöz, amelyeket oly tág lelkiismerettel használt az elmúlt 20 év különböző helyeken fellobbant rendzavarásaiban és forradalmi kísérleteiben. Hála a magyarság fegyelmezettségének, ennek az aknamunkának nálunk komoly eredmpinye nem volt és nem lesz. Végül, de nem utolsó sorban megkövetelte ebben a háborúban r való részvételünket az az európai felelősségérzetünk is, amely évezredes történelmünk egyik legszentebb hagyománya. T. Ház! A magyar honvéd ott a távoli orosz mezőkön újra a kereszténységért, az örök európai kultúráért és a tőlünk megnemesített magasabbrendű emberi életért küzd. (Éljenzés a jobboldalon.) Vére nem omlik hiába. Azok a kioltott drága magyar fi atai életek biztosítják hazánknak a legelső helyek egyikét az új Európában. Hódolattal gondo lünk honvédeinkre, akik fiatal lendületükkel és életükkel alapozzák meg népünk jövő sorsát. Nincs még egy szervezet, amely a magyarság nemzeti megbecsüléséhez^ úgy hozzájárult volna, mint a magyar királyi honvédség. (Ügy van! Ügy van!) Az egész nemzet őszinte lelkesedéssel és együttérzéssel kiséri honvédségünk kimagasló teljesítményeit, amelyek ismét megpecsételik azt a hagyományos fegyverbarátságot, r amely a tengelyhatalmak és közöttünk fennáll. T. Ház! A kormányzó úr ő főméltósága, a miniszterelnök úr és a vezérkar főnöke nemrégiben, szeptember 10-ike táján a német vezéri főhadiszállás vendégei voltak. A kormányzó úr fenkölt személyének kijutott megtiszteltetésben bizonyítékát látjuk annak a barátságnak, bajtársiasságnak és nagyrabecsü-
